Tag: kitekintés

Hol vannak a reformátusok?

Magyarországon az első népszámlálást II. József rendeletére, 1784 és 1787 között hajtották végre. A hivatalos magyar népszámlálások sorozata 1870-ben indult, azóta 10 évenként tartunk Magyarországon népszámlálást. A vallás kérdése 1949-ig mindig szerepelt, akkor ez a sorozat megszakadt. A 2001 évi népszámlálás a nemzetközi ajánlásnak és a korábbi gyakorlatnak megfelelően az egyházhoz, felekezethez vallási közösséghez való tartozást kérdezte, és nem terjedt ki a vallás gyakorlásának vizsgálatára.

A kérdésre nem volt kötelező válaszolni, mégis az összeírtak kilenctizede, több mint 9 millió személy érdemben felelt a kérdésre. A népesség közel 55 %-a katolikusnak, míg 16 %, pontosan 1.622.796 fő reformátusnak vallotta magát. 15 % nem tartozik semmilyen felekezethez. Szűkebb pátriánkban, Budapesten, 224.169-en tartják magukat reformátusnak. A kerületenkénti megoszlás látható az ábrán. Olvasd tovább →

Ez történt a Zsinat szerdai ülésén

„Jó lenne egy újabb reformáció” – mondja Harmathy András, az Egyházi Jövőkép Bizottság elnöke.

„Amitől az egyház meg tud újulni, abban semmi új nincs. A Biblia nem változott meg, a teológiai meggyőződésünk is ugyanaz maradt. A kérdés csak az, hogy fog minket az evangélium fellelkesíteni?” – mondja Harmathy András, az Egyházi Jövőkép Bizottság elnöke, akivel a közelgő Zsinat kapcsán a bizottság küldetéséről beszélgettünk.

Melyek azok az égető problémák, melyekkel a Zsinat által életre hívott Egyházi Jövőkép Bizottság foglalkozik?

Több oka van, hogy egyházi jövőképünkről beszélnünk kell. Az egyik egyházunk fenntarthatósága: falvak néptelenednek el, így lehetetlenné válnak az ottani gyülekezetek is. Mit kezdünk ezzel a helyzettel? Az ott maradó embereket el kell kísérni. Honnan lesz a lelkipásztornak fizetése? Feladjuk ezeket a falvakat? Ez stratégiai kérdés is. Ugyanakkor a falvak elnéptelenedése azt is jelenti, hogy kihal a reformátusság. Le kell ülnie az egyháznak önmagával. Négy egyházkerületben éljük az életünket, és ezek olyan kérdések, melyeket ki-ki nem tud megoldani a saját berkein belül, szükség van arra, hogy az országos egyház beszélgessen egymással és stratégiát alakítson ki.

Az elnéptelenedés kapcsán például mi a bizottság feladata, hatásköre?

Ez elsősorban gyakorlati kérdés: mennyiben működtethető az a struktúra, mellyel az egyházunk rendelkezik? Ez olyan probléma, mellyel a zsinat a maga ügymenetében nem tud foglalkozni, mert ez hosszú távú előkészítést, tervezést igényel. Azért hívta életre a zsinat a bizottságot, hogy legyen egy olyan testülete, mely az egy cikluson belül nem megoldható ügyekkel foglalkozik. A mandátumunk nagyon tág, direkt ilyen tágra, szinte túl tágra szabta a zsinat a mozgásteret, hogy legyen a bizottságnak szabadsága olyan dolgokat is végiggondolni, ami a napi menetbe nem fér bele. Ez egy részről szükséges, más részről nehéz. Egyrészt nagyon sok konkrét ügyet lehetne felsorolni, ami törvényi szabályozást kíván. Egy állandóan változó társadalmi helyzetben nekünk is újra és újra kell szabályozni bizonyos dolgokat, ma olyan lehetőségek vannak, amelyek korábban nem voltak, ezeknek ki kell taposni az útját: a lelkészek jogállásától kezdve a lelkészek díjazásáig. Ugyanakkor rengeteg problémát, mely a rendszerváltással együtt szakadt ránk, nem volt időnk átbeszélni. Akkor csak kapkodtunk, megpróbáltuk megtalálni a legjobb lépést, de nem volt arra időnk, hogy kiforrott gondolatokat fogalmazzunk meg. És az, hogy szükség volt egy tematikus zsinatra, az önmagában is azt mutatja, hogy vannak dolgok, amelyeket egyszerűen nem beszéltünk ki. tovább… reformatus.hu