Michna Krisztina – Dr. Ablonczy Dániel születésének 100. évfordulója-igehirdetés – 2015. 02. 25.

RÓZSATÉRI IGEHIRDETÉSEK

ABLONCZY DÁNIEL SZÜLETÉSÉNEK 100. ÉVFORDULÓJÁN

Elhangzott a Kispest-Rózsatéri gyülekezetben
2015. január 19.

Igehirdető: Michna Krisztina

Textus: János, 6,67-68

Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: Vajon ti is el akartok menni? Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.

Kedves Testvérek!

100 évvel ezelőttre emlékezünk ezen a mai napon. 1915-öt írunk. Nem hiszem, hogy ül olyasvalaki közöttünk, aki erről az időszakról saját tapasztalatból beszélni tudna, ezért hadd idézzek fel egy-két eseményt ebből az évből.

Szarajevóban kivégzik Ferenc Ferdinánd három halálra ítélt gyilkosát. Németország megkezdi az Anglia elleni tengeralattjáró-háborút. A magyar fővárosban elindul az első autóbuszjárat. A központi hatalmak Gorlicénél és Tarnownál áttörik az orosz frontot. Az RMS Lusitana utasszállító hajót megtorpedózza egy német U20-as tengeralattjáró és 18 perc alatt elsüllyed. Így indul az év… Az NB1-et nem rendezik meg ebben az évben az első világháború miatt, Magyarországon bevezetik a kenyérjegyet, Janovics Jenő rendezésében elkészül a Liliomfi (film), Kodály Zoltán megírja szólószonátáját gordonkára, megjelenik Kassák Lajos verseskötete, Eposz Wagner maszkjában.  1915 Benedek István, Szelecky Zita, Ingrid Bergman, Frank Sinatra és Édith Piaf születésének az éve… 1915… egy kicsiny gömöri falucskában, Alsószuhán világra jön Ablonczy Dániel. Törékeny édesanyja egyedül neveli fel őt, mert férje soha nem tért haza a háborúból. Az egyszem fiúcska soha nem ismerhette meg édesapját.

100 év telt el azóta. 2015-öt írunk. Erről talán valamennyien tudnánk mesélni. Idézzük fel ennek az esztendőnek is néhány eseményét, jól lehet, még alig telt el pár hét az évből. Terrortámadás Párizsban, 12 halott, egy 10 éves kislány felrobbantja magát egy nigériai piacon, legalább 19 halott, az ENSZ szerint meghaladja a 4800-at az ukrajnai fegyveres konfliktus halálos áldozatainak száma. Az Európai Unióban meghirdetik a Fejlesztés Európai Éve programot, egy politikus kijelenti, hogy a jelenlegi európai politika nem tudja megvédeni az európai embereket. Magyarországon, az M0-son elindul az autópályadíj próbaüzem-módja… 2015. Makón megszületett az első magyar baba, Rácz Péter Rikárdó. Meghalt Hankiss Elemér, Buzánszky Jenő, és néhány napja elbúcsúztunk Nagy Istvántól. 2015. január 18. a rózsatéri református gyülekezetben a gyülekezetalapító lelkipásztorra emlékezik a közösség.

100 évvel ezelőtt és ma. A világ, Európa, Magyarország és a Kispest-Rózsatéri Református Egyházközség.

Nagypapám születése és a mai emlékezés ünnepnapján kívül számomra is sokkoló volt az előbb felsorolt események feljegyzése, amely csak egy morzsa abból, amit emberek átéltek akkor és átélnek ma a világban. Milyen távol esik mindez attól, amit Krisztus tanít. A világ mindig ilyen volt. Ki ezért, ki azért, de ölt, pusztított. A keresztyén világ is, Isten nevében is. Mintha úgy lenne ez, hogy arra használja az ember az Istent, amire éppen akarja. Van egy elképzelése Istenről, hogy Istennek mi a dolga, és Őt indulatai, érzései és tervei szolgálatába akarná állítani. Csak hogy nem ez az Isten. Nem ez a Krisztus.

1. “TI IS EL AKARTOK MENNI?”

A baj Jézus idejében is éppen az volt, más istenképpel rendelkezett az ember és amit Krisztusban látott, azt nem tudta befogadni. Akik tanulmányozták az írásokat, többnyire mást vártak. Volt egy képük arról, hogy Krisztusnak milyennek kell lennie és amit tapasztaltak, az ebbe nem illett bele. Egy zsidó nem érintkezhet samáriaiakkal, nem áll le beszélgetni egy nővel, nem gyógyít beteget szombatnapon. Nem értették, Krisztusnak ez hogy fér bele. Azt meg végképp, hogy azt mondja magáról, hogy Isten Fia, és aki eszi a kenyeret és issza a bort, az az ő testét és vérét veszi magához. Ez már végképp sok volt. Sokan, akik addig követték, elmentek. Ezért fordul aztán Jézus a maradékhoz, és megkérdezi: Ti is el akartok menni?

Sokan elpártoltak Jézustól. Ki ezért, ki azért. Vajon mi hol állunk? Ebben a helyzetben ér el minket Jézus kérdése: „Ti is el akartok menni?” (Soha nem felejtem el Gyuszi nagybátyámat, Nagypapám mellett talán szabad őt is említenem. Ha találkoztunk, mindig megkérdezte: „Na és hogy állsz Jézus Krisztussal?” Olykor zavart a kérdése, de igaza volt. Az legfontosabb kérdés. Jézus így teszi fel: Ti is el akartok menni? Láttok, hallotok engem. Mit szeretnétek? Kell ez nektek vagy nem?)

Akik Jézus beszédét abban az időben keménynek tartották, nem értették, azok leléptek vagy támadtak. Akiket megítélt az igaz szó, akiknek tükröt tartott az isteni kijelentés, és nem tudtak belenézni, akiknek megszokott rendjét felborította a Krisztus beszéde, irgalma és ezzel nem tudtak megbirkózni, azok elmentek, nem hallgatták tovább.

Ti is el akartok menni? Kérdezi meg Jézus a tanítványait. Ti is el akartok menni? Kérdez meg Jézus most minket. Ha elpártol a világ, ha kemény beszédet hallotok, ha megítél az Isten, elmenekültök vagy meghalljátok? Vagy ha Isten ahhoz is odafordul, akitől ti elfordultok, ha irgalma nagyobb, mint a tiétek, el tudjátok ezt fogadni?

Svájcban a gyülekezetek legnagyobb problémája, hogy fogynak az egyháztagok. Nem lassan, nem kicsit, hanem meglehetősen gyorsan. Az embereknek nem kell a keresztyén egyház. Találnak mást. Persze lehet ennek okait kutatni, de a tény tény marad: Elmennek. Itthon is.

Ti is el akartok menni? Szabad világ van, liberális gondolkodás annak minden hátulütőjével. Hadd említsek egy példát.

Svájcban 4 éves kor előtt a gyerekeknek arra van lehetősége, hogy hetente egy vagy két alkalommal egy játszócsoportban ismerkedjenek más gyerekekkel, a közös játékkal, az együttélés szabályaival. A mi egyik gyermekünk is egy ilyen játszócsoportban kapott helyet. Karácsony előtt a csoportvezető hölgy gyertyát gyújtott, és a közelgő ünnepről kérdezte a kicsiket. Mit csinálunk, mit ünneplünk Karácsonykor? Saját maga felelt, s a válasza ez volt: „Szeretet ünnepe, együtt a család, és a legfontosabb: az ajándék.” Még néhányan ott voltunk szülők a napkezdő körön, s nem álltam meg, hogy ne fűzzem hozzá: „És egy különleges születésnap!” „Kinek a születésnapja?” – kérdezett vissza a csoportvezető. „Jézus Krisztusé.” – feleltem én. Erre így felelt: „Igen, de ezt nem mondhatjuk, mert vannak olyan családok, akik nem keresztyének, és nem sérthetjük meg őket. Igaz, hogy ebben a csoportban nincs ilyen, de akkor is.”

Az elmúlt néhány évtizedet a posztmodern korának nevezik. A világ többértelmű, heterogén, ellentmondásos. Nem érvényesek többé a korábban egységes és abszolút világmagyarázó elvek, rendet és biztonságot nyújtó nagy elbeszélések. Minden egy adott megfigyelő észlelése, de más valaki láthatja ugyanazt egészen másként.  Nem általánosan elfogadott rendező elv a keresztyén tanítás, sőt egyre többen elhagyják azt és másfelé keresgélnek. Az embernek, ha akarja, rengeteg információ áll a rendelkezésére, hogy megismerje a világot, de sokkolják a hírek. Eltűntek a férfi és a női szerepek korábbi értelmezései, mintegy normálissá váltak a csonka és a patchwork családok. Kapcsolataink többnyire személytelenné váltak, az interneten ismerkedünk, barátkozunk, fejtjük ki a véleményünket. Hitelekből élünk, adósságok terhelnek minket. Hiteltelen szavak, hamis ígéretek, bizonytalanság, fogódzó nélküliség, félelem a jövőtől… Ez vesz körül bennünket.

„Ti is el akartok menni?” Tudunk még ragaszkodni a hitünkhöz? Vannak, lehetnek még ebben a világban elveink, meggyőződéseink? Kell még nekünk Jézus Krisztus születése? Készek vagyunk arra, hogy olyasmit is mondhasson, ami gyökeresen ellenkezik a mi tervünkkel? (Saját utazásom története.) Ti is el akartok menni?

Ablonczy Dániel életében volt bőven kemény időszak, bizonytalanság, fenyegetés, megfigyelés, vádaskodás. Ebben a gyülekezetben is sokan megtapasztalhatták ezt. De ő Jézus mellől soha nem akart elmenni. Ragaszkodott a hitéhez, a gyülekezet építéséhez, lelki táplálásához minden körülmények között. Mindig meggyőződése volt, hogy nincs hova menni, Jézus Krisztusnál van az örök élet beszéde.

2.”URAM, KIHEZ MEHETNÉNK, ÖRÖK ÉLET BESZÉDE VAN TENÁLAD!”

„Uram, kihez mehetnénk, örök élet beszéde van tenálad.” Valakihez menni kell. Az ember keresi a biztonságot a bizonytalanságban. Valakit, aki nem hazudik, valakit, aki nem korrupt, valakit, aki nem csak a saját érdekeit nézi. Valaki kell. Barát, családtag, transzcendentális kapcsolat…valaki, aki elfogad, aki megért, aki ha igent mond, az igent jelent és ha nemet, az nemet. Uram, kihez mehetnénk?

Péter nem akar elmenni. Jézus egész lénye megragadja őt. Nem akar elmenni, mert érzi, hogy az a beszéd, amit Jézus szól, valami egészen különleges. Nem ért mindent – mint ahogy talán én sem, mi sem – de az érzi, hogy ez a beszéd más, mint a többi. Nem üres, van tartalma, hiteles. Élet van mögötte, cselekedet. Mintha tényleg valamit odaátról hozna.  Valamit, ami örök, ami mindig érvényes, ami nem évül el. Valamit, ami támogat abban, hogy az élet, amit a földön élünk, ne legyen hiábavaló. Vagy még több… ami Lélek és élet. Gazdagít, táplál, mint az a kenyér, amivel Jézus megvendégelte az ötezret. Kifogyhatatlan erőforrás, határtalan szeretet, felfoghatatlan megbocsátás. Lélek és élet.

Akkor is, száz évvel ezelőtt is és ma is. A posztmodern világban, ahol fenyegetettség, elkeseredettség, bizonytalanság uralkodik.

„Uram, kihez mehetnénk?” Szükségünk van Rád! Hallani szeretnénk szavadat, mert érezzük, hogy az valami más, az valami több, mint amit a világ kínál. Itt állunk előtted kérdéseinkkel, kilátástalanságainkkal, hétköznapi problémáinkkal és vágyunk arra, hogy mondj valamit. Igaz beszédet. Még akkor is, ha tükröt tart. Még akkor is, ha bűnbánatra késztet, még akkor is, ha azt mondja, fordulj meg, mert rossz irányba igyekszel. „Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Jézus Krisztus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én.” (1Tim 1,15) Uram, hozzád szeretnénk menni, a közeledben szeretnénk élni, az életre vivő beszédet szeretnénk hallgatni! Szükségünk van Rád ebben a bizonytalan világban!

Ferenc pápa a 2015-ös évről kihirdette, hogy az Istennek szentelt élet éve lesz. Különféle programokkal készül az egyház arra, hogy ezt beváltsa. Én azt gondolom, a terv nagyszerű! Legyen a 2015-ös év Istennek szentelt év! De hogyan, mitől lesz azzá? Egyetlen programtól, attól, ha az életünket szenteljük Istennek. Attól, ha nem elmenni, hanem maradni akarunk. Attól, ha a Jézus beszéde megérint minket, ha Isten tervezhet velünk, ha meg vagyunk győződve róla ‒ vagy ahogy János evangéliuma oly sokszor hangsúlyozza – ha tudjuk és hisszük, hogy nincs más, csak az Isten Fia, hogy nem mehetünk máshova, csak Jézus Krisztushoz, akinél az örök élet beszéde van. „Uram, kihez mehetnénk? Örök élet beszéde van tenálad!”

Befejezésül hadd meséljek el egy személyes történetet. Talán ismeretes az itt lévők előtt, hogy a teológia elvégzése után a kibocsátó istentiszteleten a végzett hallgatókra ünnepélyesen ráteszik a lelkészi palástot, megáldják és így küldik ki lelkészi szolgálatra. Monogrammal ellátott, előre elkészített palástok várták gazdáikat akkor is, amikor számomra elérkezett ez az alkalom. Csak hogy akad egy kis probléma. 15 perccel az istentisztelet előtt derült ki, hogy nekem nincs palástom. Nem készült el. Kimaradt. Gyorsan szerezni kellett egy palástot, amit majd rám terítenek, mert az enyém hiányzott. Igazán szomorú lettem. Valahogy lerontotta az ünnepi hangulatot ez a nem várt esemény. Majd bevonultunk valahányan a díszterembe, és az éneklés után a püspök felolvasta az igehirdetés alapigéjét, amely így szólt: „Öltözzétek fel a Krisztust!” (Róm 13,14) És akkor mindaz, ami történt, azonnal üzenetté lett számomra. Nem attól lesz valaki lelkész, hogy felteszik a vállára a palástot, hanem attól, ha felöltözi Krisztust. Ha szívből tudja mondani: Uram, kihez mehetnék? Nem akarok tudni másról, csak rólad, mint megfeszítettről és feltámadottról, akinél ott az örök élet beszéde. Nem kell más, csak Te!

Kedves emlékem, hogy amikor Nagypapám meghallotta a történetemet, megajándékozott az egyik palástjával. Ezt viselem most. S ez is örök példabeszéd számomra. Krisztushoz ragaszkodni, őt felöltözni, vele indulni mindenhová. Ahogy Nagypapám is tette. Lelkészi szolgálata, derűje, hite, kitartása és mindenek feletti ragaszkodása az örök élet beszédéhez példa számomra. Az egyszem fiúcska élete áldássá lett, akár családjára, akár a rózsatéri gyülekezetre tekintünk.

Születésének 100. évfordulóján vésődjön szívünkbe ez a vallomás, amit ő maga is az első oldalon említ önéletírásában: „Uram, kihez mehetnék, örök életnek beszéde van tenálad. Mi elhittük és megismertük, hogy Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.” (Jn 6,68-69)

Ámen.