Szabadságforrás 2013 nagygyerekhét

Férfinap Szentendre 2013. június 8. – Szabadságforrás

Idén is lesz Férfinap Szentendrén. Júniusban. 8-dikán.
Nagyon komoly szervezés folyik a háttérben.
Addig is egy kis ízelítő a tavalyibóóóól…

FÉRFINAP volt. És LESZ is. – 2012 Szentendre Szabadságforrás

Olvasd tovább →

Táborhelyünk

50 éves jubileumi találkozó Szentendrén a Szabadságforrásnál

2009.  június 13-án, szombaton a Rózsatéri gyülekezet szabadságforrási telkén, a “Forrás” mellett több mint kétszázan találkozhattunk azok közül, akik 1959-2009 között, az elmúlt 50 évben valamelyik táborozáson részt vettek (így  kezdte tudósítását a  parokia.hu portál az eseményről)

50 éve a Forrás mellett!

A FORRÁS mint egykor, ma is felüdít…
50 éves a Kispest-Rózsatéri Gyülekezet konferenciázóhelye

“Nálad van az élet forrása…”
Zsolt. 36,10

“…minden forrásaim te benned vannak.” 
Zsolt 87,7

2009.  június 13-án, szombaton a Rózsatéri gyülekezet szabadságforrási telkén, a “Forrás” mellett több mint kétszázan találkozhattunk azok közül, akik 1959-2009 között, az elmúlt 50 évben valamelyik táborozáson részt vettek.

Ablonczy Kálmán lelkész visszatekintése, emékezése

„Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az Ő nevéért…. Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára, megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam.”(Zsolt 23,2-3,5)

Az örökkévaló az ideigvalóban is születik. A láthatatlan a láthatóban. Sőt. Az örökkévaló lét titkát mindvégig az ideigvaló kíséri.
Szívünkhöz nőtt a látható forráshely, az idők, természeti erők vasfogától meggyötört kőszobor, a kifogyhatatlanul, bőségesen ömlő víz…. Közben szívünkbe íródott : „Amit szem nem látott, fül nem hallott, ember szíve meg sem sejtett, amit Isten készített az őt szeretőknek…”.
Így kapcsolódott egybe a Pilis egy kicsiny, tenyérnyi területe a mennyei végtelen terekkel: Szabadságforrás és az örök élet Forrása.
Határterületeken jártunk mindvégig, amikor arra vállalkoztunk 1959-től, folyamatosan minden évben, egyetlen év kihagyása nélkül, hogy néhány napot, egy-egy hetet, gyermekekkel, ifjakkal, családi közösségekkel, idős életekkel eltöltsünk e „csoda helyen”. Egyik lábunkkal azokat az utakat jártuk, amelyek kis erdei ösvényen a táborhelyhez, a forráshoz, a sátrakhoz, a kőépülethez, a „fürdőszobához”, a paplakhoz, a konyhához, a „focipályához”, egymáshoz vezettek, másik lábunkkal pedig az örök élet lelki ösvényeit jártuk, mennyei titkokat megismerve, a megfeszített és feltámadott Krisztus Jézus közösség.

„Méltó …!”
Vándorné Margitka emlékezése

Talán még ma is megtalálható táborhelyünk közelében az a sziklakő, melybe drága Párom, Gyuszi belevéste a szívünk hálájából fakadó szót: „MÉLTÓ …!” (Jel 5,12)
Egyedül Jézus méltó a dicséretre!
Mély hálával és örömmel emlékezem az Ő tetteire, az átélt csodákra, érthetetlen, kimondhatatlan szeretetének megtapasztalására. Csoda volt, ahogy megajándékozott ezzel a táborhellyel, minden elképzelést felülmúlva, minden akadályt félretéve, különféle emberi eszközt felhasználva.
50 évet leírni nem lehet, a rengeteg közös öröm, a személyes kapcsolatok, az egymáshoz tartozás élménye drága ajándék. A boldog nagy reménység az igazi nagy találkozás a minden földin túl az örök otthonunkban, ahol ismét együtt örülhetünk az előrement szeretteinkkel. Az utolsó szabadságforrási szolgálatán Gyuszi bizonyságtétele erról szólt: “Vándor vagyok, nem ez az én hazám …” Majd az ezt követő ifjúsági csendeshéten, Piliscsabán, szólította haza az Úr. Utoljára ezt az éneket tanította: „Boldog öröm, hála özön árad szívemen át. Jézus szeret, lelke vezet minden nehezen át…” Így mehetett haza, át az örök hazába.

„…nekem is meg kellene változnom…”
Ablonczy Zsolt, református lelkész emlékezése
Fiatal voltam, 16 éves, amikor először jártam a „forrásnál”. Akkor még kevesebben voltunk, de csak fiúk, mert akkoriban még nem voltak koedukáltak a nyári hetek. Nem vonták el a figyelmünket a lányok, viszont kezdődött egy új életforma a szombat esti tábortűznél.

Számomra 1963 augusztusában támadt a szorongató kérdés; mi lesz velem? Ági húgom az előző évi lányhétről áradozva jött haza; megtért, új életet kezdett, s valóban más is lett, mint korábban. Azt gondoltam; nekem is meg kellene változnom, de nem tudtam dűlőre jutni magammal.
Esténként Gyuszi bácsi „A keskeny út vándora” c. írást olvasta fel egy gépelt példányú anyagból, s egész héten az volt a megszólítás, hogy „Szánjátok oda a ti tagjaitokat Istennek!” – a Római levélből. „A bűn zsoldja a halál” olvastam később, s megfogott, hogy azt mondta Gyuszi bácsi: olvasd tovább! „Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet”. Szorongásomat az oldotta fel, hogy kértem Jézus Krisztust, fogadjon el engem is, szeretném követni Őt! És Ő elfogadott!

„Miért, hogy Ő…”
Ablonczy Ágnes emlékezése
Ahol Isten szava érinti meg az ember lelkét, oly erővel, ahogy engem 1963 nyarán, akkor az valamiképp szent hellyé válik. Nem, mert akarom, ezt a szív feleli, ha feleli.
Ott szólított meg engem Isten, tizenöt esztendősen. Mivel? Máig elevenen él bennem az a megállító szó: „Meddig sántikáltok kétfelé?” (Kir.18:21.)
– Én, én sántikálok, aki itt vagyok? Hát épp ez az. Itt is, meg nem is. Meg kell térned! Nekem? Neked!
– És igen, ott, addig, ameddig, minden ellenem szólt, szembe jött velem, szorongatott, válaszolni kényszerített… Nem volt nyugtom, míg nem feleltem. Három nap, három éjjel kellett hozzá. Szombat este, mikor a tábortűz körül ültünk, Gyuszi felállt, magasba emelte karját, s az éjszaka sötétjében szikrázó csillagmiriád felé mutatott, majd kezét leeresztve fordult felénk….Szavának különös súlya lett, éreztük, milyen parányi, veszendő az ember, és azt is, miféle kincs lehet a miénk: a Mindenható hajolt felénk, odaadta, veszni engedte értünk a Fiát…

Szentendre-Szabadságforrás
Nagy Béláné Eszter emlékezése
Számomra gyönyörű szavak, fogalmak.
Az elmúlt 50 évből legalább negyvenkettőt mondhatunk magunkénak is.
• Azok a régi családhetek. Szép és maradandó emlékek:
• Patak partján állva – akkor még víz is volt a mederben – drága idősebb nénivel beszélgettünk. Ma is emlékszem azokra a szavakra…
• A „nénik”, akik kedveskedtek gyermekeinknek.
• A „nagylányok”, akik a mi kislányainknak virágkoszorút fontak.
• Azok az alkalmak – szívig érő üzenetek, amik életté is váltakéletünkben, vagy kérdéseinkben eligazítottak.
• A közösség megélése – az együtt éneklés öröme.
• Az egykori kisgyermek-hetesek, akik ma már segítőként jönnek – és emlékeznek!
A régi gyermekhéten kapott igés lapok előkerülnek a Bibliájukból: „ez volt az első Ige, ami nekem szólt, amit meg is értettem!”

Szentendrei Gyerekhetek 2012

Szentendrei táborhelyünk 2012-es promo videoja

Szabadságforrás Szentendre

Táborhelyünk Szabadságforrás Szentendre

Iskolánk

Az iskolánkat két rózsatéri fiatal: Jacsev Jordánka és Soós Katalin álmondta meg de a megvalósítás több  személy nevéhez fűződik. Ez azok közé az esetek közé tartozik, ahol az egyéni kezdeményezés és a társadalmi igény találkozik. Intézményünk elődje a Karácsony Sándor Iskola 1990 szeptemberében indult egy osztállyal, egy 24 négyzetméteres bérelt teremben 14 tanulóval, egy főállású és egy félállású pedagógussal, alapítványi fenntartással.

Az indítás nehézségei sem riasztották el a szülőket és megkezdhettük a növekedést, fejlődést.

A mostoha körülmények után 1991 februárjában átköltöztünk egy volt pártházba, ahol egy évig maradhattunk. 1991 decemberében közölték velünk, hogy a pártházat eladták az OTP – nek, és a következő félévet egy háromtermes óvodában kell elkezdenünk. Onnan 1993 nyarán költöztünk át jelenlegi helyünkre, mely egy olyan épület volt, ami eredetileg bölcsődének épült, majd óvodát és később iskolát alakítottak ki belőle. Ez az ingatlan Kispest kertvárosban helyezkedik el, régi családiházas övezetben, egy zsákutca végén. Kispest önkormányzata elismerte a működésünket, és nem mint konkurenciára tekintett ránk, hanem mint a kerület egy színfoltjára. Segítőkészségüket többek között az is alátámasztja, hogy jelenlegi székhelyünket bérleti díj nélkül bocsátották rendelkezésünkre.

1994-től a növekvő tanulólétszám, majd a 6 osztályos struktúra 8 osztályosra történő átalakítása miatt, szinte folyamatosan építkeztünk, bővítettük az épületeket, aminek eredményeként 8 osztály infrastrukturális hátterét biztosító épületegyüttest alakítottunk ki, mely eleget tesz a jelenlegi törvényekben foglalt előírásoknak. A beruházás értéke meghaladta a 140 millió Ft-ot. Ezt, mint a mi mennyei Atyánk újabb csodájának fogtuk fel, melyért rendkívül hálásak vagyunk.

A szülők nagy része azért íratta hozzánk gyermekeit, mert „más” iskolát szeretett volna, mint a többi. Ezzel szemben egyre több jelzés érkezett arra vonatkozólag, hogy vállaljuk föl a keresztyén szellemiségen belül a református arculatot. 1993-ban megértek a körülmények az átalakulásra. Új nevünk Karácsony Sándor Rózsatéri Református Iskola lett.

Természetszerűleg az iskola életét egyre jobban meghatározta a fenntartó, a Kispest – Rózsatéri Református Egyházközség, és így fokozatosan alakultunk át gyülekezeti iskolává. Tanulóink azonban csak kisebb részben jöttek a saját gyülekezetünkből, nagyobbrészt a kerületből és a környező református és katolikus gyülekezetekből érkeztek. Abban az időben csak két református általános iskola működött egész Budapesten, így vonzáskörzetünk is igen nagy volt. Később a nevünket a törvényi előírások miatt Karácsony Sándor Rózsatéri Református Általános Iskolára kellett módosítani.

Már régebb óta foglalkoztunk a gondolattal, hogy egy óvodával kellene bővülni, és a szülők is jelezték ezt az igényüket. Istennek hála, 1997 szeptemberében az óvoda elindulhatott egy vegyes csoporttal templomunk földszintjén 20 óvodásnak adva helyet. 1998 márciusáig a következő évre az óvodai csoportban felszabaduló 3 helyre 17 gyermek jelentkezett. Ez megerősített bennünket abban a tervünkben, hogy amint lehetőség adódik, még egy óvodai csoportot kell elindítanunk. Hála Istennek 2009. szeptember 1-től ez is lehetségessé vált, hiszen újabb pénzforrások megnyílásának köszönhetően (szülői adományok, a fenntartó gyülekezetünk, az alapítványunk, ill.  a XIX. kerületi Önkormányzat támogatásai, valamint a gazdagréti református gyülekezetek és a Halacska Református Óvoda kölcsönei) felépült az iskolával szomszédos telken az új óvoda, ahova – most már két vegyes csoportra bővülve – az óvodai tagintézményünk átköltözhetett.

Óvodánk sajátos program szerint működik, amelyben az alapprogramban foglaltak kiegészülnek a keresztyén értékek hangsúlyozásával.

A hozzánk járó gyermekek családi és szociális helyzete rendkívül változó. Közel tíz százalékuk csonkacsaládból származik, de magas a három, vagy többgyermekes családba tartozó tanulók és óvodások száma is. Mindkét csoport legnagyobb része szegény, és szociális segítséget igényelne. Megfigyelhető tendencia az is, hogy –valószínűleg a mai élet ritmusa, a fokozott stressz, az egészségkárosító hatások miatt egyre több gyermek küzd részképesség zavarral, ill. egyre többen lesznek sajátos nevelési igényű tanulók. Mindez fokozott odafigyelést követel az iskola vezetésétől és a pedagógusoktól. Mivel nem szerettük volna kizárni ezeket a gyermekeket az iskolánkból, ezért 2008 szeptemberétől bevezettük az integrált nevelést. (Természetesen igyekszünk a felvett tanulók tekintetében az egészséges egyensúlyt megőrizni. )

Sajnos az anyagi segítségre igen szerény lehetőségeink vannak, de az intézményünket támogató Karácsony Sándor Iskola Alapítvány forrásait kihasználva igyekszünk támogatást nyújtani a rászorult családoknak.

A szülők a korábbi felmérések szerint elsősorban a keresztyén szellemiség és a családias légkör miatt íratták be hozzánk a gyermekeiket, de mindig szem előtt tartottuk azt is, hogy tanulóinkat felkészítsük a sikeres középiskolai felvételikre, és ezzel összhangban a tehetséggondozást is kiemelten kezeljük. A középiskolai beiskolázások tapasztalatai azt mutatják, hogy végzős diákjainkat felveszik a képességüknek leginkább megfelelő intézményekbe.

Az eddigi tapasztalataink, azt mutatják, hogy ebben a komoly erkölcsi válsággal küzdő világban nagy szükség van a szilárd keresztyén értékrendet közvetítő, nyugodt, szeretetteljes hátteret biztosító intézményekre, így ha meg tudunk maradni azon az ösvényen, melyet a mi mennyei Atyánk nekünk mutat, akkor az intézményünk tovább tud működni, és az Ő segítségével tovább végezhetjük nevelői és missziói tevékenységünket óvodánkban és iskolánkban. tovább