Tag: 70 év igehirdetéseiből

Legnagyobb a szeretet – Ablonczy Dániel új könyve

ELŐSZÓ A KIADÁSHOZ

Az első század közepétől jelentek meg Kis-Ázsiában és Európában a Názáreti Jézus tanítványai, hirdetve az örömhírt, az általuk
Isten Fiának megismert Názáreti Jézus evangéliumát, sátán feletti hatalmát. Hallgatóik előtti bizonyságtételük erősebbnek bizonyult minden addigi vallás által képviselt hitnél.
A természetfeletti erőkről alkotott hit, az első században legáltalánosabban, a görög és római mitológia isten képzeteinek panteonja, természeti hiedelmek, bálvány hitek, és az a hit volt, hogy az uralkodók (fáraók, babilóniai, perzsa, asszír királyok, római császárok, stb) isteni képességekkel rendelkeznek, akik felette állnak az egyszerű embernek. Ezek az „istenek” félelmetes erőkkel bírtak, megalázták, kirabolták ellenségeiket, hatalmuk önkényben nyilvánult meg, amelyhez alkalmazkodni kellett minden alattvalónak. Ezzel szemben a keresztyén apostolok egy szelíd, a vétkesnek megbocsátó, ellenségeihez is szeretettel szóló, saját népe vezetői által halálra ítélt, a rómaiak által megkínzott és keresztre feszített Istenfi áról beszéltek, aki feltámadott és él, közöttük van, és amikor halála emlékezetére kenyeret és bort fogyasztanak, az Úr ereje megtölti őket. Megrendüléssel gondolok arra, hogy milyen sok ember cserélte fel addigi meggyőződését és lett hívő keresztyénné az első században, hogy kövesse a Názáreti Jézus halálon át életre vezető útját. „A hit titkokból és titkok által él. Isten kegyelméből azonban fény dereng át a titkokon” írja e könyv 160. oldalán a szerző.

A legnagyobb a szeretetPál apostol korinthusiakhoz írt levele a megfeszített Krisztus titkairól, igazságáról, tisztaságáról beszél egykori és mai olvasóinak. A levél olvasása közben, a Lélek által, az üdvösség útjáról, a krisztushívő gyülekezetről, az úrvacsoráról, lelki ajándékok gazdagságáról, a feltámadás lényegéről, s legfőképpen a maradan10 dók között legnagyobbról, a szeretetről szóló titkok nyílhatnak meg előttünk.

„Az ember igazi jövőjét Jézus halála, feltámadása és a
benne való hit rejti magában!” E könyv 162. oldal, A.D.

A „Legnagyobb a szeretet” című gyakorlati írásmagyarázat része a Dr. Ablonczy Dániel református lelkipásztor bibliai könyvek megértését szolgáló sorozatának. A kiadást szorgalmazó család most segítséget kapott a Dunamelléki Egyházkerülettől ennek a kötetnek a megjelentetéséhez. Köszönet érte.

Ablonczy Zsolt

SZABAD LEHETSZ – 70 év igehirdetéseiből

RÓZSATÉRI IGEHIRDETÉSEK
JUBILEUMI ÉV – KISPEST RÓZSATÉR 70 ÉVES 1944-2014

SZABAD LEHETSZ
 Elhangzott a Kispest-Rózsatéri gyülekezetben
1960 – Nagypéntek

Igehirdető: Ablonczy Dániel

Lk 23,33-49 / Ézs 53,2-7
A mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze.
 Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen.”

A nagypénteki történet eseményei sodró erővel peregnek a Golgota felé. Aki ott gyötrődött a getsemánei éjszakában, el kellett fogni, meg kellett rágalmazni, azután elítélni, végül kivégezni. Ennek a pörgő eseménysornak az utolsó szakaszánál tartunk. Az ítélet kész, rá van ütve a jóváhagyás pecsétje, most már csak a kivégzés, a végrehajtás van hátra. Már ott vannak a Koponyák hegyén, Jézust, az elítéltet ráhelyezik a keresztre, átszegezik, s keresztet felállítják. És tart a szenvedés addig, amíg utolsó szót nem mond, az „Elvégeztetett!”-ig. Közben szenvedések borzalma, utálat, és minden, amit elképzelni sem tudunk. Valamennyi között is a legszomorúbb: úgy hal meg, mint a gonosztevők, mint egy a gonosztevők közül! Először is azért, mert olyan halált szánnak neki, amit csak a legnagyobb bűnösöknek szoktak adni. Másodszor azért, mert külső jel is vall erről, vele együtt aznap még két gonosztevőt is keresztre feszítettek. Őt ezek között is középre állítva. Gonoszok között főhelyre! Amikor Jézusra nézünk, elkerülhetetlenül eszünkbe villan: „Utált, és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfija, betegség ismerője…Olvasd tovább →

AZ IGEHIRDETÉS ÉS A HASZON – 70 év igehirdetéseiből

RÓZSATÉRI IGEHIRDETÉSEK
JUBILEUMI ÉV – KISPEST RÓZSATÉR 70 ÉVES 1944-2014

AZ IGEHIRDETÉS ÉS A HASZON
 Elhangzott a Kispest-Rózsatéri gyülekezetben
1964 – január első vasárnapja

Igehirdető: Ablonczy Dániel

Mt 13,18-23 / Mt 13,12
Mert akinek van, annak adatik és bővelkedik,
akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van.

Kétségtelen, hogy ez a példázat az igehirdetés eredményességéről és haszontalanságáról beszél. Azt vizsgálja, mikor válik lelki haszonná a meghallgatott ige. Az új év elején időszerű erről a lelki haszonról beszélni. Mi lehet az igehirdetés haszna? És egyáltalán, hogyan lehet ezt a kettőt összekapcsolni, az igehirdetést és a hasznot? A haszon ugyanis egy világi és reális dolog. Sokat gondolunk vele világi viszonylatban, mert az ember törekvéseinek ez az alapja, ez ad ösztönzést munkájának. De lelki vonalon már nem így van. Itt már szemérmesek vagyunk! Nem igen szoktunk mérleget csinálni, hogy mennyi hasznot hozott igehallgatásunk. Ez nem helyes! Isten a lelki haszonra nagyon komolyan gondol, és egyszer majd számon kéri a nekünk nyújtott javaknak helyes felhasználását. Nem szereti, ha mi ezt nem vesszük figyelembe. Most tehát azt fogjuk vizsgálni, hogyan viszonyulunk mi az ige hasznához?

Erről éppen református templomban lehet, és kell is beszélni, mert nálunk az igehirdetés az istentiszteletnek a központja, a magja. Az Isten igéjét mi, református hallgatók haszonnal kell, hogy forgassuk, és ezért kell, hogy legyenek gyümölcsök. Ez az ige tehát főképpen minket, református templomjárókat érint. Nem véletlenül mondtam, hogy „templomjárók”, mert pontosan ezekhez szól a példázat. A hallgatókhoz, akik most itt ülnek a templomban, és hallgatják az igét. Olvasd tovább →

JÉZUS KÖVETÉSE – 70 év igehirdetéseiből

RÓZSATÉRI IGEHIRDETÉSEK
KISPEST RÓZSATÉR 70 ÉVES 1944-2014

JÉZUS KÖVETÉSE
 Elhangzott 1947 február 23-án

 


Igehirdető a beiktatási ünnepségen: Ablonczy Dániel

Beiktató – Benkő István esperes

Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta neki: Követlek, akárhova mégy. Jézus azonban így felelt: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania. Egy másikhoz pedig így szólt: Kövess engem! De ő ezt kérte: Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat. Jézus így válaszolt neki: Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát. Egy másik is ezt mondta: Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől. Jézus pedig így felelt: Aki   az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”
(Lk 9,57-62)

Ez volt az első bibliai ige, amiről szószékről beszéltem. Most, hogy az Isten és a gyülekezet hivatalosan is megbízott az igehirdetés munkájával, engedjétek meg, hogy újra foglalkozzam vele. Akkor még 17 éves diák voltam, s jól meg kellett tanulnom a „Sallai prédikációt”. Most már a magam mondanivalóját, a szívemben fogant üzenetet tolmácsolom az igén keresztül. Olvasd tovább →

KARÁCSONY IGAZSÁGA – 70 év igehirdetéseiből

RÓZSATÉRI IGEHIRDETÉSEK
KISPEST RÓZSATÉR 70 ÉVES 1944-2014

KARÁCSONY IGAZSÁGA   
Elhangzott 1945 Karácsonyán a Kispest-Rózsatéri Gyülekezetben

                                                                                                                                                                          
Igehirdető: Ablonczy Dániel

Boldogok, akik éheznek és szomjaznak 
az igazságra, mert ők megelégíttetnek.”      (Mt 5,6)

Az emberi élet étele és itala az igazság. Nincs semmi, amire nagyobb szükség lenne, és ami jobban hiányozna az emberi életben, mint ez. Úgy érezzük, hogy mostani elesettségünkben valóban nem hangozhatna el nagyszerűbb karácsonyi biztatás Jézus szájából, mint a ma felolvasott Ige: „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.”

Az ember történelmét úgy is tekinthetjük, mint szakadatlan küzdelmet az igazságért. S milyen csodálatos, ebben a végtelen kudarcsorozatban mindig akadt ember, aki nem adta fel a harcot, s nem áldozta fel az eszményt. Addig leszünk embernek mondhatók, amíg eltorzult lélekkel bele nem csapunk a hamisság tenyerébe, s azt nem mondjuk: igazság nincs, rendezkedjünk be az élet igazságtalanságára. XIV. Lajos francia király udvarában élt egy ifjú, aki megvetette a parasztokat, bántotta és kigúnyolta őket. A király egy étkezés alkalmával elrendelte, hogy az ifjúnak csak húst és bort adjanak a tányérjára, kenyeret pedig nem. Mikor az ifjú megbotránkozva kérdezte a kenyér hiányának az okát, a király azt kérdezte tőle: „Hogyan? Hát te csak a parasztokat veted meg, de munkájuk és verítékük eredményét megeszed?  Nem gondolod-e, hogy becstelen módon gondolkodol felőlük?” Igen, az igazság érvényesülésének útjában a legnagyobb akadály az ember szemérmetlen önzése. Az én igazságom mindig csak fél igazság, azaz az én igazságom, amivel szemben áll mindig a te és az ő igazsága. A fél igazság pedig igen félő, hogy hamisság, de minden bizonnyal azzá is lesz, ha erőszakosan és egyoldalúan gyakoroljuk. Olvasd tovább →

Copyright ©2011 Kispest-Rózsatér Református Egyházközség | A családbarát közösség.