Megemlékezés Ablonczy Dániel teológiai és lelkészi munkásságáról

Nincs kapcsolódó bejegyzés
Visszamegyek a kántortanító szobájába, immár egyedül. A sötét fagerendáról egy csokor levendula kacérkodik alá. Leülök és hagyom, hogy megérintsen valami, amit hiába kerestem évek óta. Be kell látnom, a csoda nem ott volt, ahol reméltem, hogy rátalálok. Hiába vettem drága színházbérleteket, koncertjegyeket, és vártam, hogy híres színészek és énekesek mondják el nekem a titkot. Amit kerestem, nem leltem, sem a nagyváros forgatagában, sem az aranyozott színházi páholyokban, sem a villódzó színpadi fényekben.
A titok, az egyszerűség és természetesség szépsége egy aprócska, szétmálló házban talált rám, ott, ahol a pókháló tökéletesen a helyén van, az udvaron a tyúk fél lábbal belekap az itatóba, a foltos kutyus türelmesen figyel, és valahol messze egy munkában megkérgesedett kéz pengeti a citerát.Évszázadok telnek el, csak ülök a kántortanító foteljában és érzem, ahogy a púderrel együtt lefolyik a gőg és a hiúság az arcomról.
Nincs kapcsolódó bejegyzés