Igehirdetés 2017-02-19 -Ablonczy Zsolt

RÓZSATÉRI IGEHIRDETÉSEK

Rózsatéri istentisztelet, 2017 02 19. – letölthető PDF

Istentisztelet, 2017. 02. 19.

Kispest Rózsatér, de. 07.00, és 10.00 óra

Igehirdető: Ablonczy Zsolt nyugdíjas lelkész.

Ének:     81. Zsoltár 1-2. vers: Örvendezzetek az erős Istennek …

Ének:   220. Dicséret 1-4. vers: Bocsásd meg Úr Isten ifjúságomnak vétkét …

Lekció:  Mk 2, 1-12. Egy gutaütött ember története, akit barátai vittek Jézushoz, akinek                                                 megbocsáttattak a bűnei, és a súlyos betegségéből is meggyógyul.

Ének:   220. Dicséret 5. vers: Bátorítsad Uram, azért biztató szóddal …

Textus: Mk 2,10. „Az ember Fiának van hatalma e földön a bűnöket megbocsátani.”

Igehirdetés: Kedves Testvérek!  A mai ige Jézus Krisztus földön érvényes hatalmáról szól, amely a bűnök megbocsátására vonatkozik, és amelyet a felolvasott ige szerinti történetben a gutaütött ember meggyógyításával erősít meg Urunk. Három üzenetet szeretnék átadni: 1.) Meglepő, hogy már akkor is voltak, akik ismerték a Názáreti Jézus hatalmát. 2.) A Názáreti Jézus messiási küldetése a bűn hatalmából való szabadítás. 3.) A betegségekből való gyógyítás a bűnbocsátó hatalom megmutatásának az eszköze.

1.) Meglepő, hogy már akkor is voltak, akik ismerték a Názáreti Jézus hatalmát. A szakasz a hívő közösségről szóló információval kezdődik. Bizonnyal nem véletlenül. Még csak  Márk evangéliuma elején járunk, a 2. részben, s máris a gyülekezet erejéről, a Jézus hit gazdagságáról kapunk tájékoztatást. Márk leginkább a római, katakombákban egybegyülekező, Krisztusban hitre jutott korábbi pogányokat szólítja meg; Ti vagytok azok, akik megismertétek az élő Istent, akik hiszitek, hogy azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa ami elveszett. Arról beszél nekik, hogy az ekklézsia (gyülekezet, szentek közössége, amiről vallást teszünk az Apostoli Hitvallás elmondásakor) fontos szolgálata a Krisztusról való igaz bizonyságtétel mellett az a mentő missziói igyekezet is, amellyel az Úr megbízta tanítványait. Általuk, igéje és Szentlelke által, Isten Fia munkálkodik a világ kezdetétől fogva folyamatosan. Tehát emeljétek fel fejeteket mai tanítvány nemzedék, gyülekezet! Érezzétek át, hogy az élő Isten, a kegyelem ajándékainak szolgálatára ruházott fel benneteket amikor hittel töltötte meg a szíveteket.                                                                  Azt olvassuk a mai igében, hogy az Úr Jézus, a gutaütöttet hozók hitét látva, akik még a tetőt is megbontották, hogy bejussanak hozzá, fordult oda a magatehetetlen, elébe tett emberhez. Engem nagyon érdekelne ez a barátokat megmozgató hit. Vajon mit hittek a Názáreti Jézusról? Mit tudhattak Istennek arról a hatalmáról, ami Jézusban egyszer-csak közöttük volt? Barátjuk nyomorúságos állapotát ismerve nyilván feltételezték – ami korukban általánosan elterjedt volt -, hogy valami szörnyű bűn miatt bénult meg. De miből gondolták, hogy ezen a bajon az addig ismeretlen, Názáretből való Jézus tud segíteni? Nagyon érdekelne az is, hogy a mai gyülekezet közösségében vannak e olyanok, akik hasonló módon hisznek az Úr Krisztus hatalmában? Tudjuk, hogy vannak, akik kortársaik, barátaik, családtagjaik között azon munkálkodnak, hogy Jézus hatalmának hatáskörébe juttassák őket. Öt évtizeddel ezelőtt a szentendrei szabadságforrásnál új életre találtunk, börtönünkből szabadultunk. Ott voltak közöttünk azok a határon túlról, és az ország messzi vidékeiről érkező fiúk és lányok, akiket olyan hívő emberek igazgattak oda, akik hittek Jézus ott működő, bűnös állapotból szabadító hatalmában. Nagyon fontos a barátok hite. Az a szárszói REFISZ és más ifjúsági konferenciákon volt, elterjedt gyakorlat, hogy „fiatalokat-hívő fiatalok által” vezessünk Jézushoz, ott Szárszón az SDG táborban mindennapos volt, és működött. Én is tanú vagyok rá, és mindazok, akik megtapasztalták ott a szabadulást. A bibliakörökben ifivezetők dolgoztak, esti, sétáló beszélgetésekben lett úrrá Jézus Krisztus sokak szívében.

2.) A Názáreti Jézus messiási küldetése a bűn hatalmából való szabadítás. Ez a mai történet arról szól, hogy Jézus Krisztusnak van hatalma megbocsátani a bűnöket. Amikor Isten a pusztai vándorláson keresztül vezetve, a Hóreb hegyénél törvényt szabott – 10 igét kőtáblákba vésve – és szövetséget ajánlott a héber népnek, akkor Ábrahám, Izsák és Jákób megszaporodott leszármazottai számára, a törvénnyel együtt, a vele való kapcsolat ápolására, szent sátort is állíttatott Mózessel. Ott helyezte el a szövetség ládájában a két kőtáblát, a Tórát. Ez a rend az Ő rendje. Ő ebben él, ebben a rendben cselekszik, s ebben a rendben kínál népének általa védett, kiteljesedő életet. Ő maga is ebben a rendben pásztorolta Izráelt, annak egész történelme során nagy szeretettel, hűséggel és odafigyeléssel. Azt várta, hogy népe megszereti a vele való közösséget, hogy szeret így élni, hogy örömöt talál Istene rendjében, s mintává, modellé lesz más népek számára is, mint működőképes életforma, amelyben élni kiváltság. A rend megtörése bűn, mert következményei előbb zavart okoznak a kapcsolatokban, majd sok fájdalommal töltik meg a szövetséges együttműködést. A totális kár, kárhozat, mint Demoklész kardja jelenti azt a bekövetkezendő fenyegetettséget, amiért Isten szabadítót küldött a földre. Ézsaiás próféta elmondja a királynak, az uralmon lévő vezetőknek, főpapnak és a templomban megjelenteknek azt a nagyon fontos üzenetet, amely nem változott meg Jézus korára, de a keresztyénség általánossá lett idejére sem: „Ímé, nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az ő füle, hogy meg nem hallgathatna; Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orcáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott!” (Ézs 59, 1-2)                                                                                                                                  A feleségem minden hónapban váltani szokta az evangéliumi naptár oldalait, amit a hűtőszekrény ajtajára helyezett a konyhánkban. A februári hónap vastagon szedett igéje: „…a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől..”. Egyik nap a reggeli után csak nézem a kiírt igét, s megdöbbentem. Nem tudtam elszakadni tőle, annyira megfogta a lelkem az odaírt igazság. Szólt hozzám az ige: ha távol érzed magad Istentől, Jézus Krisztustól, az nem az ő elfordulása miatt van. Ő nem fogta vissza sem szeretetét, sem gondviselését. Ő hűséges ígéreteihez, övéi iránti szeretete szilárdan áll. Ha mégis hiányolod, akkor az azért van, mert te elhagytad őt, idegen utakon jársz, más igazságok szerint ítélsz. Azt várod, hogy ő kegyesen úgy fogadjon el, mintha lábainál ülnél és engedelmes szívvel hallgatnál szavára? Ez a várakozás hamis reménység. Igen. Isten népének vétkei elválasztják őket Istenüktől. Tovább vezetve az ézsaiási gondolatot úgy is mondhatnánk: a Krisztus hívők vétkei elválasztják őket Jézus Krisztustól  Ezért a legfontosabb dolog ezt az elválasztó falat eltávolítani és visszaállítani a szövetséges – újszövetséges –  kapcsolatot. Az Ó Testamentum a bűnért való engesztelő áldozatokkal, az Új Testamentum az úrvacsora sákramentumával kínálja a visszatérést. Ez titokban, és igazán történik. A csalás, a hazug vagy álságos részvétel nem old meg semmit, nem áll helyre a békesség, az elválasztódás megmarad. Ilyenkor kár azzal ámítani magunkat, hogy „Velünk az Isten!” Hiába való azt gondolni a tékozló fiúnak, hogy elszakadásában is, ő mégiscsak az apja fia! Hogy apja fia legyen, ahhoz bizony haza kell indulnia.                                                                                                                            Mai igénkben, a gutaütött szabadulásának történetében nem történik láthatóan érzékelhető megtérés, mert a lényegi dolgokra csak kimondott szavak utalnak: „Megbocsáttattak a te bűneid!” Csak feltételezni tudjuk, hogy az Úr Jézus belátva a szívbe, tudja, hogy addig mi játszódott le ott. Feltételezem azt is, hogy maga a beteg, átélve az elszakadás mélységét, már kész volt a megtérésre. A kívül állóknak nem kell mindenről tudni, nem kell mindent érteni. Az általában megkívánt, sematikus megtérési történetek látható folyamata még nem biztosíték annak igaz voltára. A belső szoba rejtett mélységében viszont – ha nem látjuk is –  jelen lehet minden szükséges motívum. Felolvasott történetünkben Isten Fia, küldetésének megfelelően úgy látja, hogy megadhatja a feloldozást. Ő, mint az „Isten Báránya”, aki magára vette a bűnök terhét és büntetését egyedül méltó, hogy feltörje a pecsétet, amellyel ennek az egyébként halálba tartó embernek a sorsa látszólag kétségtelenül bezáródottá lett. Jézus Krisztus kinyitja börtöne ajtaját, amikor azt mondja neki, megbocsáttattak a te bűneid.     

3.) A betegségekből való gyógyítás a bűnbocsátó hatalom megmutatásának az eszköze. Ha arra az igére gondolunk, amit Pál apostol ír: „Azért nem csüggedünk, sőt, ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról napra újul. Mert a mi pillanatnyi, könnyű szenvedésünk igen-igen nagy, örökkévaló üdvösséget szerez nékünk; mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra…” (2Kor 4,16-18), akkor érezzük, hogy a Szentírás a külső és belső ember megújulása között minőségi különbséget tesz a belső ember megújulásának a javára. Igazából tudjuk, hogy ez így van. Amikor elhangzik a feloldozás, a körülállók morgásában szinte mégis jól érzékelhető az az elvárás, hogy adja meg Jézus Krisztus a testi gyógyítást a gutaütött betegnek, s hogy mit sem ér a bűnbocsánat, amely csupán kimondott szóként hangzik, s ki tudja mi van mögötte. Egy másik történetben amikor egy születésétől fogva vak ember felől kérdezték Jézust, hogy Ki vétkezett? Ez? Vagy ennek szülei? Az Úr Jézus a válaszában nem nevezett meg felelőst, hanem azt mondta: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei, hanem (azért lett vak), hogy nyilvánvalóvá legyen általa Isten szabadítása. Vannak, akik úgy magyarázzák azt a mondatot, hogy a bűnöknek semmi köze sincs az ember megnyomorodott voltához, mert a betegségek értelme Jézus gyógyító hatalmának megismerésében van. Értem, hogy az Úr Jézus nem kívánta megerősíteni az ítélkezőket. Mégis, abban a történetben is az Isten szabadító hatalmának napvilágra kerülése a gyógyítás megnevezett célja. Mint itt is; Azért, hogy megértsétek, hogy az Ember Fiának van hatalma a bűnöket megbocsátani, mondom neked, hogy vedd fel a nyoszolyádat és menj haza békességgel. A gyógyítás értelme tehát a bűnbocsátó, s nem a gyógyító hatalom megmutatása volt. Nyilvánvalóvá lesz e számunkra, hogy miért folyamodjunk hozzá? Lehetséges, hogy kétezer esztendő nem volt elég arra, hogy elsősorban a bűnbocsátó hatalmat keressék a keresztyén templomokban az emberek? Lehetséges, hogy a bűn terhe iránt érzéketlenné válva, a földi életünket akadályozó súlyos betegségből való szabadulásért keressük meg Jézus Krisztust, napról napra? Bizony földhöz ragadtak vagyunk. A pillanatnyi, könnyű szenvedésből igen, az örök kárhozatból kevésbé kívánunk szabadulni. A gyógyítót üdvözöljük és ünnepeljük, ám az Istentől elválasztó, bűnökből szabadító, a belső embert feloldó, bűnbocsánatot szerzőt figyelemre se méltatjuk? S mind e közben pszihológusok terápiájában reménykedve keressük a lelki ember megépülését? Az emberiség legnagyobb nyomorúsága az a bűn, hogy elszakadt Istentől, hogy káosszá tette az ő rendjét. Ebből az elszakadásból származik minden betegség, megkötözöttség, bénaság és vakság, kétségbeesés, háború és pusztulás. A szelíd Ember Fiának hatalma van arra, hogy visszahelyezzen Isten szépséges rendjébe. Hiszem, hogy amennyiben csodálatos gyógyítást ad valamilyen betegségből, azt ma is azért teszi, hogy lényegi küldetésének felfedezésére igazítsa rá a szemeinket és a szívünket.      

Talán nem is tudja az ember, hogy Istentől való elszakadottságának mennyi és milyen bűne az oka. Talán azt sem tudja az ember, hogy testi nyomorúságai mennyiben függenek össze a bűneivel. Lehet, hogy inkább nagy ívben elkerüli az evangélium hirdetőinek bizonyságtételét, és marad bénító rabságában, minthogy nyilvánosságra jusson elrontott élete. Inkább bújik és takargat. Jézus Krisztus hatalmának felfedezői dicsőítették az Istent, a többiek megbotránkoztak benne. Ő él. Szabadítói hatalmát megtalálni, megtérni és új életet kezdeni a legnagyobb nyereség, amit az ember az életében találhat, mert túl a földi sorson, örökkévaló üdvösséget jelent. Ámen.                                                                                                                                                                                                                                                                                 Ének: 226. Dicséret 1. vers: Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom …

Ima, Úri ima, Hirdetés:

Ének: 220. Dicséret 6-7.vers: Térj azért, én lelkem, kegyelmes Istenedhez …

Áldás