Berekfürdő 2014 július 14. hétfő

2014 július 14. HÉTFŐ

Jakab 1. fejezete

PDF-ként itt olvasható

I.       EGYKOR… (Egy kis bevezetés tudomány)
II.      FOGALMAK, ÜZENETEK… (A fejezet meghatározó gondolatai)
III.     PÉLDAADÁS… (A gyülekezet első nemzedéke)
IV.     KIS LÉLEKTANI ISMERETEK… (Pszichológia alapfokon)
V.      SZTORI… (Mini történetek, elsősorban gyermekeknek)
VI.     KÉRDÉSEK… (Ajánlások a csoportoknak)
VII.    KÁLVIN EGY MONDATA… (Jakab levele magyarázatából)

Vallom, hogy sokkal gazdagabban érthető a biblia szava, ha jobban ismerjük keletkezése idejét, helyét, körülményét… Olvasd tovább →

Ragyogtak, mint a csillagok – július – Rózsatér 70 éves

 Dr. Michna Ottóné, Ablonczy Ágnes sorozata

Azok között, akik hetven esztendővel ezelőtt Isten színe előtt állva összefogtak, hogy Kispesten új református gyülekezet születhessen, voltak ifjak is, vének is, s mert életünk ideje véges, ezek az ifjak közben megöregedtek, vagy a náluk vénebbekkel együtt rég megérkeztek oda, ahová egy életen át igyekeztek… Azoknak, akik az ő örökükbe léptek, nemcsak szabad, hanem isteni végzés szerint is fontos rájuk emlékezni, kik ragyogtak, mint a csillagok… Akik azokban a vészterhes, nehéz  évtizedekben, mikor a hívek számára minden veszni látszott, szívükbe fogadták, s mindvégig őrizték az Istentől kapott világosságot. „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket.” (Zsid. 13:7.) Hadd jelenjen meg itt, a Kispest Rózsatéri Gyülekezet oldalán havonta egy-egy csillag, mely e közösségben kapta, s adta fényét, mely nem kihunyt, csak azóta már nem itt, hanem odaát ragyoghat, az égiek színe előtt, együtt a többiekkel, kiknek neve Isten könyvébe van bejegyezve. És mert ennek a gyülekezetnek első pásztora mindazt, amire hálás szívvel emlékezett, azt le is írta, így az ő szavaival idézhetjük azok emlékét, hónapról hónapra, akik az utánuk következők számára példát adva, istenadta fényt hordoztak szívükben…

Július

BARTHA JÓZSEF

Nagybacon 1880 július 30 – 1941 Székelyszentmihály

Szabad csodálkozni, hogy került ez a név azok közé, kik egykor a gyülekezet indulásakor jelen voltak, összefogtak, és oszlopos tagjaivá lettek Rózsatérnek? Hisz sohasem járt itt!  És mégis, akaratlanul is, köze van az ide tartozókhoz.

Ez a Nagybaconi Bartha József, egyetlen élő fiúgyermeke volt az idősebbik Bartha Józsefnek (1845). Ifjabb Bartha József (1880) 1905-ben kötött házasságot Bardócz Vilmával. Tizenhárom gyermekük született: József, Gyula, Ida, Béla, Gyula, Andor, Julianna, Rózika Margit, Árpád, Katalin, József, Sándor Balázs. Közülük kilenc gyermek érte meg a felnőttkort, négy apró  gyermeket el kellett temetni a szülőknek, akik maguk is korán, alig hatvan évesen távoztak az élők sorából, majdnem egyszerre, egy ugyanazon évben, 1941-ben. Az elárvult legkisebbek a gyámja (József és Sándor 13 ill. 11 évesek voltak akkor), Andor bátyjuk lett.

Először édesapjuk egyetlen testvére, Teréz települt onnan Kispestre a férjével, Szilasi Károly óra ékszerésszel, ott volt a boltjuk (tán ma is ott áll) a Templom tér közelében. A tizenhárom testvér közül először Béla, majd Julianna, Rózsika, Margit, Katalin, József és Sándor is útra kelt. Végül csupán Ida és Andor maradt Erdélyben… Olvasd tovább →

Ragyogtak, mint a csillagok – június – Rózsatér 70 éves

Dr. Michna Ottóné, Ablonczy Ágnes sorozata

Azok között, akik hetven esztendővel ezelőtt Isten színe előtt állva összefogtak, hogy Kispesten új református gyülekezet születhessen, voltak ifjak is, vének is, s mert életünk ideje véges, ezek az ifjak közben megöregedtek, vagy a náluk vénebbekkel együtt rég megérkeztek oda, ahová egy életen át igyekeztek… Azoknak, akik az ő örökükbe léptek, nemcsak szabad, hanem isteni végzés szerint is fontos rájuk emlékezni, kik ragyogtak, mint a csillagok… Akik azokban a vészterhes, nehéz  évtizedekben, mikor a hívek számára minden veszni látszott, szívükbe fogadták, s mindvégig őrizték az Istentől kapott világosságot. „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket.” (Zsid. 13:7.) Hadd jelenjen meg itt, a Kispest Rózsatéri Gyülekezet oldalán havonta egy-egy csillag, mely e közösségben kapta, s adta fényét, mely nem kihunyt, csak azóta már nem itt, hanem odaát ragyoghat, az égiek színe előtt, együtt a többiekkel, kiknek neve Isten könyvébe van bejegyezve. És mert ennek a gyülekezetnek első pásztora mindazt, amire hálás szívvel emlékezett, azt le is írta, így az ő szavaival idézhetjük azok emlékét, hónapról hónapra, akik az utánuk következők számára példát adva, istenadta fényt hordoztak szívükben…

JÚNIUS

LÁSZLÓ GÁBOR

Csákberény 1927 június 25 – 2004 Budapest

Kispest Rózsatéri Gyülekezet gondnoka 1966-2000 között

„Vértesaljáról, Csákvárrról mint süvölvény ifjú érkezett Kispestre. A nagybácsi, az öreg Tóth, presbiter volt a központi gyülekezetben, és ő is eljárt Simonék hétfői bibliaórájára. Valójában Gábor, a második világháború minden szerencsétlenségétől meggazdagodva (faluja többször is gazdát cserélt), ő – az Úr Isten – számunkra megérthetetlen kegyelméből – testileg épen maradva érkezett meg Kispestre, ahol a nagybátyja már “őslakos”, testvérbátyja pedig sok kínlódással élt már itt, albérletben, a Vas Gereben utcában. A kiszolgáltatottság – talán kétszer is bujkálva az előretörő és ismét visszavonuló német, orosz csapatok tüzéből bujkálva és mégis megmentve – a falusi élet akkori nyomorúságaiból, mint zsenge ifjú került fel Kispestre. Előbb a bátyjáéknál kapott otthont, majd rózsatéri ifjakkal együtt talált éppen Fejes Jánoséknál albérletet Így került Rózsatéren az ébredés kellős közepébe, a megtért ifjak társaságába, a gyülekezetbe. Olvasd tovább →

Rózsatér 70 éves – képek, beszámolók a hetven évről

Rózsatér 70 éves – Jubileumi Zenit (RETRO ZENIT) – 2014 – május 25.

Rózsatér 70 éves – Jubileumi énekes istentisztelet 2014 május 18

A videót Ablonczy Zsolt készítette

Jubileumi énekes istentisztelet 2014 május 18 – Rózsatér 70 éves

Ragyogtak, mint a csillagok – május – Rózsatér 70 éves

 Dr. Michna Ottóné, Ablonczy Ágnes sorozata

Azok között, akik hetven esztendővel ezelőtt Isten színe előtt állva összefogtak, hogy Kispesten új református gyülekezet születhessen, voltak ifjak is, vének is, s mert életünk ideje véges, ezek az ifjak közben megöregedtek, vagy a náluk vénebbekkel együtt rég megérkeztek oda, ahová egy életen át igyekeztek… Azoknak, akik az ő örökükbe léptek, nemcsak szabad, hanem isteni végzés szerint is fontos rájuk emlékezni, kik ragyogtak, mint a csillagok… Akik azokban a vészterhes, nehéz  évtizedekben, mikor a hívek számára minden veszni látszott, szívükbe fogadták, s mindvégig őrizték az Istentől kapott világosságot. „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket.” (Zsid. 13:7.) Hadd jelenjen meg itt, a Kispest Rózsatéri Gyülekezet oldalán havonta egy-egy csillag, mely e közösségben kapta, s adta fényét, mely nem kihunyt, csak azóta már nem itt, hanem odaát ragyoghat, az égiek színe előtt, együtt a többiekkel, kiknek neve Isten könyvébe van bejegyezve. És mert ennek a gyülekezetnek első pásztora mindazt, amire hálás szívvel emlékezett, azt le is írta, így az ő szavaival idézhetjük azok emlékét, hónapról hónapra, akik az utánuk következők számára példát adva, istenadta fényt hordoztak szívükben…

Május

PÉNTEK BÁLINT

Csallóközaranyos 1883 december 15 – Budapest 1961. április 22. Kispest Rózsatéri Gyülekezet gondnoka 1948-1961

„Péntek Bálintban nem volt semmiféle bizonytalanság, szinte “magától” lett gyülekezetünk gondnokának helyettese, később pedig megválasztott gondnoka.  Egyenes, határozott, környezetében mindenütt “tekintély”-nek számított. Talán nem lesz félreérthető, ha azt írom, munkásszármazású ember volt. Neki nem méltósága, hanem a személyisége adott az emberek előtt becsületet. Feltűnően sokan ismerték, véleményét megtartotta, hűségesen képviselte. Benne nehéz lett volna támadófelületet találni. Hozzá kell tenni, hogy ez az 1948-ik év válságosnak számított a gyülekezet életében. Elsősorban talán azért, mert a szociáldemokrata pártot ekkor nyelte el a munkáspárt. Aki kimaradt ebből a Egy a szívcsatlakozásból, az vagy így, vagy úgy felszámolódott. Nagyon sok gyülekezeti tag kapcsolata szűnt meg ebben az időben a gyülekezettel. Olvasd tovább →

SZABAD LEHETSZ – 70 év igehirdetéseiből

RÓZSATÉRI IGEHIRDETÉSEK
JUBILEUMI ÉV – KISPEST RÓZSATÉR 70 ÉVES 1944-2014

SZABAD LEHETSZ
 Elhangzott a Kispest-Rózsatéri gyülekezetben
1960 – Nagypéntek

Igehirdető: Ablonczy Dániel

Lk 23,33-49 / Ézs 53,2-7
„A mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze.
 Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen.”

A nagypénteki történet eseményei sodró erővel peregnek a Golgota felé. Aki ott gyötrődött a getsemánei éjszakában, el kellett fogni, meg kellett rágalmazni, azután elítélni, végül kivégezni. Ennek a pörgő eseménysornak az utolsó szakaszánál tartunk. Az ítélet kész, rá van ütve a jóváhagyás pecsétje, most már csak a kivégzés, a végrehajtás van hátra. Már ott vannak a Koponyák hegyén, Jézust, az elítéltet ráhelyezik a keresztre, átszegezik, s keresztet felállítják. És tart a szenvedés addig, amíg utolsó szót nem mond, az „Elvégeztetett!”-ig. Közben szenvedések borzalma, utálat, és minden, amit elképzelni sem tudunk. Valamennyi között is a legszomorúbb: úgy hal meg, mint a gonosztevők, mint egy a gonosztevők közül! Először is azért, mert olyan halált szánnak neki, amit csak a legnagyobb bűnösöknek szoktak adni. Másodszor azért, mert külső jel is vall erről, vele együtt aznap még két gonosztevőt is keresztre feszítettek. Őt ezek között is középre állítva. Gonoszok között főhelyre! Amikor Jézusra nézünk, elkerülhetetlenül eszünkbe villan: „Utált, és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfija, betegség ismerője…” Olvasd tovább →

AZ IGEHIRDETÉS ÉS A HASZON – 70 év igehirdetéseiből

RÓZSATÉRI IGEHIRDETÉSEK
JUBILEUMI ÉV – KISPEST RÓZSATÉR 70 ÉVES 1944-2014

AZ IGEHIRDETÉS ÉS A HASZON
 Elhangzott a Kispest-Rózsatéri gyülekezetben
1964 – január első vasárnapja

Igehirdető: Ablonczy Dániel

Mt 13,18-23 / Mt 13,12
„Mert akinek van, annak adatik és bővelkedik,
akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van.”

Kétségtelen, hogy ez a példázat az igehirdetés eredményességéről és haszontalanságáról beszél. Azt vizsgálja, mikor válik lelki haszonná a meghallgatott ige. Az új év elején időszerű erről a lelki haszonról beszélni. Mi lehet az igehirdetés haszna? És egyáltalán, hogyan lehet ezt a kettőt összekapcsolni, az igehirdetést és a hasznot? A haszon ugyanis egy világi és reális dolog. Sokat gondolunk vele világi viszonylatban, mert az ember törekvéseinek ez az alapja, ez ad ösztönzést munkájának. De lelki vonalon már nem így van. Itt már szemérmesek vagyunk! Nem igen szoktunk mérleget csinálni, hogy mennyi hasznot hozott igehallgatásunk. Ez nem helyes! Isten a lelki haszonra nagyon komolyan gondol, és egyszer majd számon kéri a nekünk nyújtott javaknak helyes felhasználását. Nem szereti, ha mi ezt nem vesszük figyelembe. Most tehát azt fogjuk vizsgálni, hogyan viszonyulunk mi az ige hasznához?

Erről éppen református templomban lehet, és kell is beszélni, mert nálunk az igehirdetés az istentiszteletnek a központja, a magja. Az Isten igéjét mi, református hallgatók haszonnal kell, hogy forgassuk, és ezért kell, hogy legyenek gyümölcsök. Ez az ige tehát főképpen minket, református templomjárókat érint. Nem véletlenül mondtam, hogy „templomjárók”, mert pontosan ezekhez szól a példázat. A hallgatókhoz, akik most itt ülnek a templomban, és hallgatják az igét. Olvasd tovább →