Tag: Ragyogtak

Ragyogtak, mint a csillagok – december – Rózsatér 70 éves

Dr. Michna Ottóné,  Ágnes sorozata

Azok között, akik hetven esztendővel ezelőtt Isten színe előtt állva összefogtak, hogy Kispesten új református gyülekezet születhessen, voltak ifjak is, vének is, s mert életünk ideje véges, ezek az ifjak közben megöregedtek, vagy a náluk vénebbekkel együtt rég megérkeztek oda, ahová egy életen át igyekeztek… Azoknak, akik az ő örökükbe léptek, nemcsak szabad, hanem isteni végzés szerint is fontos rájuk emlékezni, kik , mint a csillagok… Akik azokban a vészterhes, nehéz  évtizedekben, mikor a hívek számára minden veszni látszott, szívükbe fogadták, s mindvégig őrizték az Istentől kapott világosságot. „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket.” (Zsid. 13:7.) Hadd jelenjen meg itt, a Kispest Rózsatéri Gyülekezet oldalán havonta egy-egy csillag, mely e közösségben kapta, s adta fényét, mely nem kihunyt, csak azóta már nem itt, hanem odaát ragyoghat, az égiek színe előtt, együtt a többiekkel, kiknek neve Isten könyvébe van bejegyezve. És mert ennek a gyülekezetnek első pásztora mindazt, amire hálás szívvel emlékezett, azt le is írta, így az ő szavaival idézhetjük azok emlékét, hónapról hónapra, akik az utánuk következők számára példát adva, istenadta fényt hordoztak szívükben…

December

SZAMOSKÖZI ZOLTÁN

1921 december 21 – 1999 szeptember 30.

1921 december 21 – 1999 szeptember 30.

Szamosközi Zoltán, egy református hagyományokat hűségesen őrző és tiszteletben tartó, eredetileg szentesi, értelmiségi család sarja. Édesapja még Szentesen született, de Budapesten végzett jogi tanulmányokat, és diplomáját megszerezve, a fővárosban nősült. Itt helyezkedett el, a Magyar Királyi Posta Takarékpénztáránál, melynek később vezérigazgatójává lett. Fiait a Lónyay Gimnáziumba járatta. Az idősebbik, István, lelkipásztor lett, ifjabbik fia volt Zoltán, ki a Budapesti Műszaki Egyetem vegyészkarán szerzett diplomát. Olvasd tovább →

Ragyogtak, mint a csillagok – november – Rózsatér 70 éves

Dr. Michna Ottóné,  Ágnes sorozata

Azok között, akik hetven esztendővel ezelőtt Isten színe előtt állva összefogtak, hogy Kispesten új református gyülekezet születhessen, voltak ifjak is, vének is, s mert életünk ideje véges, ezek az ifjak közben megöregedtek, vagy a náluk vénebbekkel együtt rég megérkeztek oda, ahová egy életen át igyekeztek… Azoknak, akik az ő örökükbe léptek, nemcsak szabad, hanem isteni végzés szerint is fontos rájuk emlékezni, kik , mint a csillagok… Akik azokban a vészterhes, nehéz  évtizedekben, mikor a hívek számára minden veszni látszott, szívükbe fogadták, s mindvégig őrizték az Istentől kapott világosságot. „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket.” (Zsid. 13:7.) Hadd jelenjen meg itt, a Kispest Rózsatéri Gyülekezet oldalán havonta egy-egy csillag, mely e közösségben kapta, s adta fényét, mely nem kihunyt, csak azóta már nem itt, hanem odaát ragyoghat, az égiek színe előtt, együtt a többiekkel, kiknek neve Isten könyvébe van bejegyezve. És mert ennek a gyülekezetnek első pásztora mindazt, amire hálás szívvel emlékezett, azt le is írta, így az ő szavaival idézhetjük azok emlékét, hónapról hónapra, akik az utánuk következők számára példát adva, istenadta fényt hordoztak szívükben…

 

November

FODOR LAJOSNÉ – DIÓS JULIANNA

Makó 1909 november 10 – 1983 október 18. Budapest

Névtelen

A Diós család  az ősi makói nemzetségek közé tartozik. A legrégibb ott élő, és név szerint ismert tagja, Diós István, megélte 1686-ban, a, távozó török hadak szörnyű pusztítását. Az ő egyik unokája (1736–1816), kinek neve ugyancsak Diós István, tekintélyes gazdaember volt, ki Szikszay György prédikátorsága idején, tíz éven át volt kurátora (gondnoka) a makói református egyháznak. Rátermettsége, elkötelezettsége révén, igen fontos, nevezetes szerepe volt a templom újjáépítésben, az 1781-es tűzvész után, hisz az ő odaadó, lelkes  közreműködése, fáradozása nyomán született újjá templomuk, annak tornya, amihez toronyórát csináltatott, Budán öntetett harangokat, a templomot kőfallal vétette körül, a torony gombját bearanyoztatta, és az arannyal körbefuttatott keresztelő medence költségeihez, 10 forint adománnyal járulthozzá.  Azt jegyezték fel az akkori krónikások, hogy amikor a templom újjáépítéséhez szükséges pénz elfogyott, Diós István kurátor a város piacterén levetette fejéről a süvegét, azzal járt körbe, adományt kérve, kéregetve a templom felépítésére… Úgy írták, két óra se telt belé, máriásokkal, húszasokkal, tallérokkal telt meg a süveg, és 1790-re már állt a torony… Olvasd tovább →

Ragyogtak, mint a csillagok – október – Rózsatér 70 éves

Dr. Michna Ottóné,  Ágnes sorozata

Azok között, akik hetven esztendővel ezelőtt Isten színe előtt állva összefogtak, hogy Kispesten új református gyülekezet születhessen, voltak ifjak is, vének is, s mert életünk ideje véges, ezek az ifjak közben megöregedtek, vagy a náluk vénebbekkel együtt rég megérkeztek oda, ahová egy életen át igyekeztek… Azoknak, akik az ő örökükbe léptek, nemcsak szabad, hanem isteni végzés szerint is fontos rájuk emlékezni, kik , mint a csillagok… Akik azokban a vészterhes, nehéz  évtizedekben, mikor a hívek számára minden veszni látszott, szívükbe fogadták, s mindvégig őrizték az Istentől kapott világosságot. „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket.” (Zsid. 13:7.) Hadd jelenjen meg itt, a Kispest Rózsatéri Gyülekezet oldalán havonta egy-egy csillag, mely e közösségben kapta, s adta fényét, mely nem kihunyt, csak azóta már nem itt, hanem odaát ragyoghat, az égiek színe előtt, együtt a többiekkel, kiknek neve Isten könyvébe van bejegyezve. És mert ennek a gyülekezetnek első pásztora mindazt, amire hálás szívvel emlékezett, azt le is írta, így az ő szavaival idézhetjük azok emlékét, hónapról hónapra, akik az utánuk következők számára példát adva, istenadta fényt hordoztak szívükben…

 

Október

KISS MARGIT – ABLONCZY DÁNIELNÉ

Budapest 1919 október 29 – 1996 október 9. Budapest

Egy szalkszentmártoni ifjú cipészmester, és egy dunavecsei csizmadia leánya házasodott össze 1918-ban, az első világháború vége táján. A vezetéknevük azonos, még az is, hogy egyiket is, másikat is hol egy, hol két s-sel jegyzik az anyakönyvekbe. Nem volt világra szóló lakodalom, csendesen esküdtek, rejtőzködniük kellett. A vőlegény, ki éppen előtte vergődött haza az orosz hadifogságból, katonaszökevény. Talán fotó se készült akkor nagyszüleimről, mert hiába kutattam, nagybátyáméknál sem találtam. Közvetlenül az esküvő után Budapestre költöztek, Józsefvárosban találtak maguknak alkalmas helyet. Egy esztendő múlva született meg első gyermekük: Margit, pár év múlva a testvére, az édesapa nevét örökítő János. Olvasd tovább →

Ragyogtak, mint a csillagok – szeptember – Rózsatér 70 éves

Dr. Michna Ottóné,  Ágnes sorozata

Azok között, akik hetven esztendővel ezelőtt Isten színe előtt állva összefogtak, hogy Kispesten új református gyülekezet születhessen, voltak ifjak is, vének is, s mert életünk ideje véges, ezek az ifjak közben megöregedtek, vagy a náluk vénebbekkel együtt rég megérkeztek oda, ahová egy életen át igyekeztek… Azoknak, akik az ő örökükbe léptek, nemcsak szabad, hanem isteni végzés szerint is fontos rájuk emlékezni, kik , mint a csillagok… Akik azokban a vészterhes, nehéz  évtizedekben, mikor a hívek számára minden veszni látszott, szívükbe fogadták, s mindvégig őrizték az Istentől kapott világosságot. „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket.” (Zsid. 13:7.) Hadd jelenjen meg itt, a Kispest Rózsatéri Gyülekezet oldalán havonta egy-egy csillag, mely e közösségben kapta, s adta fényét, mely nem kihunyt, csak azóta már nem itt, hanem odaát ragyoghat, az égiek színe előtt, együtt a többiekkel, kiknek neve Isten könyvébe van bejegyezve. És mert ennek a gyülekezetnek első pásztora mindazt, amire hálás szívvel emlékezett, azt le is írta, így az ő szavaival idézhetjük azok emlékét, hónapról hónapra, akik az utánuk következők számára példát adva, istenadta fényt hordoztak szívükben…

 Szeptember

TAKÁCS PÉTER

1912 szeptember 23. Mezőtúr – 1980 Budapest felesége:

HÓDOSI MAGDOLNA

1917 január 25 – 1990 Budapest házasság: 1938 Budapest Névtelen

akács Péter, tagja volt az akkori gyülekezeti énekkarnak. Ott ismerkedtek meg, ott kötöttek házasságot 1938- ban, és ott született 1939-ben, első gyermekük is: Péter. Nehéz, úgynevezett fogós szülés volt, megsérült az újszülött agya, de Isten őrző kegyelméből anya is, fia is, megmaradtak. Olvasd tovább →

Ragyogtak, mint a csillagok – augusztus – Rózsatér 70 éves

Dr. Michna Ottóné,  Ágnes sorozata

Azok között, akik hetven esztendővel ezelőtt Isten színe előtt állva összefogtak, hogy Kispesten új református gyülekezet születhessen, voltak ifjak is, vének is, s mert életünk ideje véges, ezek az ifjak közben megöregedtek, vagy a náluk vénebbekkel együtt rég megérkeztek oda, ahová egy életen át igyekeztek… Azoknak, akik az ő örökükbe léptek, nemcsak szabad, hanem isteni végzés szerint is fontos rájuk emlékezni, kik , mint a csillagok… Akik azokban a vészterhes, nehéz  évtizedekben, mikor a hívek számára minden veszni látszott, szívükbe fogadták, s mindvégig őrizték az Istentől kapott világosságot. „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket.” (Zsid. 13:7.) Hadd jelenjen meg itt, a Kispest Rózsatéri Gyülekezet oldalán havonta egy-egy csillag, mely e közösségben kapta, s adta fényét, mely nem kihunyt, csak azóta már nem itt, hanem odaát ragyoghat, az égiek színe előtt, együtt a többiekkel, kiknek neve Isten könyvébe van bejegyezve. És mert ennek a gyülekezetnek első pásztora mindazt, amire hálás szívvel emlékezett, azt le is írta, így az ő szavaival idézhetjük azok emlékét, hónapról hónapra, akik az utánuk következők számára példát adva, istenadta fényt hordoztak szívükben…

Augusztus

DECSY KÁLMÁN
1896 szeptember 12 – 1959 november 30. Budapest
házasságkötés: 1918
NAGY PIROSKA
1899 Vértesacsa – 1990 október 3. Bp.

csoportkép

Decsy Kálmán, presbiter, foglalkozására nézve egy írógépüzlet tulajdonosa. Előbb hivatalból, majd feleségével és családjával együtt a gyülekezet hűséges tagja. Templomi székvásárlásaink döntő kezdeményezője, majd jótállója is volt. Hozzáállása, magatartása példaadónak számít gyülekezetünk életében. Később, amikor üzletét, házát államosították, akkor is hű maradt hozzánk. Családjának Kispesten maradt része, mindmáig buzgó látogatója a gyülekezetünknek. Én is vallom vele együtt: Boldog ember az, “aki az Úr útján jár, és az Urat féli.” (5 Móz 8:6).”

Ablonczy Dániel – A rendíthetetlen ország kikötői felé Olvasd tovább →

Ragyogtak, mint a csillagok – július – Rózsatér 70 éves

 Dr. Michna Ottóné,  Ágnes sorozata

Azok között, akik hetven esztendővel ezelőtt Isten színe előtt állva összefogtak, hogy Kispesten új református gyülekezet születhessen, voltak ifjak is, vének is, s mert életünk ideje véges, ezek az ifjak közben megöregedtek, vagy a náluk vénebbekkel együtt rég megérkeztek oda, ahová egy életen át igyekeztek… Azoknak, akik az ő örökükbe léptek, nemcsak szabad, hanem isteni végzés szerint is fontos rájuk emlékezni, kik ragyogtak, mint a csillagok… Akik azokban a vészterhes, nehéz  évtizedekben, mikor a hívek számára minden veszni látszott, szívükbe fogadták, s mindvégig őrizték az Istentől kapott világosságot. „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket.” (Zsid. 13:7.) Hadd jelenjen meg itt, a Kispest Rózsatéri Gyülekezet oldalán havonta egy-egy csillag, mely e közösségben kapta, s adta fényét, mely nem kihunyt, csak azóta már nem itt, hanem odaát ragyoghat, az égiek színe előtt, együtt a többiekkel, kiknek neve Isten könyvébe van bejegyezve. És mert ennek a gyülekezetnek első pásztora mindazt, amire hálás szívvel emlékezett, azt le is írta, így az ő szavaival idézhetjük azok emlékét, hónapról hónapra, akik az utánuk következők számára példát adva, istenadta fényt hordoztak szívükben…

Július

BARTHA JÓZSEF

Nagybacon 1880 július 30 – 1941 Székelyszentmihály

Szabad csodálkozni, hogy került ez a név azok közé, kik egykor a gyülekezet indulásakor jelen voltak, összefogtak, és oszlopos tagjaivá lettek Rózsatérnek? Hisz sohasem járt itt!  És mégis, akaratlanul is, köze van az ide tartozókhoz.

Ez a Nagybaconi Bartha József, egyetlen élő fiúgyermeke volt az idősebbik Bartha Józsefnek (1845). Ifjabb Bartha József (1880) 1905-ben kötött házasságot Bardócz Vilmával. Tizenhárom gyermekük született: József, Gyula, Ida, Béla, Gyula, Andor, Julianna, Rózika Margit, Árpád, Katalin, József, Sándor Balázs. Közülük kilenc gyermek érte meg a felnőttkort, négy apró  gyermeket el kellett temetni a szülőknek, akik maguk is korán, alig hatvan évesen távoztak az élők sorából, majdnem egyszerre, egy ugyanazon évben, 1941-ben. Az elárvult legkisebbek a gyámja (József és Sándor 13 ill. 11 évesek voltak akkor), Andor bátyjuk lett.

Először édesapjuk egyetlen testvére, Teréz települt onnan Kispestre a férjével, Szilasi Károly óra ékszerésszel, ott volt a boltjuk (tán ma is ott áll) a Templom tér közelében. A tizenhárom testvér közül először Béla, majd Julianna, Rózsika, Margit, Katalin, József és Sándor is útra kelt. Végül csupán Ida és Andor maradt Erdélyben… Olvasd tovább →

Ragyogtak, mint a csillagok – június – Rózsatér 70 éves

Dr. Michna Ottóné,  Ágnes sorozata

Azok között, akik hetven esztendővel ezelőtt Isten színe előtt állva összefogtak, hogy Kispesten új református gyülekezet születhessen, voltak ifjak is, vének is, s mert életünk ideje véges, ezek az ifjak közben megöregedtek, vagy a náluk vénebbekkel együtt rég megérkeztek oda, ahová egy életen át igyekeztek… Azoknak, akik az ő örökükbe léptek, nemcsak szabad, hanem isteni végzés szerint is fontos rájuk emlékezni, kik ragyogtak, mint a csillagok… Akik azokban a vészterhes, nehéz  évtizedekben, mikor a hívek számára minden veszni látszott, szívükbe fogadták, s mindvégig őrizték az Istentől kapott világosságot. „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket.” (Zsid. 13:7.) Hadd jelenjen meg itt, a Kispest Rózsatéri Gyülekezet oldalán havonta egy-egy csillag, mely e közösségben kapta, s adta fényét, mely nem kihunyt, csak azóta már nem itt, hanem odaát ragyoghat, az égiek színe előtt, együtt a többiekkel, kiknek neve Isten könyvébe van bejegyezve. És mert ennek a gyülekezetnek első pásztora mindazt, amire hálás szívvel emlékezett, azt le is írta, így az ő szavaival idézhetjük azok emlékét, hónapról hónapra, akik az utánuk következők számára példát adva, istenadta fényt hordoztak szívükben…

JÚNIUS

LÁSZLÓ GÁBOR

Csákberény 1927 június 25 – 2004 Budapest

Kispest Rózsatéri Gyülekezet gondnoka 1966-2000 között

Laszlo-gabor11-2

„Vértesaljáról, Csákvárrról mint süvölvény ifjú érkezett Kispestre. A nagybácsi, az öreg Tóth, presbiter volt a központi gyülekezetben, és ő is eljárt Simonék hétfői bibliaórájára. Valójában Gábor, a második világháború minden szerencsétlenségétől meggazdagodva (faluja többször is gazdát cserélt), ő – az Úr Isten – számunkra megérthetetlen kegyelméből – testileg épen maradva érkezett meg Kispestre, ahol a nagybátyja már “őslakos”, testvérbátyja pedig sok kínlódással élt már itt, albérletben, a Vas Gereben utcában. A kiszolgáltatottság – talán kétszer is bujkálva az előretörő és ismét visszavonuló német, orosz csapatok tüzéből bujkálva és mégis megmentve – a falusi élet akkori nyomorúságaiból, mint zsenge ifjú került fel Kispestre. Előbb a bátyjáéknál kapott otthont, majd rózsatéri ifjakkal együtt talált éppen Fejes Jánoséknál albérletet Így került Rózsatéren az ébredés kellős közepébe, a megtért ifjak társaságába, a gyülekezetbe. Olvasd tovább →

Ragyogtak, mint a csillagok – május – Rózsatér 70 éves

 Dr. Michna Ottóné,  Ágnes sorozata

Azok között, akik hetven esztendővel ezelőtt Isten színe előtt állva összefogtak, hogy Kispesten új református gyülekezet születhessen, voltak ifjak is, vének is, s mert életünk ideje véges, ezek az ifjak közben megöregedtek, vagy a náluk vénebbekkel együtt rég megérkeztek oda, ahová egy életen át igyekeztek… Azoknak, akik az ő örökükbe léptek, nemcsak szabad, hanem isteni végzés szerint is fontos rájuk emlékezni, kik ragyogtak, mint a csillagok… Akik azokban a vészterhes, nehéz  évtizedekben, mikor a hívek számára minden veszni látszott, szívükbe fogadták, s mindvégig őrizték az Istentől kapott világosságot. „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket.” (Zsid. 13:7.) Hadd jelenjen meg itt, a Kispest Rózsatéri Gyülekezet oldalán havonta egy-egy csillag, mely e közösségben kapta, s adta fényét, mely nem kihunyt, csak azóta már nem itt, hanem odaát ragyoghat, az égiek színe előtt, együtt a többiekkel, kiknek neve Isten könyvébe van bejegyezve. És mert ennek a gyülekezetnek első pásztora mindazt, amire hálás szívvel emlékezett, azt le is írta, így az ő szavaival idézhetjük azok emlékét, hónapról hónapra, akik az utánuk következők számára példát adva, istenadta fényt hordoztak szívükben…

Május

PÉNTEK BÁLINT

Csallóközaranyos 1883 december 15 – Budapest 1961. április 22. Kispest Rózsatéri Gyülekezet gondnoka 1948-1961

Péntek Bálint

„Péntek Bálintban nem volt semmiféle bizonytalanság, szinte “magától” lett gyülekezetünk gondnokának helyettese, később pedig megválasztott gondnoka.  Egyenes, határozott, környezetében mindenütt “tekintély”-nek számított. Talán nem lesz félreérthető, ha azt írom, munkásszármazású ember volt. Neki nem méltósága, hanem a személyisége adott az emberek előtt becsületet. Feltűnően sokan ismerték, véleményét megtartotta, hűségesen képviselte. Benne nehéz lett volna támadófelületet találni. Hozzá kell tenni, hogy ez az 1948-ik év válságosnak számított a gyülekezet életében. Elsősorban talán azért, mert a szociáldemokrata pártot ekkor nyelte el a munkáspárt. Aki kimaradt ebből a Egy a szívcsatlakozásból, az vagy így, vagy úgy felszámolódott. Nagyon sok gyülekezeti tag kapcsolata szűnt meg ebben az időben a gyülekezettel. Olvasd tovább →

Ragyogtak, mint a csillagok – április– Rózsatér 70 éves

 Dr. Michna Ottóné,  Ágnes sorozata

 

Azok között, akik hetven esztendővel ezelőtt Isten színe előtt állva összefogtak, hogy Kispesten új református  születhessen, voltak ifjak is, vének is, s mert életünk ideje véges, ezek az ifjak közben megöregedtek, vagy a náluk vénebbekkel együtt rég megérkeztek oda, ahová egy életen át igyekeztek…
Azoknak, akik az ő örökükbe léptek, nemcsak szabad, hanem isteni végzés szerint is fontos rájuk emlékezni, kik ragyogtak, mint a csillagok… Akik azokban a vészterhes, nehéz  évtizedekben, mikor a hívek számára minden veszni látszott, szívükbe fogadták, s mindvégig őrizték az Istentől kapott világosságot. „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket.” (Zsid. 13:7.)
Hadd jelenjen meg itt, a  Rózsatéri Gyülekezet oldalán havonta egy-egy csillag, mely e közösségben kapta, s adta fényét, mely nem kihunyt, csak azóta már nem itt, hanem odaát ragyoghat, az égiek színe előtt, együtt a többiekkel, kiknek neve Isten könyvébe van bejegyezve. És mert ennek a gyülekezetnek első pásztora mindazt, amire hálás szívvel emlékezett, azt le is írta, így az ő szavaival idézhetjük azok emlékét, hónapról hónapra, akik az utánuk következők számára példát adva, istenadta fényt hordoztak szívükben…

 Április

 ZELE JUDIT

Zele Judit: 1930 március 26. Balkány – 1996 május 2. Vásárosnamény

Füle Lajos: 1925 április 16. Cegléd

Füle Lajosné Zele Judit2

Zele Judit, amikor a gyülekezetbe került

Zele Judit nem áprilisban született, hanem márciusban, s május hónapban távozott közülünk. A két évszám között, alig egy hónap híján, 66 év van, s ez az alig egy hónap épphogy április, mely hónapban élete párja, Füle Lajos született, ki itt van még köztünk, igaz, nem a kispesti gyülekezetben, hanem távolra szakadt lánya közelében, Vásárosnaményban él. De ők egykor Isten ajándékaképpen, szétválaszthatatlan egységben voltak fénylő csillagai Rózsatérnek.

Ablonczy Dániel így emlékezik:
„Kettejük közül először Lajos került 1949-ben kapcsolatba a gyülekezettel, mikor a CE képviseletében, egy számomra emlékezetes Zákeus-szolgálattal bekapcsolódott ifjúsági munkánkba. S mert Isten szeretete Zele Juditot magának foglalta le miután elvégezte a tanítóképzőt, Szikszai Béni tanácsára 1949 szeptemberétől kezdve, a Rózsa téri gyülekezet szolgálatába állt. Ők és hűséges szolgálatuk egyúttal annak biztató jelei voltak, hogy ahol Isten elkezdette a gyülekezetben a jó dolgot, el is végzi azt Olvasd tovább →

Ragyogtak, mint a csillagok – március – Rózsatér 70 éves

 Dr. Michna Ottóné,  Ágnes sorozata

Azok között, akik hetven esztendővel ezelőtt Isten színe előtt állva összefogtak, hogy Kispesten új református  születhessen, voltak ifjak is, vének is, s mert életünk ideje véges, ezek az ifjak közben megöregedtek, vagy a náluk vénebbekkel együtt rég megérkeztek oda, ahová egy életen át igyekeztek…
 Azoknak, akik az ő örökükbe léptek, nemcsak szabad, hanem isteni végzés szerint is fontos rájuk emlékezni, kik ragyogtak, mint a csillagok… Akik azokban a vészterhes, nehéz  évtizedekben, mikor a hívek számára minden veszni látszott, szívükbe fogadták, s mindvégig őrizték az Istentől kapott világosságot. „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket.” (Zsid. 13:7.)
 Hadd jelenjen meg itt, a  Rózsatéri Gyülekezet oldalán havonta egy-egy csillag, mely e közösségben kapta, s adta fényét, mely nem kihunyt, csak azóta már nem itt, hanem odaát ragyoghat, az égiek színe előtt, együtt a többiekkel, kiknek neve Isten könyvébe van bejegyezve. És mert ennek a gyülekezetnek első pásztora mindazt, amire hálás szívvel emlékezett, azt le is írta, így az ő szavaival idézhetjük azok emlékét, hónapról hónapra, akik az utánuk következők számára példát adva, istenadta fényt hordoztak szívükben…

Március

VÁNDOR (MICHNA) GYULA

Kispest 1929 március 20 – 1998 augusztus 13. Piliscsaba

gyuszik

    Nem mindenki tudja, s főként azok nem, kik később csatlakoztak a gyülekezethez, hogy a születési anyakönyvbe Michna Gyula, László, Ferenc néven jegyezték be. Krisztusnak olyan követője volt, aki nevében is az akart lenni, amire elköteleződött, amit élni vágyott megtérése után. Hiába szerette volna, a Michna család többi tagja, a szülei és a testvérei nem kívántak nevet változtatni, ezért 1955-ös házasságkötésük előtt, csupán önmaga, és kis családja számára vette fel a Vándor nevet. Ének is született benne erről:

„Vándor vagyok, nem ez az én hazám.
Az én Atyám egy más hazába vár.
Ott készített csodás helyet nekem,
hogy gyermeke vele legyen.
Míg itt leszek, mint vándor idegen,
járom utam e földön idelenn…”

  Hogyan, mikor lett gyülekezeti taggá, elkötelezett szolgatárssá, másokat felelősen vállaló, hordozó és tartó oszloppá ebben a gyülekezetben Vándor Gyula? Hadd idézzem a legilletékesebbet, lelkipásztorát, Ablonczy Dánielt:

„Még 1948 telén idekerül egy kisebb hívő csoport a szomszéd Szabó telepi egyházból. Onnan elküldik őket s hozzánk kéredzkednek. Ők maguk ugyan hamarosan tovább kerülnek innen, de itteni rövid tartózkodásuk fiúk megtérést hozza, s később ezeken át is, még újabbak megtérését készíti elő Isten. Ekkor tér meg Pálóczy Károly, Bartha József és Bartha Sándor, majd nyomukban Michna Gyuszi és Czégel Sándor is. Legyen érte áldott Isten szent neve!” (A gyülekezet története) Olvasd tovább →

Copyright ©2011 Kispest-Rózsatér Református Egyházközség | A családbarát közösség.