Közösségünk

Gyülekezetbemutatás…

Lelkiség, barátság, család, derű – Ablonczy Kálmán gyülekezetbemutatása

A videót készítette: Dobó Márti, Bense Dániel

4 szóval, néhány mondattal, egy történettel igyekszem bemutatni a Rózsatéri közösséget.

Lelkiség alatt azt a hitet értem, amellyel Jézusra figyelünk. Ez az alapvető értelme a gyülekezet létének. Ezt a hitet szeretnénk megélni és szétsugározni, azoknak is, akik esetleg a mi ajtónkon kopogtatnak.

Barátság alatt azt értem, hogy igyekszünk megbecsülni, tisztelni, értékelni a másik embert, s ezekben valahogy összetesszük azt, amink van.

Családszerű, sok családból összeálló nagycsaládi életet is élünk, hiszen nem olyan hatalmas a közösségünk, szinte, némi túlzással, mindenki ismer mindenkit.

Humor, derű, vidámság, sok-sok nevetéssel, azt gondolom, ugyancsak jellemzi a közösségi életünket. Bár tudunk sírni a sírókkal, s igyekszünk mellé állni a fájó lelkűeknek, mégis örülünk az örülőkkel.

Egy történetet is ígértem.

Évekkel ezelőtt több nagy fába vágtuk a fejszéinket (jó fejszéket örököltünk a gyülekezet előző nemzedékétől !): szinte egyszerre kezdtünk iskolaalapításba, idősotthon életre hívásába, egy egészen új templom építésébe, s még egy óvodát is elindítottunk. A történet a templomépítéshez kapcsolódik. A 90-esévek elején jártunk. Mindig fontosak voltak a gyülekezetben a gyermekek, s persze a gyermekek számára  az ifjak, s a felnőttek példaadása. Igyekeztünk összerakni minden fillért az építkezéshez. Ki kevesebbet, ki többet áldozott rá. Sok-sok családunk egyikéből egyszer csak megállt előttem egy kislány, és egy méretéhez képest súlyos zacskót tartott a kezében. Átnyújtotta: „A templomépítésre hoztam. A családom minden tagja segített a gyűjtésben.” 100 darab 50 filléres volt benne. Annyira meghatott, hogy szószékre vittem, egy istentiszteleten igét magyarázó illusztráció lett belőle. Áldott írói vénával bíró missziói gondnokunk, hallva a példát, versbe szedte az eseményt. A vers része lett egy egész verses kötetnek. A kötet szétszóratott mindenfelé, és sokakat , kívülállókat is megnyert a támogatásra.

Ez a történet ízig-vérig rózsatéri sztori. Rólunk szól, s nem pusztán az építkezésünkről. Becsüljük a gyermekeket, tiszteljük a családokat, fontosak az istentiszteleteink, találkozásaink, az összefogás, és másokat is megnyerő kisugárzás, s persze mindenekelőtt ennek a kimeríthetetlen forrása: az evangélium, Jézus Krisztus ismerete.

Aki hozzánk jön, ezzel fog találkozni.

Végül egy 5 szóból álló rövid mondatot idézek a Bibliából. Református gondolkodásunk alapvetése, és a fentebbiek másfajta összegzése: „Tőle, érte, általa van minden!”

Ablonczy Kálmán lelkipásztor