Ragyogtak, mint a csillagok

Ragyogtak, mint a csillagok – február – Rózsatér 70 éves

 Dr. Michna Ottóné, Ablonczy Ágnes sorozata

Azok között, akik hetven esztendővel ezelőtt Isten színe előtt állva összefogtak, hogy Kispesten új református gyülekezet születhessen, voltak ifjak is, vének is, s mert életünk ideje véges, ezek az ifjak közben megöregedtek, vagy a náluk vénebbekkel együtt rég megérkeztek oda, ahová egy életen át igyekeztek…
 Azoknak, akik az ő örökükbe léptek, nemcsak szabad, hanem isteni végzés szerint is fontos rájuk emlékezni, kik ragyogtak, mint a csillagok… Akik azokban a vészterhes, nehéz  évtizedekben, mikor a hívek számára minden veszni látszott, szívükbe fogadták, s mindvégig őrizték az Istentől kapott világosságot. „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket.” (Zsid. 13:7.)
 Hadd jelenjen meg itt, a Kispest Rózsatéri Gyülekezet oldalán havonta egy-egy csillag, mely e közösségben kapta, s adta fényét, mely nem kihunyt, csak azóta már nem itt, hanem odaát ragyoghat, az égiek színe előtt, együtt a többiekkel, kiknek neve Isten könyvébe van bejegyezve. És mert ennek a gyülekezetnek első pásztora mindazt, amire hálás szívvel emlékezett, azt le is írta, így az ő szavaival idézhetjük azok emlékét, hónapról hónapra, akik az utánuk következők számára példát adva, istenadta fényt hordoztak szívükben…

 

 Február

GULYÁS SÁNDORNÉ – HUTTERER ERZSÉBET
1910 február 4. – 1996 február 23.

 

1910 február 4-én, éppen 110 esztendeje született
1954-től, majd húsz esztendőn át szolgált a rózsatéri gyülekezetben a gyerekek között

1954-től, majd húsz esztendőn át szolgált a rózsatéri gyülekezetben a gyerekek között

„Gulyás Sándorné, mindenki Erzsikéje, vagy Erzsike nénije. Ő már a gyülekezet ébredési korában csatlakozott hozzánk, de velünk maradt a haláláig. Mint egy sokgyermekes család tagja, az első világháború után Hollandiába került és az ottani kapcsolatait haláláig őrizte, szívében, hálájában. Az onnan kapott segítséget mindig másokra költötte, mivel a kicsiket, a nyomorultakat szívből szerette. Gyermekük nem volt, ezért a gyülekezet gyermekeit teljes szívből szerette. Sok ellentét viaskodott benne, mindig kimondta, ami a szívén volt. De ő mondotta és nemcsak mondta: “A testvéreimben egy-egy vonását fedezem fel és látom az Úr Jézusnak.” A gyermekeim kivétel nélkül mindnyájan szerették, de hát ez kölcsönös volt! Ide írom még kedves igéjét: “Markaimba metszettelek téged!” (És 49:16) Ez az ígéret érintette legmélyebben.”                                                                                                                                                      (Ablonczy Dániel – Rendíthetetlen királyság) Olvasd tovább →

Ragyogtak, mint a csillagok – január – Rózsatér 70 éves

 Dr. Michna Ottóné, Ablonczy Ágnes sorozata

Azok között, akik hetven esztendővel ezelőtt Isten színe előtt állva összefogtak, hogy Kispesten új református gyülekezet születhessen, voltak ifjak is, vének is, s mert életünk ideje véges, ezek az ifjak közben megöregedtek, vagy a náluk vénebbekkel együtt rég megérkeztek oda, ahová egy életen át igyekeztek…
 Azoknak, akik az ő örökükbe léptek, nemcsak szabad, hanem isteni végzés szerint is fontos rájuk emlékezni, kik ragyogtak, mint a csillagok… Akik azokban a vészterhes, nehéz  évtizedekben, mikor a hívek számára minden veszni látszott, szívükbe fogadták, s mindvégig őrizték az Istentől kapott világosságot. „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket.” (Zsid. 13:7.)
 Hadd jelenjen meg itt, a Kispest Rózsatéri Gyülekezet oldalán havonta egy-egy csillag, mely e közösségben kapta, s adta fényét, mely nem kihunyt, csak azóta már nem itt, hanem odaát ragyoghat, az égiek színe előtt, együtt a többiekkel, kiknek neve Isten könyvébe van bejegyezve. És mert ennek a gyülekezetnek első pásztora mindazt, amire hálás szívvel emlékezett, azt le is írta, így az ő szavaival idézhetjük azok emlékét, hónapról hónapra, akik az utánuk következők számára példát adva, istenadta fényt hordoztak szívükben…

 

 Január

ABLONCZY DÁNIEL
1915 január 18 – 2010 december 3.

Édesapja, ki szintén Dániel volt, 1914-ben, az első világháború kezdetekor kapott behívót, s alig pár hónappal később, már csak halálának híre érkezett meg húszesztendős, várandós feleségéhez, ki többé nem ment férjhez, hiába kérték, egyedül nevelte fel egyetlen fiát. Mi adott neki ehhez erőt? Istenhez való ragaszkodása, övéinek szeretete, és egy üzenet a párjától, ki halálos ágyán, utolsó órájában, szeretett feleségét és születendő gyermekét, Istenre bízta. Úgy, mint akinek van a Láthatatlan.

danika Kedves Feleségem!

Ha az Úr Isten így végezte el, legyen meg az Ő akarata, amint már többször is írtam, nyugodj bele az Ő végzésébe, hogy és mint lesz, az a jövő titka, úgy igazítsd a sorsod, ahogy jobbnak látod, csak annak a kis árvának viseld gondját kedves feleségem.

 Rakjad az Úrra a te terhedet, Ő megvigasztal tégedet.

 Azt a kis árvát neveld Isten félelmében. Erős lélek legyen benned. Nem kell mindent szívre venned, minden csekélységért ne sírj, nagy búban is magaddal bírj. Csak imádkozzál és megsegít az Isten.

 Isten áldjon meg mindnyájatokat, hű férjed áldást kér rátok                

1914 október        Danyi

Olvasd tovább →

Copyright ©2011 Kispest-Rózsatér Református Egyházközség | A családbarát közösség.