Ragyogtak, mint a csillagok – április– Rózsatér 70 éves

 Dr. Michna Ottóné, Ablonczy Ágnes sorozata

Azok között, akik hetven esztendővel ezelőtt Isten színe előtt állva összefogtak, hogy Kispesten új református gyülekezet születhessen, voltak ifjak is, vének is, s mert életünk ideje véges, ezek az ifjak közben megöregedtek, vagy a náluk vénebbekkel együtt rég megérkeztek oda, ahová egy életen át igyekeztek…
Azoknak, akik az ő örökükbe léptek, nemcsak szabad, hanem isteni végzés szerint is fontos rájuk emlékezni, kik ragyogtak, mint a csillagok… Akik azokban a vészterhes, nehéz  évtizedekben, mikor a hívek számára minden veszni látszott, szívükbe fogadták, s mindvégig őrizték az Istentől kapott világosságot. „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket.” (Zsid. 13:7.)
Hadd jelenjen meg itt, a Kispest Rózsatéri Gyülekezet oldalán havonta egy-egy csillag, mely e közösségben kapta, s adta fényét, mely nem kihunyt, csak azóta már nem itt, hanem odaát ragyoghat, az égiek színe előtt, együtt a többiekkel, kiknek neve Isten könyvébe van bejegyezve. És mert ennek a gyülekezetnek első pásztora mindazt, amire hálás szívvel emlékezett, azt le is írta, így az ő szavaival idézhetjük azok emlékét, hónapról hónapra, akik az utánuk következők számára példát adva, istenadta fényt hordoztak szívükben…

 Április

 ZELE JUDIT

Zele Judit: 1930 március 26. Balkány – 1996 május 2. Vásárosnamény

Füle Lajos: 1925 április 16. Cegléd

Zele Judit, amikor a gyülekezetbe került

Zele Judit nem áprilisban született, hanem márciusban, s május hónapban távozott közülünk. A két évszám között, alig egy hónap híján, 66 év van, s ez az alig egy hónap épphogy április, mely hónapban élete párja, Füle Lajos született, ki itt van még köztünk, igaz, nem a kispesti gyülekezetben, hanem távolra szakadt lánya közelében, Vásárosnaményban él. De ők egykor Isten ajándékaképpen, szétválaszthatatlan egységben voltak fénylő csillagai Rózsatérnek.

Ablonczy Dániel így emlékezik:
„Kettejük közül először Lajos került 1949-ben kapcsolatba a gyülekezettel, mikor a CE képviseletében, egy számomra emlékezetes Zákeus-szolgálattal bekapcsolódott ifjúsági munkánkba. S mert Isten szeretete Zele Juditot magának foglalta le miután elvégezte a tanítóképzőt, Szikszai Béni tanácsára 1949 szeptemberétől kezdve, a Rózsa téri gyülekezet szolgálatába állt. Ők és hűséges szolgálatuk egyúttal annak biztató jelei voltak, hogy ahol Isten elkezdette a gyülekezetben a jó dolgot, el is végzi azt Olvasd tovább →

Ragyogtak, mint a csillagok – március – Rózsatér 70 éves

 Dr. Michna Ottóné, Ablonczy Ágnes sorozata

Azok között, akik hetven esztendővel ezelőtt Isten színe előtt állva összefogtak, hogy Kispesten új református gyülekezet születhessen, voltak ifjak is, vének is, s mert életünk ideje véges, ezek az ifjak közben megöregedtek, vagy a náluk vénebbekkel együtt rég megérkeztek oda, ahová egy életen át igyekeztek…
 Azoknak, akik az ő örökükbe léptek, nemcsak szabad, hanem isteni végzés szerint is fontos rájuk emlékezni, kik ragyogtak, mint a csillagok… Akik azokban a vészterhes, nehéz  évtizedekben, mikor a hívek számára minden veszni látszott, szívükbe fogadták, s mindvégig őrizték az Istentől kapott világosságot. „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket.” (Zsid. 13:7.)
 Hadd jelenjen meg itt, a Kispest Rózsatéri Gyülekezet oldalán havonta egy-egy csillag, mely e közösségben kapta, s adta fényét, mely nem kihunyt, csak azóta már nem itt, hanem odaát ragyoghat, az égiek színe előtt, együtt a többiekkel, kiknek neve Isten könyvébe van bejegyezve. És mert ennek a gyülekezetnek első pásztora mindazt, amire hálás szívvel emlékezett, azt le is írta, így az ő szavaival idézhetjük azok emlékét, hónapról hónapra, akik az utánuk következők számára példát adva, istenadta fényt hordoztak szívükben…

Március

VÁNDOR (MICHNA) GYULA

Kispest 1929 március 20 – 1998 augusztus 13. Piliscsaba

    Nem mindenki tudja, s főként azok nem, kik később csatlakoztak a gyülekezethez, hogy a születési anyakönyvbe Michna Gyula, László, Ferenc néven jegyezték be. Krisztusnak olyan követője volt, aki nevében is az akart lenni, amire elköteleződött, amit élni vágyott megtérése után. Hiába szerette volna, a Michna család többi tagja, a szülei és a testvérei nem kívántak nevet változtatni, ezért 1955-ös házasságkötésük előtt, csupán önmaga, és kis családja számára vette fel a Vándor nevet. Ének is született benne erről:

„Vándor vagyok, nem ez az én hazám.
Az én Atyám egy más hazába vár.
Ott készített csodás helyet nekem,
hogy gyermeke vele legyen.
Míg itt leszek, mint vándor idegen,
járom utam e földön idelenn…”

  Hogyan, mikor lett gyülekezeti taggá, elkötelezett szolgatárssá, másokat felelősen vállaló, hordozó és tartó oszloppá ebben a gyülekezetben Vándor Gyula? Hadd idézzem a legilletékesebbet, lelkipásztorát, Ablonczy Dánielt:

„Még 1948 telén idekerül egy kisebb hívő csoport a szomszéd Szabó telepi egyházból. Onnan elküldik őket s hozzánk kéredzkednek. Ők maguk ugyan hamarosan tovább kerülnek innen, de itteni rövid tartózkodásuk fiúk megtérést hozza, s később ezeken át is, még újabbak megtérését készíti elő Isten. Ekkor tér meg Pálóczy Károly, Bartha József és Bartha Sándor, majd nyomukban Michna Gyuszi és Czégel Sándor is. Legyen érte áldott Isten szent neve!” (A gyülekezet története) Olvasd tovább →

MÁTRAHÁZA – Gyülekezeti-családi-ifjúsági közösségi hétvége – 2014 április 04-06

MÁTRAHÁZA 

2014 április 04-06
Gyülekezeti-családi-ifjúsági közösségi hétvége

Tudnivalók

• A konferencia díja, teljes ellátással, 2-5 ágyas szobákban való elhelyezéssel: 11.500.- Ft, ebből a gyülekezet 3.500.- Ft térítést vállal, azaz a tényleges költség: 8.000.– Ft/fő. A fiatalok (un. tetőtéri, sokágyas szobákban lesz az elhelyezésük) díja: 5.500.- Ft/fő. 3 év alatt térítésmentes, 3-14 év között 50 %-os a térítésí díj, azaz 4.000.-Ft/fő fizetendő. 

Az együttlét április 04-én, péntek este (18.00) vacsorával kezdődik, vasárnap ebéddel (12.30) fejeződik be. Az utazásról mindenki maga gondoskodik, személyautóval utazókhoz be lehet kéredzkedni. Részletes programot a jelentkezők kézhez kapnak. Kérjük a pontos feliratkozást, gondoljuk át a jelentkezést, legyünk fegyelmezettek, ha feliratkoztunk, ne húzzuk ki a nevünket, fizessük be az ELŐLEGET (2.000.- Ft/fő).

A HÉTVÉGÉT minden korosztálynak szívesen ajánlom, kisgyermekes családoknak is, a csendes környezet, a jó levegő, a gazdag kirándulási lehetőség, a kis és nagy közösségben, áhítatokban és játékokkal eltöltött idő, testben és lélekben felüdít mindannyiunkat. Az üdülő 80 személy befogadására alkalmas, örömünk lenne, ha teljesen megtöltenénk. A részvételi szándékot a jelentkezések sorrendjében tudjuk elfogadni.

• A hétvége alaptémája: „KAPCSOLATAMBULANCIA” . Vendégünk lesz Fodorné Ablonczy Margit lelkész-családterápeuta.

További tudnivalók felől érdeklődni lehet a  30 9600431-es mobil számon, ill. a paplak@gmail.com címen.

Szeretettel hívunk, várunk mindenkit.

                                                                                  Ablonczy Kálmán, lelkész

Jubileumi Evangélizációs Esték 2014 március – Rózsatér 70 éves

Jubileumi Evangélizációs Esték voltak Kispest-Rózsatéren 2014. március 17-21, hétfő-péntek között, ahol különleges különleges esemény is történt: Rózsatéri gyülekezetünkből indult, s lelkészi hivatás mellett döntő lelkészek-teológusok találkozójára is sor került.

Evangélizáló lelkészek:

Szénási László, Tahitótfalui ny. lelkész – hétfő

dr. Szűcs Ferenc, egyetemi professzor – kedd

dr. Nagy István, egyetemi professzor – szerda

Végh Tamás, fasori lelkész – csütörtök

dr. Szabó István, Dunamelléki püspök, lelkész – péntek

Ablonczy Zsolt, Kispest-Központi ny. lelkész – vasárnap

A jubileumi alkalomsorozat záró istentiszteletén találkozója lesz mindazoknak is, akik az elmúlt 25 évben gyülekezetünkben felnőttként tettek konfirmációi fogadalmat!

Gyermekeink számára is tartunk alkalmakat (6-12 éveseknek), s lesz kisebb gyermekekre (3-6 évesek) vigyázó szolgálat is !

JÉZUS KÖVETÉSE – 70 év igehirdetéseiből

RÓZSATÉRI IGEHIRDETÉSEK
KISPEST RÓZSATÉR 70 ÉVES 1944-2014

JÉZUS KÖVETÉSE
 Elhangzott 1947 február 23-án

Igehirdető a beiktatási ünnepségen: Ablonczy Dániel

Beiktató – Benkő István esperes

„Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta neki: Követlek, akárhova mégy. Jézus azonban így felelt: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania. Egy másikhoz pedig így szólt: Kövess engem! De ő ezt kérte: Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat. Jézus így válaszolt neki: Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát. Egy másik is ezt mondta: Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől. Jézus pedig így felelt: Aki   az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”
(Lk 9,57-62)

Ez volt az első bibliai ige, amiről szószékről beszéltem. Most, hogy az Isten és a gyülekezet hivatalosan is megbízott az igehirdetés munkájával, engedjétek meg, hogy újra foglalkozzam vele. Akkor még 17 éves diák voltam, s jól meg kellett tanulnom a „Sallai prédikációt”. Most már a magam mondanivalóját, a szívemben fogant üzenetet tolmácsolom az igén keresztül. Olvasd tovább →

KARÁCSONY IGAZSÁGA – 70 év igehirdetéseiből

Ragyogtak, mint a csillagok – február – Rózsatér 70 éves

 Dr. Michna Ottóné, Ablonczy Ágnes sorozata

Azok között, akik hetven esztendővel ezelőtt Isten színe előtt állva összefogtak, hogy Kispesten új református gyülekezet születhessen, voltak ifjak is, vének is, s mert életünk ideje véges, ezek az ifjak közben megöregedtek, vagy a náluk vénebbekkel együtt rég megérkeztek oda, ahová egy életen át igyekeztek…
 Azoknak, akik az ő örökükbe léptek, nemcsak szabad, hanem isteni végzés szerint is fontos rájuk emlékezni, kik ragyogtak, mint a csillagok… Akik azokban a vészterhes, nehéz  évtizedekben, mikor a hívek számára minden veszni látszott, szívükbe fogadták, s mindvégig őrizték az Istentől kapott világosságot. „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket.” (Zsid. 13:7.)
 Hadd jelenjen meg itt, a Kispest Rózsatéri Gyülekezet oldalán havonta egy-egy csillag, mely e közösségben kapta, s adta fényét, mely nem kihunyt, csak azóta már nem itt, hanem odaát ragyoghat, az égiek színe előtt, együtt a többiekkel, kiknek neve Isten könyvébe van bejegyezve. És mert ennek a gyülekezetnek első pásztora mindazt, amire hálás szívvel emlékezett, azt le is írta, így az ő szavaival idézhetjük azok emlékét, hónapról hónapra, akik az utánuk következők számára példát adva, istenadta fényt hordoztak szívükben…

 Február

GULYÁS SÁNDORNÉ – HUTTERER ERZSÉBET
1910 február 4. – 1996 február 23.

1910 február 4-én, éppen 110 esztendeje született

1954-től, majd húsz esztendőn át szolgált a rózsatéri gyülekezetben a gyerekek között

„Gulyás Sándorné, mindenki Erzsikéje, vagy Erzsike nénije. Ő már a gyülekezet ébredési korában csatlakozott hozzánk, de velünk maradt a haláláig. Mint egy sokgyermekes család tagja, az első világháború után Hollandiába került és az ottani kapcsolatait haláláig őrizte, szívében, hálájában. Az onnan kapott segítséget mindig másokra költötte, mivel a kicsiket, a nyomorultakat szívből szerette. Gyermekük nem volt, ezért a gyülekezet gyermekeit teljes szívből szerette. Sok ellentét viaskodott benne, mindig kimondta, ami a szívén volt. De ő mondotta és nemcsak mondta: “A testvéreimben egy-egy vonását fedezem fel és látom az Úr Jézusnak.” A gyermekeim kivétel nélkül mindnyájan szerették, de hát ez kölcsönös volt! Ide írom még kedves igéjét: “Markaimba metszettelek téged!” (És 49:16) Ez az ígéret érintette legmélyebben.”                                                                                                                                                      (Ablonczy Dániel – Rendíthetetlen királyság) Olvasd tovább →

Hol a helyem? – Rózsatér 70 éves

Ablonczy Dániel: Hol a helyem?

„A keresztyén közösség olyan közösség, amely Jézus Krisztus által és Jézus Krisztusban áll fenn. Se több, se kevesebb nem lehet ennél. A keresztyén közösség – egy röpke egyszeri találkozástól, a sokéves, mindennapos együttlétig – csak ebben áll. Csakis Krisztus által, csak Krisztusban tartozunk egymáshoz.”

D. Bonhoeff er egyértelmű, világos, egyszerű, felidézett szavai csak aláhúzzák és megerősítik azokat a hasonlóképpen fogalmazott, a Szentírásból merítkező gondolatokat, amelyeket e kezünkben tartott kötet tartalmaz. Olykor-olykor már azt gondolnánk, túl egyszerűek, egyértelműek. Bonyolultság, szabadelvűség, tolerancia, másság, a mai idők elfogadott és igenelt, s egyebekben nagyon labilis igazságtartalmú kifejezései, az egyszerűség és egyértelműség irányában haladni bátor szellemi-lelki vállalkozás. A már korábbi írásokra is jellemző, igen tiszteletreméltó bibliaismeret, és személyes, mély hit teszi a szerzőt, Ablonczy Dánielt rendíthetetlenné ezen az úton, s úgy teszi a dolgát, hirdeti igazságát, hogy abban alig-alig befolyásolhatja bármi napjai világából. A legfőbb igazolás mindig a kipróbáltság.

Üzenetek és élhetőség, hirdetett tételek és átélt élmények
ha egybecsengenek, hathatós igazsággá teszik, amit itt találunk. A szerző 1944-84 között alapította és gondozta lelkészként a Kispest-Rózsatéri Református Gyülekezetet. Hogy e négy évtizednyi időben a felelős szolgálat betöltése tekintetében mi lebeghetett a szeme előtt, aligha kétséges, ha olvassuk e rövid tanulmány sorait: „…A közösséghez tartozás tehát elsősorban Jézus Krisztushoz tartozást jelent. A közösség lelki természetű, tehát az összetartozás meghatározói is lelkiek. Az összetartozás alapja mindenekelőtt Isten hűsége.  Olvasd tovább →

Ragyogtak, mint a csillagok – január – Rózsatér 70 éves

 Dr. Michna Ottóné, Ablonczy Ágnes sorozata

Azok között, akik hetven esztendővel ezelőtt Isten színe előtt állva összefogtak, hogy Kispesten új református gyülekezet születhessen, voltak ifjak is, vének is, s mert életünk ideje véges, ezek az ifjak közben megöregedtek, vagy a náluk vénebbekkel együtt rég megérkeztek oda, ahová egy életen át igyekeztek…
 Azoknak, akik az ő örökükbe léptek, nemcsak szabad, hanem isteni végzés szerint is fontos rájuk emlékezni, kik ragyogtak, mint a csillagok… Akik azokban a vészterhes, nehéz  évtizedekben, mikor a hívek számára minden veszni látszott, szívükbe fogadták, s mindvégig őrizték az Istentől kapott világosságot. „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket.” (Zsid. 13:7.)
 Hadd jelenjen meg itt, a Kispest Rózsatéri Gyülekezet oldalán havonta egy-egy csillag, mely e közösségben kapta, s adta fényét, mely nem kihunyt, csak azóta már nem itt, hanem odaát ragyoghat, az égiek színe előtt, együtt a többiekkel, kiknek neve Isten könyvébe van bejegyezve. És mert ennek a gyülekezetnek első pásztora mindazt, amire hálás szívvel emlékezett, azt le is írta, így az ő szavaival idézhetjük azok emlékét, hónapról hónapra, akik az utánuk következők számára példát adva, istenadta fényt hordoztak szívükben…

 Január

ABLONCZY DÁNIEL
1915 január 18 – 2010 december 3.

Édesapja, ki szintén Dániel volt, 1914-ben, az első világháború kezdetekor kapott behívót, s alig pár hónappal később, már csak halálának híre érkezett meg húszesztendős, várandós feleségéhez, ki többé nem ment férjhez, hiába kérték, egyedül nevelte fel egyetlen fiát. Mi adott neki ehhez erőt? Istenhez való ragaszkodása, övéinek szeretete, és egy üzenet a párjától, ki halálos ágyán, utolsó órájában, szeretett feleségét és születendő gyermekét, Istenre bízta. Úgy, mint akinek van a Láthatatlan.

 Kedves Feleségem!

Ha az Úr Isten így végezte el, legyen meg az Ő akarata, amint már többször is írtam, nyugodj bele az Ő végzésébe, hogy és mint lesz, az a jövő titka, úgy igazítsd a sorsod, ahogy jobbnak látod, csak annak a kis árvának viseld gondját kedves feleségem.

 Rakjad az Úrra a te terhedet, Ő megvigasztal tégedet.

 Azt a kis árvát neveld Isten félelmében. Erős lélek legyen benned. Nem kell mindent szívre venned, minden csekélységért ne sírj, nagy búban is magaddal bírj. Csak imádkozzál és megsegít az Isten.

 Isten áldjon meg mindnyájatokat, hű férjed áldást kér rátok                

1914 október        Danyi

Olvasd tovább →

A szeretet nagyobb, mint a hely

Közel húsz esztendeje történt. Hazafelé autóztunk, Kecskemétről, Bajára. Kollégista lányunkat vittük el, visszafele úton már csak a nála majd tíz esztendővel ifjabb volt velünk. Apja vezetett, mi hátul ültünk. Még hogy ültünk! Egyszerűen nem fért a bőrébe. Ölembe telepedett, majd felpattant, aztán vissza, megint fel, jobbról át balra, oda és vissza, és persze rajtam keresztül, ugrált, táncolt egyfolytában, míg meg nem elégeltem. Rászóltam, van elég helye, férjen el ott. Erre ő megállt, de épp csak egy pillanatra, s töretlen bűbájjal közölte velem: „- Mit csináljak, ha a szeretet nagyobb, mint a hely!” És táncolt tovább. Mit mondhattam erre? Meghatott szeretetének sodró ereje. Szereti a nővéreit, mind a négyet, meg a bátyját is, azok is őt, de amikor szabadul tőlük, mikor csak ő marad velem, nem bír magával, nem fér a bőrébe, kicsi neki a ház, a szoba, az autó. Nem azért mert így akarja, ez bentebbről indul, akaratlan jön, zúdul, árad, legyőzi tiltakozásomat.

Valamiért úgy gondoljuk, hogy varázslatosan szép a karácsonyi történet… Valóban az?

Vagy csak szívszorítóan titokzatos, és felfoghatatlan az emberért földig hajló isteni szeretet?

Merünk rákérdezni mindarra, ami a karácsonyi történetben elénk tárul, hogy saját életünkre nézve valamit megérthessünk? Felfogjuk miért, hogy Mária, a szeplőtelen fiatal lány, a gyalázat térdre roskasztó látszata közepette kapja a legnagyobb kitüntetést? Értjük, miért esendő csecsemőként érkezik hozzánk az Isten Fia? És miért eshetett meg vele, a mennyből érkezettel, hogy itt a földön nem akad számára hely? Miért, hogy a messze földről érkező bölcseknek elég egy felfénylő csillag az induláshoz, s miért, hogy ugyanehhez a pásztoroknak egy seregnyi hozsannázó angyal kell? És miért, hogy az uralkodó, Heródes hírt hallva felőle megijed, s félelmében ártatlan gyermek életét oltja ki? S vajon miért, hogy az őt eligazító, próféciákat jól ismerő írástudók képtelenek elhinni, hogy ő a Messiás? És végül miért, hogy mi keresztyének, ajándékainkkal nem Őt, hanem a magunk szeretetét ünnepeljük? 

Köröttünk a világ, azóta sem változott, az emberek önmagukkal vannak elfoglalva, ki így, ki úgy. Küszködnek, birkóznak, gáncsoskodnak, tülekednek, olykor talpalattnyi helyért, máskor maroknyi hatalomért, vagy áhított szerepekért, néha a megmaradásért, elismerésért…

Született néktek, ma a Megtartó! – hirdették az angyalok. Megtarthat minket? Miben tart meg Ő? Szeretetében. Ahogy engem távol élő kislány unokám. A nekem rajzolt kép címe:

Sétálok a Mamával. Szabad észrevenni, karjaim szárnyak, szájam fülig ér, és hogy az ő szíve tája, csupa tűz, nem is fér bele, igen, szeretete országhatárokat átlépve érkezik meg hozzám.

Hinni szeretném, nem fogynak el azok, akiknek szíve nyílik, akiket betölthet, magához ölelhet, megindíthat és magával sodorhat az a s z e r e t e t , mely nagyobb, mint a h e l y , nagyobb, mint e világ, hisz Isten láthatatlan országának kapui tárultak, nyíltak ki akkor, és az isteni szeretet, túllépve időn, téren, azóta is, ma is, szívétől, szívünkig ér.

2013 december Dr Michna Ottóné Ablonczy Ágnes