Missziói Munkaterv 2013 Kispest-Rózsatér

(A Munkatervet a Missziói Munkacsoport 2012 november 27-i ülésén áttekintette, a beadványra került missziói gondnok (Pásztor Lajos) javaslataival, észrevételeivel együtt kiegészítette, a NAPTÁR-2013-t áttekintette, javaslatait beleépítette, az alábbi anyagot elfogadásra javasolja.)

I. Alapvetések

1. A gyülekezetépítés döntő feladata az evangélium hirdetése, döntésre, megtérésre hívás, vigasztalás, bátorítás, elkötelezett magatartásra való késztetés. Az istentiszteleti liturgiába bátrabban és jellemzőbben be kellene vonni olyan liturgiai elemeket, amelyek elősegítik annak közösségi jellegét, felszabadultságát. A gyülekezeti evangélizációk inkább hitmélyítő, hitéletet felfrissítő, megújító alkalmak. Ezekre szükség van, kérdés, hogy megfelelő a hagyományos elnevezés? A tényleges evangélizáció, amelyben az „utca hit nélküli emberét”  szeretnénk megszólítani, olyannak kellene lenni, amelyre egyáltalán belépni akarnak a templomba. Szükség volna az evangéliumhirdetéssel kilépni a templomi védett körökből is (iskola, óvoda, utca evangélizáció, stb.). A „Zenit” elfogadásra talált, szükséges és jó a folytatása.

2. A gyülekezetépítés következő elengedhetetlen lépése: a közösség ill. kisközösség építés, ezek biztosítása, ahol a hitre jutott, hitet élő ember, segítő és szövetséges társat kap, táplálékhoz jut, az intés, bátorítás, együttérzés, beszélgetés eszközein keresztül megerősödik. Fiataljaink elindították az un. „házicsoportos” kisköröket, korosztályos rendben, a tagok változó hűséget mutatnak az együttlétekben) szerencsés lenne folytatni, ill. kiterjeszteni felnőttekre is. A Presbitériumnak, mint lelki közösségnek is erősödnie kell, a hivatalos ülések mellett szükség van lelki épülésre is („Gájusz kör”, kihelyezett ülés – Piliscsabai hétvége).

3. A gyülekezetépítés elmaradhatatlan része a laikus képzés. Ebben vannak megvalósult programok (pl. „kiskörök csendesnapjai, szombati képzések, Pécsi Rita előadássorozat, Mátraházi közösségi hétvége”, „Nikodémus kör”, „Lévita kör”, „reformációi sorozat-előadások”, stb.). Idén is tervbe vesszük a gyermekmissziói munkatársak önképző körét („Ujjgyakorlatok”), az igehirdetési műhelymunkát („Lévita kör”), a biblikus-teológiai gondolkodásban való önképzést („Szertorna kör”), gyülekezeti kiskönyvtár elindítását és működtetését. Szükség volna un. „tanulmányi hét” életre hívására is, meghívott előadókkal, közérthetően („Őszi alapozás” – novemberi esték ?), elsősorban az ismeretek bővítését, a gondolkodást serkentő tartalommal. 

4. A gyülekezetépítésben elengedhetetlen a különféle aktív szolgálatok, segítő, gyógyító munkálatok életre hívása, fenntartása, működtetése. Elősegíti, hogy a szívbe fogadott ige életté váljon. Észre sem vesszük, hogy testi erőtlenségek mellett mennyi lelki-szellemi sérülést élünk át. Kiélezett, egyre feszültebb társadalmi környezetben élünk, minden begyűrűzik az életünkbe, védtelenné válunk. Otthonaikban, szeretteinkkel megélt kapcsolatainkban, gyülekezetben, a testvéri szövetségekben is megjelenik a feszültség, nyugtalanság, zavar. Lelkigondozói szolgálatra, család és házassággondozásra, több beszélgetésre, látogatásra, egymással való törődés spontán és tervezett alkalmaira van szükség. Nem vagyunk teljesen ezek nélkül, de elmélyültebben kell egymásra figyelnünk.

Az elmúlt időszakban jelentősen megszaporodtak az anyagilag nehéz helyzetbe kerülő háztartások, erősebb szolidaritást, segítségnyújtást kellene vállalni (KP-Alap, Filippi-Alap, stb.)

5. Intézményi életünk (Simeon Rózsatéri Öregotthon / K.S. Rózsatéri Ref. Isk. és Óv.) lehetőséget teremt, hogy indirekt módon érintkezzünk a körülöttünk élőkkel, részt vállaljunk társadalmi feladatokban, szociális és oktatói szolgálatokban. Az intézmények és a gyülekezet két különböző élettér, mégis természetes hatással vannak egymásra. A kapcsolattartásban, felelős fenntartásban speciálisan jelentkezik a missziói, lelkigondozói, diakóniai szolgálat. Egyház és társadalom kapcsolatának mikrovilága ez, e térben még inkább kitűnik, hogyan élheti meg a jézusi parancsot a keresztyén közösség: „Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,16) 

Simeon otthonunkban és már oktatási intézményünkben is van kiemelt lelkészi lelkigondozói szolgálat. Ezeket erősítenünk kell, akár anyagi áldozatok mellett megtartani, elmélyíteni.

6. A jó rend, a fegyelmezettség, a szeretetben való intés bibliai lelkisége is fontos. Ne legyünk önmagunk felé megengedőek a rendetlenségben. A szelídségnek lelkével, de gyakoroljuk a testvéri intést.

II. Elemzés

A közösségünkhöz tartozó, ill. templomunkba betérő ember ma összehasonlíthatatlanul ziláltabb, feszültebb, konfliktusokkal terheltebb, fizikailag és szellemileg fáradtabb, családi állapotában zavartabb, magára hagyottabb, frusztráltabb, mint egy nemzedéknyi idővel ezelőtt. A „válság” emberével van dolgunk. Kevés az igazi csendesség, a felüdülést jelentő pihenés, a feszültségekből oldó szeretet. Időszerű Pál prófétikus megnyilatkozása: „A teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” (Róm 8,19)

Ami a korábbi időkben emberileg elégségesnek tűnt, alkalmakban, számontartásban, látogatásban, egyszerű lelkiségi módszerekben, személyes beszélgetésekben, ma kevésnek látszik. Nem több alkalomra van szükség, hanem elmélyültebb érintkezésekre, átgondoltabb közösségi, személyes találkozásokra. Mélyebb „szántásra”. Más módon megélt életre, lelki felelősséggyakorlásra. Szeretetben megélt leleményességből, de tudásból is több kell.

A személyes hit, az élő Jézus Krisztusba vetett bizalom elmélyítésére, lelki barátságok megújítására van szükség, társra, hitben, szeretetben, gondok hordozásában. Hinnünk kell, ha meg merünk állni magunknak-magunkért és másokért, akkor a lépéseinkben is előbbre jutunk. A vasárnap tényleges „megszentelése” újra időszerű. Ne pusztán ötleteljünk, miképpen pihenhetjük ki magunkat az „úrnapon”, (kirándulások, utazások, szabadidő programok, stb.) hanem álljunk az ÚR elé.

Lenni is kell, nem csak élni. Meg-megállni az áldott elindulásokért.

A 2013. év fontos ösztönzését, figyelmeztetését, bátorítását az alábbi „ÉV IGÉBEN” foglalhatjuk össze:

„Az ÚR lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, s a vakoknak szemük megnyílását, hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az ÚR kedves esztendejét.” (Lk 4,18-19)

III. Visszatekintés

„Hálaadással tárjátok fel kéréseiteket…” (Fil 4,6)

Ö r ö m e i n k   a   2012.  év  eseményeiből 

Ünnepelhettük évfordulóinkat: gyülekezetünk 68 éves, sok kedves testvért köszönthettünk.

Megtarthattuk evangélizációnkat, konferenciáinkat (Piliscsaba, Mátraháza), nyári táborozásainkat (SZF, Tahi). Áldott együttlétek voltak. Különösen a gyermekheteken, ill. a gyülekezet minden tagja felé kinyílt mátraházi hétvégén voltak megnövekedett létszámmal. 

Konfirmációi fogadalomtételekre került sor, felnőtt konfirmandusaink is voltak.

Az ősszel megváltozott, imaórát is befogadó bibliaóránkat örömmel fogadták a résztvevők. Örömünk a sokszínű, sokoldalú igehirdetés (Ablonczy Kálmán, Tímár Gabriella, Skultétyné Fekete Katalin, Király Levente, teológusaink, Zenit-vendégek, stb.).

Gyermekek születtek, családok nyertek áldást! Ismét sok gyermekszületésnek örülhettünk, kereszteléseink is voltak. A válásokkal is megterhelt gyülekezet sok örömet él meg az együtt maradó, áldott házassági-családi állapotokban.

Iskolánkban és óvodánkban összesen 232 gyermekkel, 2 óvodai és 8 iskolai csoportban folyt a nevelés, oktatás. Az oktatást nem terhelte építkezés, komolyabb fejlesztésekre is sor kerülhetett. Lelkészi-lelkigondozói állást hívhattunk életre.

Hálaadás kórusunk meg-megelevenedik, egy-egy fővel gyarapodik, örülünk, hogy szolgál. A kántori szolgálat példaadó, hűséges, képzett kántoraink vannak.

A gyülekezet anyagi teherhordozása differenciált. Hála érte, sokan vannak hűségesek, rendszeres áldozatot hozók, tizedet fizetők. Az egyébként mindenkit kiváltképpen terhelő nehéz gazdasági évben nem gyengült az áldozathozatal. Sőt, egy-egy anyagilag is megrendült családnak, testvérnek tudtunk jelentősen segíteni!        

Kisközösségeink, némelyek belső küszködéssel, mások felszabadultan, de élnek        

Igen jó légkörű, lelkileg építő, a nemzeti összetartozást segítő gyülekezeti, 4 napos kirándulásunk volt Felvidéken.       

Ifjúságunk elevenebb, önszervezőbb lett, nagy áldás a hagyományos, adventet megelőző „IFI fél 7” evangélizációs sorozat, a Zenit, és az un. „házicsoportok” megléte, ill. sokfelé kirándult, szolgált az IFI.        

Presbitériumunk megújult, új kezdetet éltünk át, sok kedves, e szolgálatra először megválasztott testvérrel. Jó reménységünk, hogy szellemi-lelki húzóerő lehet a felelős testület. Fontos együttlét volt a piliscsabai hétvége.

N y u g t a l a n í t ó ,   i n t ő   események a 2012. évben         

Az istentiszteletekhez, különböző alkalmakhoz való hűség nem változott az előző évhez képest, de nem is javult. A rendszeresen résztvevő testvérek száma vas. de. 110-150, a vasárnapi 7 órás alkalom létszáma szerényen növekedett (12-20). Az sem vigasztalhat minket, hogy országosan megfigyelhető folyamat a templomlátogatás csökkenése. Kivétel a nagyobb létszámú családi istentisztelet (150-200), intézményi ünnep (400-450)

Változó a létszám a kisközösségi együttlétek legtöbbjén. Valójában a „rendszeresség” változott: a havonkénti 1-2 istentiszteleti találkozást már hűséges magatartásnak kell tekintenünk ?! 

Hiányzik a felszabadult öröm találkozásainkban, a hálaadó, Istent dicsőítő gyülekezeti arculat. Inkább terheket, gondokat, küzdelmet felmutató gyülekezet vagyunk. A „válság embere” van jelen templomunkban is.

Van belső, rejtett feszültség, kimondatlan fájdalom. Gyakorta csak akkor hallhatunk erről, amikor alig-alig tudunk segíteni, erőtlen állapotban az őszinteség is erőtlen. Megrendítő eseményeket is átéltünk.

Házassági, családi, lelki, pénzügyi kríziseket is átéltünk.

El-elfárad a törődő szolgálat.  

Nem tudni, az otthoni csendességekben, bibliaolvasásunkban, ill. személyes kegyességünk forrásainál milyen gondokkal küszködünk.

Az imádságban, imaközösségeinkben, az imádság értelmébe és erejébe vetett hitünknek meg kellene újulni. „Isten mindent képes megadni nekünk, de van amivel csak akkor áld meg, ha kérjük” (templomépítési tapasztalatunk 1992-94-ből !).

IV. Javaslatok

1. A vasárnapi találkozás a gyülekezet legfontosabb ünnepe, alkalma. Az igehirdetési szolgálatokat érdemes segíteni, színesíteni, un. igehirdetésre együtt készülő csoportban („Lévita kör”).

2. Kiemelten szükségesek az imádkozó kisközösségek, akár spontán alakuló házi kiskörök, amelyek a gyülekezet alkalmait, szolgálatokat, betegségben, nehéz helyzetben lévőket hűséggel és rendszerességgel hordozzák.

3. Szükséges a lelkész és a presbiterek látogató szolgálata! Presbiteri gyűléseken továbbra is jusson rendszeres figyelem a látogatandó, beteg, krízisben lévő családokra. Megújult presbitériumunk „szem előtt van”, mutassunk példaadóbb életet, s igazi testi-lelki haszonra legyen a szolgálat!

4. Fontos a családi élet, házastársi kapcsolatok megerősítése, gondozása, a személyes lelkészi és testvéri lelkigondozás. A diakóniai, látogató szolgálatra tekintő un. szakosított, családgondozó beszélgető kört („Filippi-kör”) erősíteni kell, ahol a segítségnyújtás konkrétumait alaposabban gondolhatjuk át.

5. Jobban kell értenünk „egymáshoz”, bajainkhoz, gondjainkhoz. Ezzel kapcsolatos laikus képzési lehetőségek életre hívása elkerülhetetlen, ill. konferenciáinkon e képzésre is nagyobb hangsúlyt szükséges tenni. Nem kell félnünk attól, hogy szakembereket hívjunk. A NAPTÁR tartalmazza (november !) egy esetleges Tanulmányi hét életre hívását (4-5 estével, elsősorban laikus képzéssel).

6. Az előző évekhez hasonlóan újra mondjuk: alakítsuk ki az egymással törődés egyszerű, személyesebb módjait! Legyen mindenkinek embere, családja, végezze hűséggel, folyamatos figyelemmel e szolgálatot („MENTOR” szolgálat, pl. konfirmandusok, ifisek). Kevés, ha csak a barátainkra, családtagjainkra figyelünk. Sokan kimaradnak a testvéri törődésből.

7. Kapjon kiemelt figyelmet gyermekközösségünk élete, a gyermekek hívogatása, a meglévő alkalmak „családiasítása” (Kézműves, Kismama kör, 3. gyermekhét szervezése SZF-on, stb.).

8. Az oktatási intézménnyel, odatartozó családokkal való gyülekezeti kapcsolattartás módjait tovább kell gazdagítani. Ebben főállású munkatársunk van. A Munkacsoport javasolja, hogy jöjjön létre szorosabb kapcsolat (szervezett találkozásokkal) a Tantestület és a Presbitérium között. Az idősotthoni körülmények között a törődő, segítő, vigasztaló, békességszerző lelkészi és laikus szolgálat változatlanul szükséges. Miután elköszön e szolgálatból a több mint 10 éven keresztül példaadóan helytálló dr. Kovács Attiláné, Kati, imádkozzunk az áldott új vezetőért.  Halaszthatatlan immár az Idősotthon jogi helyzetének megváltoztatása, alapítványi intézményből egyházi fenntartásúvá válása.      

2012 11 27

A Munkacsoport javaslataival kiegészítve lejegyezte

Ablonczy Kálmán, lelkész