Megemlékezés Ablonczy Dániel teológiai és lelkészi munkásságáról

Megemlékezés az éppen 100 éve született, 96. éves korában, négy éve elhunyt Dr. Ablonczy Dániel teológiai és lelkészi munkásságáról.

Két emlékemmel kezdem.
Az első, amikor 1963 tavaszán (én 16 éves voltam) büntetés helyett, a régi parókia szép szobájában nem szemrehányással illetett késői kimaradásomért, hanem engem leültetve a díványra, letérdelt és imádkozott értem. Az Úr Jézus elé öntötte miattam való indulatait, tehetetlenségét és bosszankodását, de imádság közben megcsendesült, megtelt bizalommal és a Megváltó kegyelmes szeretetére bízta életem jövőjét. Ez az imádság minden intelemnél és büntetésnél nagyobb munkát végzett bennem, segítette szívemet megtérésre.

A második, amikor 1965 nyár végén elébe álltam, hogy szeretnék lelkipásztor lenni, s kértem a segítségét. Meglepődött, de nem szólt ellene, hanem örömmel fogadta, elmondtam döntésem hátterét, s mindenben segítségemre volt, bízott Jézus Krisztusban, hogy képes engem alkalmassá tenni a lelkészi hívatásra, és ez így volt azután is, lelkészi munkám teljes idejében, mindig.

Testvéreim (Gábor, Kálmán és Margit) ugyanezt a bizalmat tapasztalták meg, amikor lelkipásztori szolgálatba indultak. Isten szeretetében, bocsánatában hordozta többi gyermeke (Emőke, Dániel, Ágnes, László, Anna és Pál) életét, házastársait, családjának gondjait örömeit. Nem félt a nagy családtól sem, körülvették unokái, dédunokái (10 gyermek +10 házastárs, 36 unoka +27 házastárs, és 52 dédunoka) nagy szeretettel.
Hasonló volt lelkipásztori készsége a gyülekezetbeli munkatársakhoz, családokhoz, a hozzá személyes segítségért fordulókhoz is. Őt a Jézus Krisztushoz való kapcsolata, a benne nyert hit igazgatta, mind a gyülekezeti, mind az egyházi dolgokban. Hitte, hogy Ő, az Úr él, és minden akadályt le tud gyõzni. Írásait olvasva is ez a hit sugárzik bizonyságtételében, magyarázataiban.
Boldog volt, örömmel töltötte el, hogy Jézus Krisztus üzeneteinek tolmácsa lehet. Csodálatos módon rátaláltak egymásra a hozzá hasonló hitet nyert munkatársakkal. Elfogadták pásztoruknak, gyülekezetük vezetőjének, a felülről jött igazgatás értőjének és megfogalmazójának, Istentől közéjük rendelt igehirdetőnek. Ebből a hitből támasztotta Isten a Rózsatéri Gyülekezetet.

Furcsa módon, bár általában nem tartozott a lázadók közé, a meggyőződésében való szilárdsága miatt, az ötvenes években a politikai rendőrség egyik vezetőjének feljegyzése szerint ő volt a legveszedelmesebbnek ítélt lelkész Budapesten, akit el kellene távolítani a fővárosból. A Budapest déli Egyházmegyében mégis megbecsülték munkáját, 45-55 között teológiai, 55-61 között missziói előadónak, 55-84 között tanácsbírónak választották, amit élő hittel és nagy hűséggel látott el, miközben tűrnie kellett a megjegyzéseket „Bethánista” mivoltára. Nem sokkal a társadalmi változás után a KGRE Hittudományi Kara 1995-ben „honoris kausa” tiszteletbeli doktorátussal tüntette ki elismerve hitből való szolgálatát, teológiai munkásságát.

Lelkipásztori munkája, nagy családja, egyházmegyei megbízatásai mellett folyamatosan előadója volt a DC Ó szövetségi és gyakorlati teológiai munkacsoportjának, igehirdetései, Biblia magyarázatai megjelentek a Református Egyház folyóiratban, tanulmányokban. Amióta 1943 júniusában, Sárospatakon letette a gyakorlati teológiai magántanári vizsgát folyamatosan írta könyveit, amelyek zömében az utóbbi évtizedekben nyertek kiadást. Nyolc Ó-szövetségi (Ámós, Hóseás, Mikeás, Zakariás, Zsoltárok I-II, Jeremiás I-II, Dániel és Jób), és hat Új szövetségi könyv (Máté, Jelenések, Apostolok Cselekedetei, Zsidókhoz írt levél, Korinthusiakhoz írt I-II. Levél) gyakorlati írásmagyarázata, négy kötet igehirdetése (Lélekmentés, A kereszt által gyógyul a világ, Együtt/Hol a helyem?, Nem a magamé vagyok – H Káté), három kötet lelki-gondozói munkája (Nem jó az embernek egyedül, Családkönyv, Mint madár a szélvészben), és gyülekezet történeti kötete (Magasság-mélység), tanulmányai, összesen 29 kötet jelent meg kiadásban.
Édesapánk „ébredési”, mozgalmi ember volt. Az 1941-42 években Soos Géza elnöklete mellett a Soli Deo Glória református diákszövetség főtitkára volt, édesanyánkkal (Kis Margit főiskolás leány titkár) ott ismerték meg egymást majd belépett a Szabó Aladár által alapított Bethánia CE Szövetségbe, amely meghatározta kapcsolatait, lelki közösségét, ebből kerültek ki a barátai, gyermekeinek keresztszülei. A „tiltó” időkben is szívesen vállalt, és fogadott evangelizációkat. Olyan lelkészek (Joó Sándor, Gyökössy Endre, Morvay István, Nagy Gyula, Hegyaljai György, Bertha Barna, György László, Hatolkay Árpád), és olyan hívő bethániások (Füle Lajos, Szikszai Béni, Vándor Gyula, Szamosközy Zoltán) voltak a barátai, akiket szívesen hallgattunk, ha ők vagy feleségük jöttek szolgálni Rózsatérre. Amikor 1989-ben a Bethánia CE hivatalosan is újra indulhatott, teljes mellszélességgel elvállalta az elnökséget, s mint nyugdíjas szolgált a CE piliscsabai lelkiszolgálat házában, hajdúszoboszlói konferencia telepén, az erdélyi CE konferenciáin, s mindenütt az ébredés szolgálatában.

Ablonczy Dániel élete, lelkészi pályája, ébredési és teológiai munkássága gazdag örökség, amelyet azzal szeretnénk gondozni, hogy még ki nem adott gyakorlati bibliamagyarázatai kiadását folytatni kívánjuk, hosszú élete teherhordásának és áldásainak tapasztalatait a következő generációk számára megőrizni próbáljuk.
Büszkeséggel tölt el, hogy a Magyar Köztársaság a 2000. esztendő augusztus 20-án, elismerve lelkészi és tudományos munkásságát a Magyar Köztársasági lovagkereszt kitüntetéssel becsülte meg, az akkor 85 esztendős édesapánkat.

Kelt Budapesten 2015 január 18.

Ablonczy Zsolt
ny.lelkipásztor

Ablonczy Dániel református lelkész életútja

Született: 1915. január 15. Alsószuha, Gömör-Kishont vármegye. Meghalt: 2010. december 3. Budapest. Temetés: 2010. december 18., Budapest. Sírhely: Kispest, Rózsatér, református templom

Család

Sz: Ablonczy Dániel, Lipták Erzsébet (†1985). F: 1941-től Kiss Margit (†1996). Tíz gyermekük született: Ablonczy Emőke (1942–), Ablonczy Dániel (1944–) súlyemelőedző, Ablonczy Zsolt (1946–) református lelkész, szerkesztő, Ablonczy Ágnes (1947–), Ablonczy László (1949–), Ablonczy Anna (1950–), Ablonczy Gábor (1952–), Ablonczy Pál (1954–), Ablonczy Kálmán (1956–) református lelkész és Ablonczy Margit (1960–).

Tanulmányok

Sárospatakon éretts. (1933), uo., a Református Teológiai Akadémián tanult (1933–1937), lelkészképesítő vizsgát tett (I.: 1937; II.: 1939) és a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán is tanult (1937–1938). Sárospatakon, a gyakorlati teológiai szakcsoportban teológiai magántanári okl. szerzett (1943), Budapesten szentelték fel (1947).

Életút

A Soli Deo Gloria Református Diákszövetség ún. utazó titkára és missziós főtitkára (1938–1941), egyúttal internátusvezető is (1938–1939). Alsószuhán, Budapesten, a Külső Üllői úti gyülekezetben Zádorfalván és Ózdon segédlelkész (1937–1941). A Budapest-Kispesti Rózsa téri Református Gyülekezet segédlelkésze (1941–1944), lelkipásztora (1944–1984), nyugdíjba vonult (1984). A Bethania CE Szövetség elnöke (1941–1948, ill. az újraindulás után, 1990-től).

Nevéhez fűződik a budapesti református keresztyénség egyik bázisának származó Kispesti Gyülekezet megszervezése és vezetése. A Rózsatéri (valójában Rózsa utcai, később Jáhn Ferenc utcai) gyülekezet mind a református nevelésben és oktatásban, mind az idősgondozásban, mind a szociális felelősséghordozásban egyházi példaképpé vált. A gyülekezet számára házat vásárolt, amelyet átalakíttatott (1947), később megszervezte a Szabadságforrást (Szentendrén, ahol évenként, minden nyáron gyülekezeti táborozásokat szervezett, 1959-től).

Teológusként több bibliamagyarázatot, népszerű vallásos tárgyú könyvet, ifjúsági hittankönyvet írt és szerkesztett. Utolsó éveiben több mint 500 festmény is készített, amelyeket kiállításon is bemutattak.

Elismerés

A Károli Gáspár Református Egyetem tb. doktora (1996).

Kispest díszpolgára (1998), a Missziói Szövetség diplomája (1999).

A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2001).

Főbb művei

1. m.: Így szól az Isten. Gyakorlati írásmagyarázat Ámós próféta könyvéhez. Magántanári értek. (A Sárospataki Főiskola kiadványai. 1. Sárospatak–Bp., 1943);
   Lélekmentés. Vallásos olvasmány. (Bp., 1947);
   Nem jó az embernek egyedül. Útravaló házasságot kötő fiataloknak. Pásztori segítség a családi élet kérdéseiben minden református családnak. Adorján Józseffel, Gyökössy Endrével. (Bp., 1972;
   4. kiad. 1979;
   5. kiad. 1981;
   7. kiad. 1987;
   8. bőv. kiad. 1991;
   9. kiad. 1995;
   10. kiad. 1997);
   A kereszt által gyógyul a világ. Válogatás 45 esztendő igehirdetéseiből. – Beszélgetés az életútról. Füle Lajossal. (Bp., 1990);
   Együtt. Közösség Krisztussal, közösség egymással. (Bp., 1991);
   Családkönyv református keresztyén szemmel. Összeáll. A grafikák Kovács Béla munkája. (Bp., 1992;
   2. kiad. 2007);
   „Hogy több legyen a Fény!” Zakariás próféta könyvének gyakorlati magyarázata. (Bp., 1996);
   Zsoltárok könyve. Ószövetségi írásmagyarázat. I–II. köt. (Egyszerűen a Bibliáról. Bp., 1998;
   2. kiad. 2004);
   Máté evangéliuma. Újszövetségi írásmagyarázat. (Egyszerűen a Bibliáról. Bp., 1998;
   2. kiad. 2004);
   Magasság, mélység… Áldott legyen Isten, a mi Urunk, Jézus Krisztus atyja. Önéletrajz. (Bp., 1999);
   Jeremiás könyve. Ószövetségi írásmagyarázat. I–II. köt. (Egyszerűen a Bibliáról. Bp., 1999;
   2. kiad. 2004);
   Mit teszünk Isten áldásával? (Levélmissziós füzetek. Bp., 2000);
   Az én Bibliám. 1–2. (Levélmissziós füzetek. Bp., 2000);
   A tanítványok tévelygése. (Levélmissziós füzetek. Bp., 2000);
   A keskenyebb út. (Levélmissziós füzetek. Bp., 2000);
   Tovább! Írásmagyarázat az Apostolok cselekedeteihez. (Egyszerűen a Bibliáról. Bp., 2001);
   Jelenések Könyve. Újszövetségi írásmagyarázat. (Egyszerűen a Bibliáról. Bp., 2002;
   2. kiad. 2004);
   Nem a magamé vagyok. A Heidelbergi Káté magyarázata. (Bp., 2004).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelenés: nevpont.hu, 2013.

Ragyogtak, mint a csillagok – december – Rózsatér 70 éves

Dr. Michna Ottóné, Ablonczy Ágnes sorozata

Azok között, akik hetven esztendővel ezelőtt Isten színe előtt állva összefogtak, hogy Kispesten új református gyülekezet születhessen, voltak ifjak is, vének is, s mert életünk ideje véges, ezek az ifjak közben megöregedtek, vagy a náluk vénebbekkel együtt rég megérkeztek oda, ahová egy életen át igyekeztek… Azoknak, akik az ő örökükbe léptek, nemcsak szabad, hanem isteni végzés szerint is fontos rájuk emlékezni, kik ragyogtak, mint a csillagok… Akik azokban a vészterhes, nehéz  évtizedekben, mikor a hívek számára minden veszni látszott, szívükbe fogadták, s mindvégig őrizték az Istentől kapott világosságot. „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket.” (Zsid. 13:7.) Hadd jelenjen meg itt, a Kispest Rózsatéri Gyülekezet oldalán havonta egy-egy csillag, mely e közösségben kapta, s adta fényét, mely nem kihunyt, csak azóta már nem itt, hanem odaát ragyoghat, az égiek színe előtt, együtt a többiekkel, kiknek neve Isten könyvébe van bejegyezve. És mert ennek a gyülekezetnek első pásztora mindazt, amire hálás szívvel emlékezett, azt le is írta, így az ő szavaival idézhetjük azok emlékét, hónapról hónapra, akik az utánuk következők számára példát adva, istenadta fényt hordoztak szívükben…

December

SZAMOSKÖZI ZOLTÁN

1921 december 21 – 1999 szeptember 30.

Szamosközi Zoltán, egy református hagyományokat hűségesen őrző és tiszteletben tartó, eredetileg szentesi, értelmiségi család sarja. Édesapja még Szentesen született, de Budapesten végzett jogi tanulmányokat, és diplomáját megszerezve, a fővárosban nősült. Itt helyezkedett el, a Magyar Királyi Posta Takarékpénztáránál, melynek később vezérigazgatójává lett. Fiait a Lónyay Gimnáziumba járatta. Az idősebbik, István, lelkipásztor lett, ifjabbik fia volt Zoltán, ki a Budapesti Műszaki Egyetem vegyészkarán szerzett diplomát. Olvasd tovább →

Ragyogtak, mint a csillagok – november – Rózsatér 70 éves

Dr. Michna Ottóné, Ablonczy Ágnes sorozata

Azok között, akik hetven esztendővel ezelőtt Isten színe előtt állva összefogtak, hogy Kispesten új református gyülekezet születhessen, voltak ifjak is, vének is, s mert életünk ideje véges, ezek az ifjak közben megöregedtek, vagy a náluk vénebbekkel együtt rég megérkeztek oda, ahová egy életen át igyekeztek… Azoknak, akik az ő örökükbe léptek, nemcsak szabad, hanem isteni végzés szerint is fontos rájuk emlékezni, kik ragyogtak, mint a csillagok… Akik azokban a vészterhes, nehéz  évtizedekben, mikor a hívek számára minden veszni látszott, szívükbe fogadták, s mindvégig őrizték az Istentől kapott világosságot. „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket.” (Zsid. 13:7.) Hadd jelenjen meg itt, a Kispest Rózsatéri Gyülekezet oldalán havonta egy-egy csillag, mely e közösségben kapta, s adta fényét, mely nem kihunyt, csak azóta már nem itt, hanem odaát ragyoghat, az égiek színe előtt, együtt a többiekkel, kiknek neve Isten könyvébe van bejegyezve. És mert ennek a gyülekezetnek első pásztora mindazt, amire hálás szívvel emlékezett, azt le is írta, így az ő szavaival idézhetjük azok emlékét, hónapról hónapra, akik az utánuk következők számára példát adva, istenadta fényt hordoztak szívükben…

November

FODOR LAJOSNÉ – DIÓS JULIANNA

Makó 1909 november 10 – 1983 október 18. Budapest

A Diós család  az ősi makói nemzetségek közé tartozik. A legrégibb ott élő, és név szerint ismert tagja, Diós István, megélte 1686-ban, a, távozó török hadak szörnyű pusztítását. Az ő egyik unokája (1736–1816), kinek neve ugyancsak Diós István, tekintélyes gazdaember volt, ki Szikszay György prédikátorsága idején, tíz éven át volt kurátora (gondnoka) a makói református egyháznak. Rátermettsége, elkötelezettsége révén, igen fontos, nevezetes szerepe volt a templom újjáépítésben, az 1781-es tűzvész után, hisz az ő odaadó, lelkes  közreműködése, fáradozása nyomán született újjá templomuk, annak tornya, amihez toronyórát csináltatott, Budán öntetett harangokat, a templomot kőfallal vétette körül, a torony gombját bearanyoztatta, és az arannyal körbefuttatott keresztelő medence költségeihez, 10 forint adománnyal járulthozzá.  Azt jegyezték fel az akkori krónikások, hogy amikor a templom újjáépítéséhez szükséges pénz elfogyott, Diós István kurátor a város piacterén levetette fejéről a süvegét, azzal járt körbe, adományt kérve, kéregetve a templom felépítésére… Úgy írták, két óra se telt belé, máriásokkal, húszasokkal, tallérokkal telt meg a süveg, és 1790-re már állt a torony… Olvasd tovább →

Lengyelországi emlékképek

Lengyelországi gyülekezeti kirándulás : 2014 október 23-26 között volt. 

Érdekességképpen itt a teljes útvonalterv, köszönet  Ablonczy Kálmánnak és Dr. Egervári Gizellának a szervezéséért:

1. nap

Budapest-Besztercebánya-Breznóbánya-(Alacsony-Tátrán keresztül) Poprád- Szepesszombat-Késmárk-Zakopane (kb. 350-400 km) útvonalon haladunk. Út menti pihenőket (Rétság ill. Poprád előtt) közbeiktatunk, majd megállunk Szepesszombaton (főtér, templom, szárnyas oltár). Zakopanéba érkezés várhatóan este 6-7 óra körül, szálláshelyünkön meleg ételt kapunk. A vacsorát követően kezdeményezünk – a szálláshely adta körülmények között – esti, fakultatív programot (beszélgetés, vetítés, éneklés, ujjnyi bor, stb.).

2. nap

Reggelit követően a szálláshelyről Zakopane sétálós utcájához buszozunk, rövid szabadidőben (1 ó) sétálhatunk, vásárolhatunk, majd tovább indulunk Krakkóba (kb. 110 km). Az óvároson belül megtekintjük a főteret, a várat (Wavel), kellő szabadidőt biztosítunk (2,5 ó) az egyéni sétálásokra, programokra (utazásunk alatt bőséges információkhoz jutunk idegenvezetőnk, dr. Egerházy Gizella jóvoltából).

Amennyiben időbeosztásunk engedi, visszaindulva megállunk Krakkó külvárosában, s megtekintjük a monumentális II. János Pál központi emléképületet, ill. elsétálhatunk egy sírkerthez, ahol eltemették id. Ablonczy Dánielt (kármelita kolostorhoz tartozó temető, Krakkó-Lagiewniki). Kora este érkezünk Zakopanéba.

Napközben uzsonnát biztosítunk (2 összetett kenyér, zöldség, gyümölcs, ásványvíz), este, szálláshelyünkön meleg vacsorát kapunk. Étkezés után ismét kezdeményezünk fakultatív programot.

3. nap

A reggelit követően Zakopanéban tartózkodunk (2 ó), választhatunk szabad idős sétálást, ill. sikló segítségével (v. gyalogosan) felmehetünk a Gubalowka kilátóba. Ezt követően Auschwitzba (Oswiecim, kb. 130 km) utazunk, megtekintjük a valamikori haláltábor-múzeumot (filmvetítés, barakkok, kb. 1,5-2 ó), majd visszaindulunk Zakopanéba. Este meleg vacsora, fakultatív programok, esti séta.

Akik nem kívánnak Auschwitzba utazni, önszervezéssel (!) rövid tátrai kiránduláson vehetnek részt.

Napközben uzsonnát biztosítunk.

4. nap

– Óraátállítás! – Reggelit követően elbúcsúzunk szálláshelyünktől, a Szepesség felé indulunk, Lysa Polanát, majd Poprádot érintve érkezünk először Csütörtökhelyre (gótikus kápolnával kiegészülő román kori templom), majd Szepesváraljára, ahol a belső városrészt, a főteret, kicsit tovább utazva a várat tekintjük meg (világörökség!). Kassától keletre, 20 km-re található Magyarbődre (Bidovce) utazunk tovább, ahol délután 3 órától a templomban istentiszteleten veszünk részt (Orémusz Zoltán kassai esperes fogad minket), a kultúrházban pedig – adomány ellenében – helyi népi műsort láthatunk. Innen hazaindulunk, s Miskolcot érintve érkezünk Bp-re, várhatóan este 7-9 óra között (kb. 300km). Uzsonnát a zárónapon is biztosítunk.

További tudnivalók: Meleg ruha, túracipő, kabát, esőkabát, esernyő ne maradjon otthon. A hegyekben igen hűvös lesz. A szobák komfortosak, ágyneműt kapunk, hozni kell törölközőt, tisztasági felszerelést, poharat. Személyes gyógyszereinkről ne feledkezzünk el. Szálláshelyünk 3 emeletes épületben lesz, lift nincs, igyekszünk az alsó szinteken elhelyezni mindazokat, akiknek nehéz a lépcsőzés. Az első napon napközbeni élelmet hozzunk magunkkal, egyebekben félpanziós ellátásunk, s uzsonnánk lesz.

Gyülekezeti kirándulás – Lengyelország, Felvidék

Kassától keletre, 20 km-re található Magyarbődön (Bidovce) vasárnap délután 3 órától a templomban istentiszteleten vettünk részt Orémusz Zoltán kassai esperes fogadott minket, a falu kultúrházában pedig bőséges vacsora mellett a helyi táncegyüttes népi műsorát láthattunk.

Ragyogtak, mint a csillagok – október – Rózsatér 70 éves

Dr. Michna Ottóné, Ablonczy Ágnes sorozata

Azok között, akik hetven esztendővel ezelőtt Isten színe előtt állva összefogtak, hogy Kispesten új református gyülekezet születhessen, voltak ifjak is, vének is, s mert életünk ideje véges, ezek az ifjak közben megöregedtek, vagy a náluk vénebbekkel együtt rég megérkeztek oda, ahová egy életen át igyekeztek… Azoknak, akik az ő örökükbe léptek, nemcsak szabad, hanem isteni végzés szerint is fontos rájuk emlékezni, kik ragyogtak, mint a csillagok… Akik azokban a vészterhes, nehéz  évtizedekben, mikor a hívek számára minden veszni látszott, szívükbe fogadták, s mindvégig őrizték az Istentől kapott világosságot. „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket.” (Zsid. 13:7.) Hadd jelenjen meg itt, a Kispest Rózsatéri Gyülekezet oldalán havonta egy-egy csillag, mely e közösségben kapta, s adta fényét, mely nem kihunyt, csak azóta már nem itt, hanem odaát ragyoghat, az égiek színe előtt, együtt a többiekkel, kiknek neve Isten könyvébe van bejegyezve. És mert ennek a gyülekezetnek első pásztora mindazt, amire hálás szívvel emlékezett, azt le is írta, így az ő szavaival idézhetjük azok emlékét, hónapról hónapra, akik az utánuk következők számára példát adva, istenadta fényt hordoztak szívükben…

Október

KISS MARGIT – ABLONCZY DÁNIELNÉ

Budapest 1919 október 29 – 1996 október 9. Budapest

Egy szalkszentmártoni ifjú cipészmester, és egy dunavecsei csizmadia leánya házasodott össze 1918-ban, az első világháború vége táján. A vezetéknevük azonos, még az is, hogy egyiket is, másikat is hol egy, hol két s-sel jegyzik az anyakönyvekbe. Nem volt világra szóló lakodalom, csendesen esküdtek, rejtőzködniük kellett. A vőlegény, ki éppen előtte vergődött haza az orosz hadifogságból, katonaszökevény. Talán fotó se készült akkor nagyszüleimről, mert hiába kutattam, nagybátyáméknál sem találtam. Közvetlenül az esküvő után Budapestre költöztek, Józsefvárosban találtak maguknak alkalmas helyet. Egy esztendő múlva született meg első gyermekük: Margit, pár év múlva a testvére, az édesapa nevét örökítő János. Olvasd tovább →

Vallomások hétről-hétre – Hálaadás a 70 évért

Rózsatér 70 ÉVES – képgaléria

 Ha a fenti címre kattint, eljuthat a Rózsatér 70 éves képgalériába, ahol hónapról-hónapra végigkísérhető jubileumi évünk teljes eseménysorozata.

2014 Kispest-Rózsatéri Református Egyházközség jubileumi éve. 70 évvel ezelőtt alapította Ablonczy Dániel a gyülekezetet. Erre való emlékezések (a teljes év során 52 héten át, 52 db) hétről-hétre megjelennek a honlapon azok tollából, akik az alapítók voltak és/vagy segédkeztek a kezdetekkor, illetve a mai gyülekezeti tagok is emlékeznek, hálát adva a 70 évért.

November

Olvasd tovább →

Rólunk szól – Rózsatér 70 éves

Sok vagy kevés? – címmel a Hálaadás Vasárnapjának ünnepi istentiszteletéről készült a parokia.hu portál cikke, Fekete Zsuzsa tollából, Füle Tamás fotóival. Olvassuk szeretettel – tovább a cikkre.

Szeletnyi gyülekezettörténet – kiadványaink

Kiadványaink megtekinthetőek olvasható, lapozgatható formában, ha ráklikkel az alábbi képekre. A könyvek kaphatóak a gyülekezeti iratterjesztésben vasárnaponként, az istentisztelet után.