Igehirdetések

Korona és trombitaszó – Cyril Schmitt igehirdetése

KORONA ÉS TROMBITASZÓ – CYRIL SCHMITT IGEHIRDETÉSE

Kispest-Rózsatér, 2018. április 8.

 letölthető igehirdetés

A video megtekintése  Készítette: Ablonczy Zsolt

Kedves Barátaink és Testvéreink,

Micsoda öröm, hogy ma itt lehetünk köztetek! Szívből köszönjük, a meghívást, a befogadást, és a vendégszeretetet. Hálásak vagyunk azért, hogy egy számunkra idegen helyen olyan emberekkel találkozhatunk, akik mégsem idegenek számunkra, hanem testvéreink, s ez egy igen nagy kiváltság! A Zürich közelében lévő Rapperswil-Jonai Református Gyülekezet üdvözletét és áldáskívánását hozzuk nektek.

Hadd köszönjem meg Krisztinának és a gyülekezet felelős vezetőinek, hogy ma itt hirdethetem az igét.

Ahhoz a dalhoz szeretnék néhány gondolatot fűzni, amelyet a Gospelmoods kórus az imént Casey vezetésével énekelt. Az ének egy királyi koronáról és egy trombitaszóról szól.

“Korona lesz a fejemen, amikor megszólal a trombitaszó.” Mit is jelent ez? Mit keres egymás mellett a trombitaszó és a korona?

Kezdjük az ének egyszerűbb részével: Lesz egy koronám.

Emlékeznek arra, hogy mikor volt a fejükön utoljára korona? Svájcban, a Háromkirályok napját, január 6-án egy úgynevezett háromkirályok kaláccsal ünnepeljük. Mindegyik kalácsban el van rejtve egy kicsi műanyag király. Aki azt megtalálja, az kap egy koronát, és egész nap ő lehet a király. Ő határozhatja meg, ki mit csinál azon a napon. Aztán egy nappal később visszaáll a régi rend, minden megy tovább úgy, ahogy azelőtt.

De nálunk, ebben az évben nem így történt. Mert a mi kislányunk egyik nap hazajött az óvodából és azt mondta: Apa, ebben a házban én vagyok a király. Én döntöm el, hogy mi legyen. És neked engedelmeskedned kell. És mondta mindezt korona nélkül… 🙂 Úgy tűnik, az óvodában ezzel a témával foglalkoztak, és a lányomnak nagyon tetszett az ötlet, hogy ő mondhatja meg, mi történjen, és ne a szülei, akik a legtöbbször úgyis rossz döntéseket hoznak.

A korona szimbólumával valamennyien összekapcsoljuk a királyság fogalmát. És aki király, annak hatalma van. Ez így van. Mert a király uralkodik a népe felett. Sok dologban ő dönt a nép helyett. Ez persze azt is jelenti, hogy én, mint a nép része, a hatalmam egy részét delegálom egy másik személynek, akit nem ritkán felelőssé teszek azért, ami aztán velem történik, őt okolom azért, ha rosszul megy a sorom.

Érdekes, hogy Isten népének, Izráelnek viszonylag későn lett királya, mert attól féltek, hogy a király elvitathatja Isten helyét, mint ahogy ez a környezetükben így is történt.

Hogy mit jelent koronát hordani, ezt Önök valószínűleg jobban tudják, mint mi, svájciak, akiknek történelmünk során soha nem volt királyunk. A magyar nép történetében a királyság az első keresztyén királlyal, Istvánnal ígéretesen indult, akit Kr.u. 1000-ben koronáztak meg. 55 király kapta meg azután a szent koronát, akiket jogszerűen magyar királlyá koronáztak. És a korona tovább él a mai napig az ország címerében. Éppen ezért a virágvasárnapi történet talán még közelebb áll hozzátok, mint hozzám vagy hozzánk, svájciakhoz.

Azon a napon, amikor Jézus bevonult Jeruzsálembe, nagy királyként, várva várt megmentőként ünnepelték. Ebben a pillanatban még nem hord koronát, de néhány nappal később kap egyet. Nem a koronázási ünnepen,  hanem keresztre feszítése   előtt, halála helyén, az emberi mérték szerinti legnagobb megalázás és csőd helyszínén. Akár ironikusnak is tűnhet, hogy éppen ebben a helyzetben kap  töviskoronát. – Vagy mégsem?

Hallgassuk meg a szenvedéstörténetet János evangélista elbeszélésében. A 19.vers 25-30.versét olvasom:

“Jézus keresztjénél ott állt anyja és anyjának nővére, Mária, Klópás felesége, valamint Magdalai Mária. Amikor Jézus meglátta, hogy ott áll anyja és az a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: Asszony, íme a te fiad! Azután így szólt a tanítványhoz: Íme a te anyád! És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány. Jézus ezek után tudva, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: Szomjazom! Volt ott egy ecettel tele edény. Egy szivacsot ecettel megtöltve ízsópra tűztek, és odatartották a szájához. Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: Elvégeztetett! És fejét lehajtva kilehelte lelkét.”

Ha jó értem mindazt, amit János Jézus haláláról ír, akkor a kereszt nem a legmélyebb, hanem éppen a legmagasztosabb pontja Jézus életének, melyben földi küldetését betölti. Mert ezért jött a világra Jézus. És ezzel a jelentéssel az ének egész szövege új értelmezést nyer.

Vigyázz, mert nem tudod, mikor jön el az a nap, melyen Jézus elkéri  a Te lelkedet. Amikor dolgozol, amikor harcolsz az igazságért, királyi ruhát és koronát kell hordanod. Koronát kell viselnem, ha a trombiták megszólalnak, amint a lábam Sion földjét megérinti, leteszem nagy terhemet és dicsőségbe öltözöm, hozzá kiáltok és elmondom neki a saját történetemet. Amint meglátom Jézust, elmondom neki minden problémámat, dicsőségbe öltözöm, hozzá kiáltok és elmondom neki a saját élettörténetemet.

Igen, ennek a Jézusnak, aki a kereszten meghalt értünk, neki szeretném elmesélni az élettörténetemet, szeretném felvenni a királyi ruhámat és a koronámat. Mert neki elmondhatok mindent, hiszen él, feltámadt a halálból és megígérte, hogy visszajön. Ezeket a gondolatokat találjuk meg a Thessalonikabeliekhez írt első levélben, 4,16:

“Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak.”

Igen, ha Krisztus Király visszajön, felhangzik a trombitaszó, és megszabadulok végre minden szenvedéstől. De ez az idők végezetekor fog majd megtörténni – mit tegyek addig?

Feltehetjük a kérdést: Tényleg ilyen sokáig kell várnom? Vagy a szeretet Királyának gyermekeként már most hordhatom a koronát? Fel szabad vennem a királyi ruhát? Azt gondolom, hogy igen, akkor, ha azt tesszük, ami az ének elején áll:

Vigyázz, mert nem tudod, mikor jön el az a nap, amikor Isten elkéri a Te lelkedet. Amikor dolgozol, harcolsz az igazságért, palástot és koronát kell hordanod.

Mivel nem tudjuk, mikor jön el az Úr, jól tesszük, ha minden nap Isten akarata és igazsága szerint élünk, de nem azért, mert Isten szeretetére és kegyelmére rá kell szolgálnunk, hanem azért, mert a legnagyobb ajándék az, hogy királyi gyermekek lehetünk,  és ezért nem is kívánunk mást, mint elvinni a világba Isten szeretetét, s csak erről énekelni, csak ezért élni. Vagy nem így van?

Ámen

A video megtekintése

 

Igehirdetés 2017-02-19 -Ablonczy Zsolt

RÓZSATÉRI IGEHIRDETÉSEK

Rózsatéri istentisztelet, 2017 02 19. – letölthető PDF

 

 

Istentisztelet, 2017. 02. 19.

Kispest Rózsatér, de. 07.00, és 10.00 óra

Igehirdető: Ablonczy Zsolt nyugdíjas lelkész.

 

Ének:     81. Zsoltár 1-2. vers: Örvendezzetek az erős Istennek …

Ének:   220. Dicséret 1-4. vers: Bocsásd meg Úr Isten ifjúságomnak vétkét …

Lekció:  Mk 2, 1-12. Egy gutaütött ember története, akit barátai vittek Jézushoz, akinek                                                 megbocsáttattak a bűnei, és a súlyos betegségéből is meggyógyul.

Ének:   220. Dicséret 5. vers: Bátorítsad Uram, azért biztató szóddal …

Textus: Mk 2,10. „Az ember Fiának van hatalma e földön a bűnöket megbocsátani.”

Igehirdetés: Kedves Testvérek!  A mai ige Jézus Krisztus földön érvényes hatalmáról szól, amely a bűnök megbocsátására vonatkozik, és amelyet a felolvasott ige szerinti történetben a gutaütött ember meggyógyításával erősít meg Urunk. Három üzenetet szeretnék átadni: 1.) Meglepő, hogy már akkor is voltak, akik ismerték a Názáreti Jézus hatalmát. 2.) A Názáreti Jézus messiási küldetése a bűn hatalmából való szabadítás. 3.) A betegségekből való gyógyítás a bűnbocsátó hatalom megmutatásának az eszköze. Olvasd tovább →

Michna Krisztina – Dr. Ablonczy Dániel születésének 100. évfordulója-igehirdetés – 2015. 02. 25.

RÓZSATÉRI IGEHIRDETÉSEK

ABLONCZY DÁNIEL SZÜLETÉSÉNEK 100. ÉVFORDULÓJÁN

Elhangzott a Kispest-Rózsatéri gyülekezetben
2015. január 19.

Igehirdető: Michna Krisztina

Textus: János, 6,67-68

Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: Vajon ti is el akartok menni? Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.

Kedves Testvérek!

100 évvel ezelőttre emlékezünk ezen a mai napon. 1915-öt írunk. Nem hiszem, hogy ül olyasvalaki közöttünk, aki erről az időszakról saját tapasztalatból beszélni tudna, ezért hadd idézzek fel egy-két eseményt ebből az évből.

100-eves

Szarajevóban kivégzik Ferenc Ferdinánd három halálra ítélt gyilkosát. Németország megkezdi az Anglia elleni tengeralattjáró-háborút. A magyar fővárosban elindul az első autóbuszjárat. A központi hatalmak Gorlicénél és Tarnownál áttörik az orosz frontot. Az RMS Lusitana utasszállító hajót megtorpedózza egy német U20-as tengeralattjáró és 18 perc alatt elsüllyed. Így indul az év… Az NB1-et nem rendezik meg ebben az évben az első világháború miatt, Magyarországon bevezetik a kenyérjegyet, Janovics Jenő rendezésében elkészül a Liliomfi (film), Kodály Zoltán megírja szólószonátáját gordonkára, megjelenik Kassák Lajos verseskötete, Eposz Wagner maszkjában.  1915 Benedek István, Szelecky Zita, Ingrid Bergman, Frank Sinatra és Édith Piaf születésének az éve… 1915… egy kicsiny gömöri falucskában, Alsószuhán világra jön Ablonczy Dániel. Törékeny édesanyja egyedül neveli fel őt, mert férje soha nem tért haza a háborúból. Az egyszem fiúcska soha nem ismerhette meg édesapját. Olvasd tovább →

SZABAD LEHETSZ – 70 év igehirdetéseiből

RÓZSATÉRI IGEHIRDETÉSEK
JUBILEUMI ÉV – KISPEST RÓZSATÉR 70 ÉVES 1944-2014

SZABAD LEHETSZ
 Elhangzott a Kispest-Rózsatéri gyülekezetben
1960 – Nagypéntek

Igehirdető: Ablonczy Dániel

Lk 23,33-49 / Ézs 53,2-7
A mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze.
 Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen.”

A nagypénteki történet eseményei sodró erővel peregnek a Golgota felé. Aki ott gyötrődött a getsemánei éjszakában, el kellett fogni, meg kellett rágalmazni, azután elítélni, végül kivégezni. Ennek a pörgő eseménysornak az utolsó szakaszánál tartunk. Az ítélet kész, rá van ütve a jóváhagyás pecsétje, most már csak a kivégzés, a végrehajtás van hátra. Már ott vannak a Koponyák hegyén, Jézust, az elítéltet ráhelyezik a keresztre, átszegezik, s keresztet felállítják. És tart a szenvedés addig, amíg utolsó szót nem mond, az „Elvégeztetett!”-ig. Közben szenvedések borzalma, utálat, és minden, amit elképzelni sem tudunk. Valamennyi között is a legszomorúbb: úgy hal meg, mint a gonosztevők, mint egy a gonosztevők közül! Először is azért, mert olyan halált szánnak neki, amit csak a legnagyobb bűnösöknek szoktak adni. Másodszor azért, mert külső jel is vall erről, vele együtt aznap még két gonosztevőt is keresztre feszítettek. Őt ezek között is középre állítva. Gonoszok között főhelyre! Amikor Jézusra nézünk, elkerülhetetlenül eszünkbe villan: „Utált, és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfija, betegség ismerője…Olvasd tovább →

AZ IGEHIRDETÉS ÉS A HASZON – 70 év igehirdetéseiből

RÓZSATÉRI IGEHIRDETÉSEK
JUBILEUMI ÉV – KISPEST RÓZSATÉR 70 ÉVES 1944-2014

AZ IGEHIRDETÉS ÉS A HASZON
 Elhangzott a Kispest-Rózsatéri gyülekezetben
1964 – január első vasárnapja

Igehirdető: Ablonczy Dániel

Mt 13,18-23 / Mt 13,12
Mert akinek van, annak adatik és bővelkedik,
akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van.

Kétségtelen, hogy ez a példázat az igehirdetés eredményességéről és haszontalanságáról beszél. Azt vizsgálja, mikor válik lelki haszonná a meghallgatott ige. Az új év elején időszerű erről a lelki haszonról beszélni. Mi lehet az igehirdetés haszna? És egyáltalán, hogyan lehet ezt a kettőt összekapcsolni, az igehirdetést és a hasznot? A haszon ugyanis egy világi és reális dolog. Sokat gondolunk vele világi viszonylatban, mert az ember törekvéseinek ez az alapja, ez ad ösztönzést munkájának. De lelki vonalon már nem így van. Itt már szemérmesek vagyunk! Nem igen szoktunk mérleget csinálni, hogy mennyi hasznot hozott igehallgatásunk. Ez nem helyes! Isten a lelki haszonra nagyon komolyan gondol, és egyszer majd számon kéri a nekünk nyújtott javaknak helyes felhasználását. Nem szereti, ha mi ezt nem vesszük figyelembe. Most tehát azt fogjuk vizsgálni, hogyan viszonyulunk mi az ige hasznához?

Erről éppen református templomban lehet, és kell is beszélni, mert nálunk az igehirdetés az istentiszteletnek a központja, a magja. Az Isten igéjét mi, református hallgatók haszonnal kell, hogy forgassuk, és ezért kell, hogy legyenek gyümölcsök. Ez az ige tehát főképpen minket, református templomjárókat érint. Nem véletlenül mondtam, hogy „templomjárók”, mert pontosan ezekhez szól a példázat. A hallgatókhoz, akik most itt ülnek a templomban, és hallgatják az igét. Olvasd tovább →

JÉZUS KÖVETÉSE – 70 év igehirdetéseiből

RÓZSATÉRI IGEHIRDETÉSEK
KISPEST RÓZSATÉR 70 ÉVES 1944-2014

JÉZUS KÖVETÉSE
 Elhangzott 1947 február 23-án

 


Igehirdető a beiktatási ünnepségen: Ablonczy Dániel

Beiktató – Benkő István esperes

Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta neki: Követlek, akárhova mégy. Jézus azonban így felelt: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania. Egy másikhoz pedig így szólt: Kövess engem! De ő ezt kérte: Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat. Jézus így válaszolt neki: Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát. Egy másik is ezt mondta: Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől. Jézus pedig így felelt: Aki   az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”
(Lk 9,57-62)

Ez volt az első bibliai ige, amiről szószékről beszéltem. Most, hogy az Isten és a gyülekezet hivatalosan is megbízott az igehirdetés munkájával, engedjétek meg, hogy újra foglalkozzam vele. Akkor még 17 éves diák voltam, s jól meg kellett tanulnom a „Sallai prédikációt”. Most már a magam mondanivalóját, a szívemben fogant üzenetet tolmácsolom az igén keresztül. Olvasd tovább →

KARÁCSONY IGAZSÁGA – 70 év igehirdetéseiből

RÓZSATÉRI IGEHIRDETÉSEK
KISPEST RÓZSATÉR 70 ÉVES 1944-2014

KARÁCSONY IGAZSÁGA   
Elhangzott 1945 Karácsonyán a Kispest-Rózsatéri Gyülekezetben

                                                                                                                                                                          
Igehirdető: Ablonczy Dániel

Boldogok, akik éheznek és szomjaznak 
az igazságra, mert ők megelégíttetnek.”      (Mt 5,6)

Az emberi élet étele és itala az igazság. Nincs semmi, amire nagyobb szükség lenne, és ami jobban hiányozna az emberi életben, mint ez. Úgy érezzük, hogy mostani elesettségünkben valóban nem hangozhatna el nagyszerűbb karácsonyi biztatás Jézus szájából, mint a ma felolvasott Ige: „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.”

Az ember történelmét úgy is tekinthetjük, mint szakadatlan küzdelmet az igazságért. S milyen csodálatos, ebben a végtelen kudarcsorozatban mindig akadt ember, aki nem adta fel a harcot, s nem áldozta fel az eszményt. Addig leszünk embernek mondhatók, amíg eltorzult lélekkel bele nem csapunk a hamisság tenyerébe, s azt nem mondjuk: igazság nincs, rendezkedjünk be az élet igazságtalanságára. XIV. Lajos francia király udvarában élt egy ifjú, aki megvetette a parasztokat, bántotta és kigúnyolta őket. A király egy étkezés alkalmával elrendelte, hogy az ifjúnak csak húst és bort adjanak a tányérjára, kenyeret pedig nem. Mikor az ifjú megbotránkozva kérdezte a kenyér hiányának az okát, a király azt kérdezte tőle: „Hogyan? Hát te csak a parasztokat veted meg, de munkájuk és verítékük eredményét megeszed?  Nem gondolod-e, hogy becstelen módon gondolkodol felőlük?” Igen, az igazság érvényesülésének útjában a legnagyobb akadály az ember szemérmetlen önzése. Az én igazságom mindig csak fél igazság, azaz az én igazságom, amivel szemben áll mindig a te és az ő igazsága. A fél igazság pedig igen félő, hogy hamisság, de minden bizonnyal azzá is lesz, ha erőszakosan és egyoldalúan gyakoroljuk. Olvasd tovább →

Timár Gabriella Ulla – Fenntartásainkat tarthatatlanná tévő szeretet…

RÓZSATÉRI IGEHIRDETÉSEK

FENNTARTÁSAINKAT TARTHATATLANNÁ TÉVŐ SZERETET…

2014. január 12 Máté 7, 1-5 Máté 7, 1 Talán sokan vagyunk úgy, mint én magam is, hogy ottfelejtődtem gondolataimban az Atyai házban, ahol otthon szorgalmasan dolgozott a nagyobbik fiú és közben az Atya örömére megérkezett a kisebbik is, a tékozló, a mindent elherdáló fiú és az Atya boldogan ölelte magához. Egy héttel ezelőtt gondolkodhattunk erről a történetről, de úgy, hogy közben a mi életünk, a mi rózsatéri életünk is előtérbe került. Olvasd tovább →

Király Levente Zoltán

RÓZSATÉRI IGEHIRDETÉSEK       2013. január 31. 2013/12/2010_01_31 2013. március 28. 2013/12/2010_03_28 2013. április 25. 2013/12/2010_04_25 2013. május 5. 2013/12/2010_05_30

Ablonczy Kálmán – A kakas pedig megszólalt

RÓZSATÉRI
IGEHIRDETÉSEK

A KAKAS PEDIG MEGSZÓLALT

2013. augusztus. 18

Péter tagadásának története a Márk Evangéliumából.

kakas_pedig_megszolalt_ak_2013_08

Copyright ©2011 Kispest-Rózsatér Református Egyházközség | A családbarát közösség.