Híresek? Népszerűek? Rózsatériek!

Ragyogtak, mint a csillagok – augusztus – Rózsatér 70 éves

Dr. Michna Ottóné,  Ágnes sorozata

Azok között, akik hetven esztendővel ezelőtt Isten színe előtt állva összefogtak, hogy Kispesten új református gyülekezet születhessen, voltak ifjak is, vének is, s mert életünk ideje véges, ezek az ifjak közben megöregedtek, vagy a náluk vénebbekkel együtt rég megérkeztek oda, ahová egy életen át igyekeztek… Azoknak, akik az ő örökükbe léptek, nemcsak szabad, hanem isteni végzés szerint is fontos rájuk emlékezni, kik , mint a csillagok… Akik azokban a vészterhes, nehéz  évtizedekben, mikor a hívek számára minden veszni látszott, szívükbe fogadták, s mindvégig őrizték az Istentől kapott világosságot. „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket.” (Zsid. 13:7.) Hadd jelenjen meg itt, a Kispest Rózsatéri Gyülekezet oldalán havonta egy-egy csillag, mely e közösségben kapta, s adta fényét, mely nem kihunyt, csak azóta már nem itt, hanem odaát ragyoghat, az égiek színe előtt, együtt a többiekkel, kiknek neve Isten könyvébe van bejegyezve. És mert ennek a gyülekezetnek első pásztora mindazt, amire hálás szívvel emlékezett, azt le is írta, így az ő szavaival idézhetjük azok emlékét, hónapról hónapra, akik az utánuk következők számára példát adva, istenadta fényt hordoztak szívükben…

Augusztus

DECSY KÁLMÁN
1896 szeptember 12 – 1959 november 30. Budapest
házasságkötés: 1918
NAGY PIROSKA
1899 Vértesacsa – 1990 október 3. Bp.

csoportkép

Decsy Kálmán, presbiter, foglalkozására nézve egy írógépüzlet tulajdonosa. Előbb hivatalból, majd feleségével és családjával együtt a gyülekezet hűséges tagja. Templomi székvásárlásaink döntő kezdeményezője, majd jótállója is volt. Hozzáállása, magatartása példaadónak számít gyülekezetünk életében. Később, amikor üzletét, házát államosították, akkor is hű maradt hozzánk. Családjának Kispesten maradt része, mindmáig buzgó látogatója a gyülekezetünknek. Én is vallom vele együtt: Boldog ember az, “aki az Úr útján jár, és az Urat féli.” (5 Móz 8:6).”

Ablonczy Dániel – A rendíthetetlen ország kikötői felé Olvasd tovább →

Ragyogtak, mint a csillagok – július – Rózsatér 70 éves

 Dr. Michna Ottóné,  Ágnes sorozata

Azok között, akik hetven esztendővel ezelőtt Isten színe előtt állva összefogtak, hogy Kispesten új református gyülekezet születhessen, voltak ifjak is, vének is, s mert életünk ideje véges, ezek az ifjak közben megöregedtek, vagy a náluk vénebbekkel együtt rég megérkeztek oda, ahová egy életen át igyekeztek… Azoknak, akik az ő örökükbe léptek, nemcsak szabad, hanem isteni végzés szerint is fontos rájuk emlékezni, kik ragyogtak, mint a csillagok… Akik azokban a vészterhes, nehéz  évtizedekben, mikor a hívek számára minden veszni látszott, szívükbe fogadták, s mindvégig őrizték az Istentől kapott világosságot. „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket.” (Zsid. 13:7.) Hadd jelenjen meg itt, a Kispest Rózsatéri Gyülekezet oldalán havonta egy-egy csillag, mely e közösségben kapta, s adta fényét, mely nem kihunyt, csak azóta már nem itt, hanem odaát ragyoghat, az égiek színe előtt, együtt a többiekkel, kiknek neve Isten könyvébe van bejegyezve. És mert ennek a gyülekezetnek első pásztora mindazt, amire hálás szívvel emlékezett, azt le is írta, így az ő szavaival idézhetjük azok emlékét, hónapról hónapra, akik az utánuk következők számára példát adva, istenadta fényt hordoztak szívükben…

Július

BARTHA JÓZSEF

Nagybacon 1880 július 30 – 1941 Székelyszentmihály

Szabad csodálkozni, hogy került ez a név azok közé, kik egykor a gyülekezet indulásakor jelen voltak, összefogtak, és oszlopos tagjaivá lettek Rózsatérnek? Hisz sohasem járt itt!  És mégis, akaratlanul is, köze van az ide tartozókhoz.

Ez a Nagybaconi Bartha József, egyetlen élő fiúgyermeke volt az idősebbik Bartha Józsefnek (1845). Ifjabb Bartha József (1880) 1905-ben kötött házasságot Bardócz Vilmával. Tizenhárom gyermekük született: József, Gyula, Ida, Béla, Gyula, Andor, Julianna, Rózika Margit, Árpád, Katalin, József, Sándor Balázs. Közülük kilenc gyermek érte meg a felnőttkort, négy apró  gyermeket el kellett temetni a szülőknek, akik maguk is korán, alig hatvan évesen távoztak az élők sorából, majdnem egyszerre, egy ugyanazon évben, 1941-ben. Az elárvult legkisebbek a gyámja (József és Sándor 13 ill. 11 évesek voltak akkor), Andor bátyjuk lett.

Először édesapjuk egyetlen testvére, Teréz települt onnan Kispestre a férjével, Szilasi Károly óra ékszerésszel, ott volt a boltjuk (tán ma is ott áll) a Templom tér közelében. A tizenhárom testvér közül először Béla, majd Julianna, Rózsika, Margit, Katalin, József és Sándor is útra kelt. Végül csupán Ida és Andor maradt Erdélyben… Olvasd tovább →

Ragyogtak, mint a csillagok – június – Rózsatér 70 éves

Dr. Michna Ottóné,  Ágnes sorozata

Azok között, akik hetven esztendővel ezelőtt Isten színe előtt állva összefogtak, hogy Kispesten új református gyülekezet születhessen, voltak ifjak is, vének is, s mert életünk ideje véges, ezek az ifjak közben megöregedtek, vagy a náluk vénebbekkel együtt rég megérkeztek oda, ahová egy életen át igyekeztek… Azoknak, akik az ő örökükbe léptek, nemcsak szabad, hanem isteni végzés szerint is fontos rájuk emlékezni, kik ragyogtak, mint a csillagok… Akik azokban a vészterhes, nehéz  évtizedekben, mikor a hívek számára minden veszni látszott, szívükbe fogadták, s mindvégig őrizték az Istentől kapott világosságot. „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket.” (Zsid. 13:7.) Hadd jelenjen meg itt, a Kispest Rózsatéri Gyülekezet oldalán havonta egy-egy csillag, mely e közösségben kapta, s adta fényét, mely nem kihunyt, csak azóta már nem itt, hanem odaát ragyoghat, az égiek színe előtt, együtt a többiekkel, kiknek neve Isten könyvébe van bejegyezve. És mert ennek a gyülekezetnek első pásztora mindazt, amire hálás szívvel emlékezett, azt le is írta, így az ő szavaival idézhetjük azok emlékét, hónapról hónapra, akik az utánuk következők számára példát adva, istenadta fényt hordoztak szívükben…

JÚNIUS

LÁSZLÓ GÁBOR

Csákberény 1927 június 25 – 2004 Budapest

Kispest Rózsatéri Gyülekezet gondnoka 1966-2000 között

Laszlo-gabor11-2

„Vértesaljáról, Csákvárrról mint süvölvény ifjú érkezett Kispestre. A nagybácsi, az öreg Tóth, presbiter volt a központi gyülekezetben, és ő is eljárt Simonék hétfői bibliaórájára. Valójában Gábor, a második világháború minden szerencsétlenségétől meggazdagodva (faluja többször is gazdát cserélt), ő – az Úr Isten – számunkra megérthetetlen kegyelméből – testileg épen maradva érkezett meg Kispestre, ahol a nagybátyja már “őslakos”, testvérbátyja pedig sok kínlódással élt már itt, albérletben, a Vas Gereben utcában. A kiszolgáltatottság – talán kétszer is bujkálva az előretörő és ismét visszavonuló német, orosz csapatok tüzéből bujkálva és mégis megmentve – a falusi élet akkori nyomorúságaiból, mint zsenge ifjú került fel Kispestre. Előbb a bátyjáéknál kapott otthont, majd rózsatéri ifjakkal együtt talált éppen Fejes Jánoséknál albérletet Így került Rózsatéren az ébredés kellős közepébe, a megtért ifjak társaságába, a gyülekezetbe. Olvasd tovább →

Ragyogtak, mint a csillagok – május – Rózsatér 70 éves

 Dr. Michna Ottóné,  Ágnes sorozata

Azok között, akik hetven esztendővel ezelőtt Isten színe előtt állva összefogtak, hogy Kispesten új református gyülekezet születhessen, voltak ifjak is, vének is, s mert életünk ideje véges, ezek az ifjak közben megöregedtek, vagy a náluk vénebbekkel együtt rég megérkeztek oda, ahová egy életen át igyekeztek… Azoknak, akik az ő örökükbe léptek, nemcsak szabad, hanem isteni végzés szerint is fontos rájuk emlékezni, kik ragyogtak, mint a csillagok… Akik azokban a vészterhes, nehéz  évtizedekben, mikor a hívek számára minden veszni látszott, szívükbe fogadták, s mindvégig őrizték az Istentől kapott világosságot. „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket.” (Zsid. 13:7.) Hadd jelenjen meg itt, a Kispest Rózsatéri Gyülekezet oldalán havonta egy-egy csillag, mely e közösségben kapta, s adta fényét, mely nem kihunyt, csak azóta már nem itt, hanem odaát ragyoghat, az égiek színe előtt, együtt a többiekkel, kiknek neve Isten könyvébe van bejegyezve. És mert ennek a gyülekezetnek első pásztora mindazt, amire hálás szívvel emlékezett, azt le is írta, így az ő szavaival idézhetjük azok emlékét, hónapról hónapra, akik az utánuk következők számára példát adva, istenadta fényt hordoztak szívükben…

Május

PÉNTEK BÁLINT

Csallóközaranyos 1883 december 15 – Budapest 1961. április 22. Kispest Rózsatéri Gyülekezet gondnoka 1948-1961

Péntek Bálint

„Péntek Bálintban nem volt semmiféle bizonytalanság, szinte “magától” lett gyülekezetünk gondnokának helyettese, később pedig megválasztott gondnoka.  Egyenes, határozott, környezetében mindenütt “tekintély”-nek számított. Talán nem lesz félreérthető, ha azt írom, munkásszármazású ember volt. Neki nem méltósága, hanem a személyisége adott az emberek előtt becsületet. Feltűnően sokan ismerték, véleményét megtartotta, hűségesen képviselte. Benne nehéz lett volna támadófelületet találni. Hozzá kell tenni, hogy ez az 1948-ik év válságosnak számított a gyülekezet életében. Elsősorban talán azért, mert a szociáldemokrata pártot ekkor nyelte el a munkáspárt. Aki kimaradt ebből a Egy a szívcsatlakozásból, az vagy így, vagy úgy felszámolódott. Nagyon sok gyülekezeti tag kapcsolata szűnt meg ebben az időben a gyülekezettel. Olvasd tovább →

Ragyogtak, mint a csillagok – április– Rózsatér 70 éves

 Dr. Michna Ottóné,  Ágnes sorozata

 

Azok között, akik hetven esztendővel ezelőtt Isten színe előtt állva összefogtak, hogy Kispesten új református  születhessen, voltak ifjak is, vének is, s mert életünk ideje véges, ezek az ifjak közben megöregedtek, vagy a náluk vénebbekkel együtt rég megérkeztek oda, ahová egy életen át igyekeztek…
Azoknak, akik az ő örökükbe léptek, nemcsak szabad, hanem isteni végzés szerint is fontos rájuk emlékezni, kik ragyogtak, mint a csillagok… Akik azokban a vészterhes, nehéz  évtizedekben, mikor a hívek számára minden veszni látszott, szívükbe fogadták, s mindvégig őrizték az Istentől kapott világosságot. „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket.” (Zsid. 13:7.)
Hadd jelenjen meg itt, a  Rózsatéri Gyülekezet oldalán havonta egy-egy csillag, mely e közösségben kapta, s adta fényét, mely nem kihunyt, csak azóta már nem itt, hanem odaát ragyoghat, az égiek színe előtt, együtt a többiekkel, kiknek neve Isten könyvébe van bejegyezve. És mert ennek a gyülekezetnek első pásztora mindazt, amire hálás szívvel emlékezett, azt le is írta, így az ő szavaival idézhetjük azok emlékét, hónapról hónapra, akik az utánuk következők számára példát adva, istenadta fényt hordoztak szívükben…

 Április

 ZELE JUDIT

Zele Judit: 1930 március 26. Balkány – 1996 május 2. Vásárosnamény

Füle Lajos: 1925 április 16. Cegléd

Füle Lajosné Zele Judit2

Zele Judit, amikor a gyülekezetbe került

Zele Judit nem áprilisban született, hanem márciusban, s május hónapban távozott közülünk. A két évszám között, alig egy hónap híján, 66 év van, s ez az alig egy hónap épphogy április, mely hónapban élete párja, Füle Lajos született, ki itt van még köztünk, igaz, nem a kispesti gyülekezetben, hanem távolra szakadt lánya közelében, Vásárosnaményban él. De ők egykor Isten ajándékaképpen, szétválaszthatatlan egységben voltak fénylő csillagai Rózsatérnek.

Ablonczy Dániel így emlékezik:
„Kettejük közül először Lajos került 1949-ben kapcsolatba a gyülekezettel, mikor a CE képviseletében, egy számomra emlékezetes Zákeus-szolgálattal bekapcsolódott ifjúsági munkánkba. S mert Isten szeretete Zele Juditot magának foglalta le miután elvégezte a tanítóképzőt, Szikszai Béni tanácsára 1949 szeptemberétől kezdve, a Rózsa téri gyülekezet szolgálatába állt. Ők és hűséges szolgálatuk egyúttal annak biztató jelei voltak, hogy ahol Isten elkezdette a gyülekezetben a jó dolgot, el is végzi azt Olvasd tovább →

Ragyogtak, mint a csillagok – március – Rózsatér 70 éves

 Dr. Michna Ottóné,  Ágnes sorozata

Azok között, akik hetven esztendővel ezelőtt Isten színe előtt állva összefogtak, hogy Kispesten új református  születhessen, voltak ifjak is, vének is, s mert életünk ideje véges, ezek az ifjak közben megöregedtek, vagy a náluk vénebbekkel együtt rég megérkeztek oda, ahová egy életen át igyekeztek…
 Azoknak, akik az ő örökükbe léptek, nemcsak szabad, hanem isteni végzés szerint is fontos rájuk emlékezni, kik ragyogtak, mint a csillagok… Akik azokban a vészterhes, nehéz  évtizedekben, mikor a hívek számára minden veszni látszott, szívükbe fogadták, s mindvégig őrizték az Istentől kapott világosságot. „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket.” (Zsid. 13:7.)
 Hadd jelenjen meg itt, a  Rózsatéri Gyülekezet oldalán havonta egy-egy csillag, mely e közösségben kapta, s adta fényét, mely nem kihunyt, csak azóta már nem itt, hanem odaát ragyoghat, az égiek színe előtt, együtt a többiekkel, kiknek neve Isten könyvébe van bejegyezve. És mert ennek a gyülekezetnek első pásztora mindazt, amire hálás szívvel emlékezett, azt le is írta, így az ő szavaival idézhetjük azok emlékét, hónapról hónapra, akik az utánuk következők számára példát adva, istenadta fényt hordoztak szívükben…

Március

VÁNDOR (MICHNA) GYULA

Kispest 1929 március 20 – 1998 augusztus 13. Piliscsaba

gyuszik

    Nem mindenki tudja, s főként azok nem, kik később csatlakoztak a gyülekezethez, hogy a születési anyakönyvbe Michna Gyula, László, Ferenc néven jegyezték be. Krisztusnak olyan követője volt, aki nevében is az akart lenni, amire elköteleződött, amit élni vágyott megtérése után. Hiába szerette volna, a Michna család többi tagja, a szülei és a testvérei nem kívántak nevet változtatni, ezért 1955-ös házasságkötésük előtt, csupán önmaga, és kis családja számára vette fel a Vándor nevet. Ének is született benne erről:

„Vándor vagyok, nem ez az én hazám.
Az én Atyám egy más hazába vár.
Ott készített csodás helyet nekem,
hogy gyermeke vele legyen.
Míg itt leszek, mint vándor idegen,
járom utam e földön idelenn…”

  Hogyan, mikor lett gyülekezeti taggá, elkötelezett szolgatárssá, másokat felelősen vállaló, hordozó és tartó oszloppá ebben a gyülekezetben Vándor Gyula? Hadd idézzem a legilletékesebbet, lelkipásztorát, Ablonczy Dánielt:

„Még 1948 telén idekerül egy kisebb hívő csoport a szomszéd Szabó telepi egyházból. Onnan elküldik őket s hozzánk kéredzkednek. Ők maguk ugyan hamarosan tovább kerülnek innen, de itteni rövid tartózkodásuk fiúk megtérést hozza, s később ezeken át is, még újabbak megtérését készíti elő Isten. Ekkor tér meg Pálóczy Károly, Bartha József és Bartha Sándor, majd nyomukban Michna Gyuszi és Czégel Sándor is. Legyen érte áldott Isten szent neve!” (A gyülekezet története) Olvasd tovább →

Ragyogtak, mint a csillagok – február – Rózsatér 70 éves

 Dr. Michna Ottóné, Ablonczy Ágnes sorozata

Azok között, akik hetven esztendővel ezelőtt Isten színe előtt állva összefogtak, hogy Kispesten új református gyülekezet születhessen, voltak ifjak is, vének is, s mert életünk ideje véges, ezek az ifjak közben megöregedtek, vagy a náluk vénebbekkel együtt rég megérkeztek oda, ahová egy életen át igyekeztek…
 Azoknak, akik az ő örökükbe léptek, nemcsak szabad, hanem isteni végzés szerint is fontos rájuk emlékezni, kik ragyogtak, mint a csillagok… Akik azokban a vészterhes, nehéz  évtizedekben, mikor a hívek számára minden veszni látszott, szívükbe fogadták, s mindvégig őrizték az Istentől kapott világosságot. „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket.” (Zsid. 13:7.)
 Hadd jelenjen meg itt, a Kispest Rózsatéri Gyülekezet oldalán havonta egy-egy csillag, mely e közösségben kapta, s adta fényét, mely nem kihunyt, csak azóta már nem itt, hanem odaát ragyoghat, az égiek színe előtt, együtt a többiekkel, kiknek neve Isten könyvébe van bejegyezve. És mert ennek a gyülekezetnek első pásztora mindazt, amire hálás szívvel emlékezett, azt le is írta, így az ő szavaival idézhetjük azok emlékét, hónapról hónapra, akik az utánuk következők számára példát adva, istenadta fényt hordoztak szívükben…

 

 Február

GULYÁS SÁNDORNÉ – HUTTERER ERZSÉBET
1910 február 4. – 1996 február 23.

 

1910 február 4-én, éppen 110 esztendeje született
1954-től, majd húsz esztendőn át szolgált a rózsatéri gyülekezetben a gyerekek között

1954-től, majd húsz esztendőn át szolgált a rózsatéri gyülekezetben a gyerekek között

„Gulyás Sándorné, mindenki Erzsikéje, vagy Erzsike nénije. Ő már a gyülekezet ébredési korában csatlakozott hozzánk, de velünk maradt a haláláig. Mint egy sokgyermekes család tagja, az első világháború után Hollandiába került és az ottani kapcsolatait haláláig őrizte, szívében, hálájában. Az onnan kapott segítséget mindig másokra költötte, mivel a kicsiket, a nyomorultakat szívből szerette. Gyermekük nem volt, ezért a gyülekezet gyermekeit teljes szívből szerette. Sok ellentét viaskodott benne, mindig kimondta, ami a szívén volt. De ő mondotta és nemcsak mondta: “A testvéreimben egy-egy vonását fedezem fel és látom az Úr Jézusnak.” A gyermekeim kivétel nélkül mindnyájan szerették, de hát ez kölcsönös volt! Ide írom még kedves igéjét: “Markaimba metszettelek téged!” (És 49:16) Ez az ígéret érintette legmélyebben.”                                                                                                                                                      (Ablonczy Dániel – Rendíthetetlen királyság) Olvasd tovább →

Ragyogtak, mint a csillagok – január – Rózsatér 70 éves

 Dr. Michna Ottóné, Ablonczy Ágnes sorozata

Azok között, akik hetven esztendővel ezelőtt Isten színe előtt állva összefogtak, hogy Kispesten új református gyülekezet születhessen, voltak ifjak is, vének is, s mert életünk ideje véges, ezek az ifjak közben megöregedtek, vagy a náluk vénebbekkel együtt rég megérkeztek oda, ahová egy életen át igyekeztek…
 Azoknak, akik az ő örökükbe léptek, nemcsak szabad, hanem isteni végzés szerint is fontos rájuk emlékezni, kik ragyogtak, mint a csillagok… Akik azokban a vészterhes, nehéz  évtizedekben, mikor a hívek számára minden veszni látszott, szívükbe fogadták, s mindvégig őrizték az Istentől kapott világosságot. „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket.” (Zsid. 13:7.)
 Hadd jelenjen meg itt, a Kispest Rózsatéri Gyülekezet oldalán havonta egy-egy csillag, mely e közösségben kapta, s adta fényét, mely nem kihunyt, csak azóta már nem itt, hanem odaát ragyoghat, az égiek színe előtt, együtt a többiekkel, kiknek neve Isten könyvébe van bejegyezve. És mert ennek a gyülekezetnek első pásztora mindazt, amire hálás szívvel emlékezett, azt le is írta, így az ő szavaival idézhetjük azok emlékét, hónapról hónapra, akik az utánuk következők számára példát adva, istenadta fényt hordoztak szívükben…

 

 Január

ABLONCZY DÁNIEL
1915 január 18 – 2010 december 3.

Édesapja, ki szintén Dániel volt, 1914-ben, az első világháború kezdetekor kapott behívót, s alig pár hónappal később, már csak halálának híre érkezett meg húszesztendős, várandós feleségéhez, ki többé nem ment férjhez, hiába kérték, egyedül nevelte fel egyetlen fiát. Mi adott neki ehhez erőt? Istenhez való ragaszkodása, övéinek szeretete, és egy üzenet a párjától, ki halálos ágyán, utolsó órájában, szeretett feleségét és születendő gyermekét, Istenre bízta. Úgy, mint akinek van a Láthatatlan.

danika Kedves Feleségem!

Ha az Úr Isten így végezte el, legyen meg az Ő akarata, amint már többször is írtam, nyugodj bele az Ő végzésébe, hogy és mint lesz, az a jövő titka, úgy igazítsd a sorsod, ahogy jobbnak látod, csak annak a kis árvának viseld gondját kedves feleségem.

 Rakjad az Úrra a te terhedet, Ő megvigasztal tégedet.

 Azt a kis árvát neveld Isten félelmében. Erős lélek legyen benned. Nem kell mindent szívre venned, minden csekélységért ne sírj, nagy búban is magaddal bírj. Csak imádkozzál és megsegít az Isten.

 Isten áldjon meg mindnyájatokat, hű férjed áldást kér rátok                

1914 október        Danyi

Olvasd tovább →

A szeretet nagyobb, mint a hely

Közel húsz esztendeje történt. Hazafelé autóztunk, Kecskemétről, Bajára. Kollégista lányunkat vittük el, visszafele úton már csak a nála majd tíz esztendővel ifjabb volt velünk. Apja vezetett, mi hátul ültünk. Még hogy ültünk! Egyszerűen nem fért a bőrébe. Ölembe telepedett, majd felpattant, aztán vissza, megint fel, jobbról át balra, oda és vissza, és persze rajtam keresztül, ugrált, táncolt egyfolytában, míg meg nem elégeltem. Rászóltam, van elég helye, férjen el ott. Erre ő megállt, de épp csak egy pillanatra, s töretlen bűbájjal közölte velem: „- Mit csináljak, ha a szeretet nagyobb, mint a hely!” És táncolt tovább. Mit mondhattam erre? Meghatott szeretetének sodró ereje. Szereti a nővéreit, mind a négyet, meg a bátyját is, azok is őt, de amikor szabadul tőlük, mikor csak ő marad velem, nem bír magával, nem fér a bőrébe, kicsi neki a ház, a szoba, az autó. Nem azért mert így akarja, ez bentebbről indul, akaratlan jön, zúdul, árad, legyőzi tiltakozásomat.

Valamiért úgy gondoljuk, hogy varázslatosan szép a karácsonyi történet… Valóban az?

Vagy csak szívszorítóan titokzatos, és felfoghatatlan az emberért földig hajló isteni szeretet?

Merünk rákérdezni mindarra, ami a karácsonyi történetben elénk tárul, hogy saját életünkre nézve valamit megérthessünk? Felfogjuk miért, hogy Mária, a szeplőtelen fiatal lány, a gyalázat térdre roskasztó látszata közepette kapja a legnagyobb kitüntetést? Értjük, miért esendő csecsemőként érkezik hozzánk az Isten Fia? És miért eshetett meg vele, a mennyből érkezettel, hogy itt a földön nem akad számára hely? Miért, hogy a messze földről érkező bölcseknek elég egy felfénylő csillag az induláshoz, s miért, hogy ugyanehhez a pásztoroknak egy seregnyi hozsannázó angyal kell? És miért, hogy az uralkodó, Heródes hírt hallva felőle megijed, s félelmében ártatlan gyermek életét oltja ki? S vajon miért, hogy az őt eligazító, próféciákat jól ismerő írástudók képtelenek elhinni, hogy ő a Messiás? És végül miért, hogy mi keresztyének, ajándékainkkal nem Őt, hanem a magunk szeretetét ünnepeljük? 

Köröttünk a világ, azóta sem változott, az emberek önmagukkal vannak elfoglalva, ki így, ki úgy. Küszködnek, birkóznak, gáncsoskodnak, tülekednek, olykor talpalattnyi helyért, máskor maroknyi hatalomért, vagy áhított szerepekért, néha a megmaradásért, elismerésért…

Született néktek, ma a Megtartó! – hirdették az angyalok. Megtarthat minket? Miben tart meg Ő? Szeretetében. Ahogy engem távol élő kislány unokám. A nekem rajzolt kép címe:

Sétálok a Mamával. Szabad észrevenni, karjaim szárnyak, szájam fülig ér, és hogy az ő szíve tája, csupa tűz, nem is fér bele, igen, szeretete országhatárokat átlépve érkezik meg hozzám.

Névtelen

Hinni szeretném, nem fogynak el azok, akiknek szíve nyílik, akiket betölthet, magához ölelhet, megindíthat és magával sodorhat az a s z e r e t e t , mely nagyobb, mint a h e l y , nagyobb, mint e világ, hisz Isten láthatatlan országának kapui tárultak, nyíltak ki akkor, és az isteni szeretet, túllépve időn, téren, azóta is, ma is, szívétől, szívünkig ér.

2013 december Dr Michna Ottóné Ablonczy Ágnes

Csenddé lett – Emléktörmelék a kántortanító házában – videóinstalláció.

Tavaly már hírt adtunk róla, hogy a Művészetek Völgyében milyen sikerrel szerepelt Füle Tamás (aki gyülekezetünk presbitere) videoinstallációs kiállítása.

Idén újra felépül a Művészetek Völgyében a tavaly nagy sikerrel szerepelt kiállítás.

Bővebben a Parokia.hu portálon.

pic_kantor-lepcso

Visszamegyek a kántortanító szobájába, immár egyedül. A sötét fagerendáról egy csokor levendula kacérkodik alá. Leülök és hagyom, hogy megérintsen valami, amit hiába kerestem évek óta. Be kell látnom, a csoda nem ott volt, ahol reméltem, hogy rátalálok. Hiába vettem drága színházbérleteket, koncertjegyeket, és vártam, hogy híres színészek és énekesek mondják el nekem a titkot. Amit kerestem, nem leltem, sem a nagyváros forgatagában, sem az aranyozott színházi páholyokban, sem a villódzó színpadi fényekben.
A titok, az egyszerűség és természetesség szépsége egy aprócska, szétmálló házban talált rám, ott, ahol a pókháló tökéletesen a helyén van, az udvaron a tyúk fél lábbal belekap az itatóba, a foltos kutyus türelmesen figyel, és valahol messze egy munkában megkérgesedett kéz pengeti a citerát.

Évszázadok telnek el, csak ülök a kántortanító foteljában és érzem, ahogy a púderrel együtt lefolyik a gőg és a hiúság az arcomról.

Fekete Zsuzsa parokia.hu

Copyright ©2011 Kispest-Rózsatér Református Egyházközség | A családbarát közösség.