Gyászistentisztelet

Gyászistentisztelet – ILLÉS LÁSZLÓNÉ, GEHL JOLÁN †80

TEMETÉS

2017 március 3 – Kispest

 

 

ILLÉS LÁSZLÓNÉ, GEHL JOLÁN (1937-2017)

Énekek: 25,1 / 25,2 / 421 / 422

2 Tim 4,6-8,18

Búcsúzók: gyermekei, 9 unokája, 1 dédunokája, unokamenye, testvére és családja, unokatestvére, rokonok, barátok, kollégák, rózsatéri és isaszegi református közösség, lelki testvérek.
Sok helyről olvashattam volna a Bibliából. Mert akik szeretik az Istent és az Ő kijelentett akaratát, napról napra olvassák a Szentírást, illik rájuk, kirajzolódik általuk az Ige igazsága. Ahogyan elhunyt testvérünk leánya és fia szeretettel megemlékeztek az édesanya életútjáról, s az emlékezésben ott volt, hogy a Bibliája a párnája mellett volt, az utolsó napon is: ezt üzeni.
Illés Lászlóné, Gehl Jolán testvérünktől búcsúzva olvashattam volna többek között az általa nagyon szeretett 73. zsoltár néhány mondatát is. Az is illik rá. „Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem, te maradsz Istenem, örökké… Fogod az én jobb kezemet. Tanácsoddal vezetsz engem, s végül dicsőségedbe fogadsz.”
Ez a „végül” érkezett el. Pál így mondja: „…elérkezett az én elköltözésem ideje”.

Fájdalmas, hogy elérkezik, s mégis milyen rendkívüli jó, hogy elérkezik ez a”végül”. Fájdalmas nekünk, mert egy hosszú, példaadó, fegyelmezett, áldozatkészségben, szeretetben, figyelmességben, nemes harcokban, felelősségben gazdag életút záródott, s kezd el az övéinek hiányozni, napról napra jobban és jobban. És mégis, rendkívülien jó neki, mert, ahogyan a teljes mondat ott áll a zsoltárban: „…végül, dicsőségedbe fogadsz”.
Megérkezett. Illés Lászlóné Géhl Jolán testvérünk megérkezett. Az történt, amit a Prédikátor könyvében így olvasunk. „A por visszatér a földbe, a lélek pedig visszatér Istenéhez…”. Megszabadulva mindentől, ami fájdalom és szenvedés. Ami töredékes. Ami elmúlásra van ítélve attól a pillanattól kezdve, hogy fogant az anyaméhben. És bármeddig is tart Isten kegyelmében a földi porhüvely, a lelket is hordozó testi lét, egyszer, de jó, hogy elérkezik az elköltözésünk ideje, mert mindazt, amit Isten megígért az övéinek, csak így lesz kézzelfoghatóvá. Pál apostol vallja és hirdeti: „Ó, én nyomorult ember, kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus.”
És azután, csak azután tulajdoníttatik nékünk igazágul és valóságosan, amit Isten megígért.
A dicsőség tere. A semmi mással össze nem hasonlítható minősített élettér. Minden korláttól mentes, bűnt már nem ismerő, testi bajokkal nem küszködő, Isten színe előtti, dicsőséges tér. Új ég és új föld világába való belépés. És hálával, és istendicsérettel való tapasztalása annak, hogy ott „Isten letöröl a szemünkről minden könnyet, halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom, mert az elsők valóban elmúltak.”
És éppen azért, mert Isten az övéinek ezt készíti, amit szem nem látott, fül nem hallott, ember szíve meg sem sejtett, a földi életútnak is a legfontosabb és legdöntőbb lelki-szellemi eseménye, hogy ezt mihamarabb megtudjuk, s hittel szívbe fogadjuk. Semmi más vigasztalása nincs az emberek, a test korlátozottsága, nyomorúsága miatt, mint hogy „végül dicsőségébe fogad minket” a mi kegyelmes Istenünk. Összehasonlíthatatlan két életút. Az, amelyben valakinek mindvégig nem marad más, mint hogy szembesüljön, nem azt cselekszem, ami akarok, hanem azt cselekszem, amit nem akarok, vagy pedig az, amiben mindvégig hihetem és tudhatom, hogy Krisztus Jézus tökéletes áldozata alapján, van utam az Isten dicsőségébe.
Életünk legnagyobb ajándéka annak megértése, hogy van Megváltónk, aki átemel a múlandóból, annak minden nehezen szenvedhető és hordozható valóságából, átemel a múlhatatlanba, az élet igazi, teljes terébe.
Illés Lászlóné Gehl Jolán testvérünknek megadatott ez az ajándék. Összetetten és gazdagon. Isten előkészítő, közvetett szeretetével és az egészen személyesen átélhető kegyelemben. 80 esztendős hosszú életútja legelső szakaszában Isten drága eszközei a szülei voltak. Hitükkel, felelős magatartásukkal, a növekvő gyermeknek nem csak a testben való gyarapodásával törődve, hanem a lelkiekkel is. Megálltak e kedves szülők Istennek rózsatéri otthonában, és a keresztség ajándékát kérték lányuk számára. És énekelhették kicsiny gyermekük nevében is: „Nem éltem még e föld színén, te értem megszülettél, még rólad mit sem tudtam én, tulajdonoddá tettél. Még meg sem formált szent kezed, már elválasztál engemet, hogy társam légy a földön.” És a növekvő élet otthon is, a gyülekezetben is gyarapodhatott abban a titokban, hogy Jézus Krisztus szereti őt. És az első, személyes vallomásban, a konfirmációban ezt ki is fejezhette. Ötvöződött ebben az egyházi hagyomány azzal, amit Isten lelke igazán munkált benne. S mert Istentől késztetve, emberi elhatározásokkal, s gazdag kegyelemben el lett vetve a hit százszorosát is teremni tudó magja, azután végbement, valójában az egész életút mentén, amit Jézus egyik példázatában így mondott: „Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe, azután alszik és felkel, éjjel és nappal, a mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja hogyan. Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban. Amikor pedig a termés engedi…itt az aratás.”
Ha a kegyelemben megnyert élő hit alapjára épül az ember élete, akkor majd minden érthető, de mindenképpen hordozható lesz. Akkor az örömök is Isten dicsőségét szolgálják, és a nehezek is ebben a lelki keretben élhetők: „Tudjuk pedig, hogy akik az Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál.” Sok-sok ilyen örömeseményt, majd felnőtt élete mentén, annak derekán, a végén, nehéz, súlyos állapotú, könnyekkel is megharcolt fájdalmat élhetett át. Jób vallomásának első felét gyakorta, s a nem kívánt második felét is, szükségesen, Isten rendeléséből, ki kellett mondani: örömmel egyrészt, és alázattal, megrendülve másrészt: „Az Úr adta… áldott legyen az Ő neve… Az Úr vette el, áldott legyen az Ő neve.”
Szüleiért nagyon hálás volt, társát nagyon szerette, gyermekeiért nagyon felelős életet élt, unokáiért, s majd megszületett dédunokájáért egyenként adott hálát. Őket ajándékul kapva, csendességeiben bizonnyal számtalanszor imádkozta: „Az Úr adta, áldott legyen az Ő neve.”
Hűséggel ragaszkodott a lelki közösséghez. Megbecsülte a Rózsatéren élő testvéreket, életútja záró évtizedében Isaszegre kerülve, az ott élő református gyülekezetben is helyet talált.
Szolgálta az Urat, az élő Istent, mert megértette, micsoda áldozatot hozott érte is Jézus Krisztus. Szolgálta úgy, hogy az igenje mindig igen volt, hogy példaadó hűséget mutatott, s ebben örömét is találta. És mondta mindezekért is, igaz szavakkal, hálásan: „Az Úr adta… áldott legyen az Ő neve….”
Hitet megpróbáló, megrendítő eseményeket is átélt. Gyászt, elveszített szüleiben, nehezen érthető isteni akaratot férje elvesztésében, elhordozni való töréseket a családban, s az életút végén betegsége elfogadásában, a végső útra való készülésében élt át súlyos próbatételeket. Voltak könnyek, nyugtalanságok, szomorúságok.
De Isten mellé ált ezekben a harcoknak. Vívódásokkal, de alázattal megélt, és megnemesedő hittel ezekben az életút eseményekben is ki tudta mondani: „Az Úr adta, vette el… áldott legyen az Ő neve.”
Hadd idézzek néhány sort a neki is kedves Reményik Sándor költeményből. Voltak hasonló küzdelmei, és csodái.
„Először sírsz…
…Azután imádkozol.
Aztán megfeszíted körömszakadtáig maradék-erőd.
Akarsz eget ostromló akarattal…
…S akkor – magától – megnyílik az ég…
…Akkor – magától – megszűnik a vihar.
Akkor – magától – minden elcsitul.
Akkor – magától – éled a remény…
…Ez a magától – ez a kegyelem.”
Isten gyermekeinek élete mindig üzenetet is hordoz. Elsősorban a körülötte élőknek. Amikor pedig az életút lezáródik, akkor különösen is felerősödik ez a hagyaték. Kedves testvére, gyermekei, unokái, családtagok, lelki testvérek, értitek-e mit üzen – nektek is – az élő Isten?
Megfogalmaztátok-e már magatokban, kit és mit is ajándékozott nektek Isten, rajta keresztül?
A legnemesebb megfogalmazással hadd adjak erre rész szerinti választ.
„…töreked igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre. Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál.”
Biztosan van ennél személyesebben is fogalmazható hagyaték. Gyermekeknek, unokáknak, testvérnek, családnak, atyafiaknak. Ne maradjon el. Legyen világos, egyértelmű válaszunk a kérdésre: Miért adta, ajándékozta nekünk Isten e drága életet, Illés Lászlóné Gehl Jolán életét?
Isten élő Lelke teremtsen szívünkben vigasztalni képes hálát. Így búcsúzzunk. Ez legyen az igazi forrása megbékélésünknek.
A kedves búcsúzó család minden tagja, gyermekei, 9 unokája, dédunokája, unokamenye, testvére és családja, unokatestvére, rokonok, barátok, kollégák, mindannyian mondjuk, valljuk együtt: „Az Úr adta, az Úr vette el, dicsőségébe fogadta, megérkezett. Áldott legyen az Ő neve.”
Ámen

Gyászistentisztelet – Bódiss Géza 2015 június 13

Gyászistentisztelet – 2015 június 13 – Kispest-Rózsatéri református templom

 

 

 

Búcsúvétel

Bódiss Gézától

(1930-2015)

0026

„De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet.

Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz….
Nekem olyan jó Isten közelsége…” (Zsolt 73,23-24,28)
Gyülekezés alatt a valamikori énekkar énekei hangzanak felvételről…
ÉNEKKAR énekei I.
(Jézus terád egy gondolat /Hozzád vágyik szomjas lelkem)

Fohász
Ének           357,1-4       „Jézus, én bizodalmam…”
Imádság
Igeolvasás
Igehirdetés

ÉNEKKAR énekei II.
(Tiéd örökre / Hű Jézusom kezébe teszem kezem belé)
Imádság
Mi Atyánk
Hitvallás

Ének           405,1,3-5    „Minden ember csak halandó…”
Áldás

S z e r e t e t v e n d é g s é g  (gyülekezeti terem, földszint)

Olvasd tovább →

Gyászistentisztelet – Ábrahám Margit 2015 június 14

G y á s z i s t e n t i s z t e l e t

2015 június 14

Kispest-Rózsatéri Református Templom

 

 

ÁBRAHÁM MARGIT

(1968-2015)

ábrahám margit

„Segít a Lélek a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal…

Azt pedig tudjuk, hogy akik az Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál…
Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet…el nem választhatnak  minket Isten szeretetétől…”

(Róm 8,26,28-30,38-39)

Olvasd tovább →

Gyászistentisztelet – Füle Lajos †90

Szomorú szívvel, de ISTEN végzését elfogadva tudatjuk,
hogy drága szerettünk

F Ü L E L A J O S
2015. április 19-én, 90. évét betöltve visszaadta lelkét teremtőjének. Temetésére 2015. május 2-án 14 órakor került sor a vásárosnaményi temetőben.

FuleLajos_2012karacsony

Életének 90. esztendejét betöltve, rövid kórházi tartózkodást követően, Vásárosnaményban csendesen elhunyt Füle Lajos. Életét, hitét, Krisztust követő példaadó magatartását Rózsatéri gyülekezetünkben nem kell bemutatni. 1949-1994 között közösségünkben eltöltött 45 esztendőnyi idő alatt, többek között 33 esztendőn át tartó, felelős missziói gondnoki szolgálatot is betöltött. A kegyelmes Isten rendkívüli életajándéka volt kedves Lajos bácsi mindannyiunk számára. Verses vallomásainak egyszerűsége, tisztasága, késztetése a teljesebb hitben megélt életre, mindannyiunkra nagy hatással volt. Sírunk a sírókkal, családja tagjaival, és hálásak vagyunk lelkiekben bővelkedő gazdag életútjáért.
Temetésére május 2-án, szombaton délután került sor a vásárosnaményi temetőben. Hála érte, számosan eljöttek Rózsatérről is végtisztességet adni.
„A kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust.”

Olvasd tovább →

Gyászistentisztelet – László Jánosné, Czirák Etel †87

Hosszan tartó, otthoni környezethez kötött állapotot, majd súlyos betegséget, kórházi tartózkodást követően életének 87. évében elhunyt László Jánosné Etelka testvérünk. Példaadó élete, szolgálata, türelme, imádságban gazdag kegyessége is láttatja velünk Isten mennyire megáldotta, meggazdagította őt. Az első nemzedék tagja volt, nagy veszteség, hogy már nincs közöttünk. Isten szeretete legyen család minden tagjával.

TEMETÉS

László Jánosné,
Czirák Etel (1928-2015, 87év)
Zsolt 73,23-28
Róm 12,9-21

2015 február 4 – Kispest

Búcsúznak: fiai (Karcsi, Pityu), menyei (Jutka, Marika), unokák (Zoli, Tamás, Attila), unokamenye (Erika), dédunokák (Edina, Réka), sógornője és családja, unokahúgai, unokaöccse, komaasszonya és gyermeke, keresztlánya, menye testvére (Pirike), násza, kedves lelki társak, a szeretett rózsatéri gyülekezet tagjai, a Karácsony Sándor iskola munkatársai, kedves szomszédok, barátok.

Búcsúzunk egy nagyon drága élettől, László Jánosné, Czirák Eteltől, Etus nénitől, az édesanyától, a nagymamától, s a mindenkinek mindenné, testvérré lenni tudó élettől. Csaknem 87 évet élhetett.

Ma reggel ismét megköszöntem az életét. Mint már olyan sokszor az elmúlt sok évtizednyi idő alatt. Úgy hiszem, így tett mindenki, aki közelről ismerhette őt.

A leghálásabbak családtagjai lehetnek érte, hiszen abból az áldásból, amellyel megáldotta Isten, legfőképpen ők részesültek. De áldott élete kincsei szétosztódtak tágabb térben is, sokak között, személyválogatás nélkül. Amilyen tisztán, önzetlenül, szívből szerette az övéit, hasonlóképpen élte meg a „minden ember iránti” szeretetet is. Olvasd tovább →

Verpeléti Antalné, sz. Czelder Zsuzsanna †88

Rózsatéri gyülekezetünk első nemzedékéhez tartozó kedves testvérünk, Verpeléti Antalné, sz. Czelder Zsuzsanna, életének 88. esztendejében, mint a gyászjelentésben olvassuk, hazatért megváltó Urához. A búcsúvételi istentiszteletre ezen a héten, pénteken, du. fél 2 órakor kerül sor a kispesti temetőben. Elhunyt testvérünket az elmúlt években, testi erőtlenségek hordozása miatt már nem láthattuk a gyülekezetben, de sok évtizeden keresztül, gyermekeivel együtt itt élt velünk, hűséges tagja volt a közösségnek, s amíg tehette szeretettel szolgált is közöttünk.

TEMETÉS

2013 augusztus 30 – Kispest

VERPELÉTI ANTALNÉ, sz. CZELDER ZSUZSANNA (1925-2013, 88 év)

 

Énekek

        Ravatalozóban

„Életem Jézus egyedül te töltsd be…”
„Egyetlen forrása minden kegynek…” (család és akik velük szívesen énekelnek…)
„Jézus, vezesd gyermeked…”

        Sírnál

„Hadd menjek Istenem…”
„Fenn a mennyben az Úr minden győztesnek ád…”
„Egyedüli reményem…”


Textus: Zsoltárok 73,23-28

„Elnémul egyszer énekem, / A húr elpattan, jő az éj, / De, ó gyönyör, a mennybe fenn, / Majd lelkem új életre kél /…
Majd szétomol e porhüvely, / Mikor vagy hol, még nem tudom, / De vár a mennybe már a hely, / Mert készen tartja Jézusom /…
Majd tán egy csöndes estenen, / Hallom az édes szózatot: / Pihenni térhetsz gyermekem, / És Jézusod megláthatod /…
Addig csak várok csöndesen, / Mécsembe öntök új olajt, / S ha ajtót nyit az Úr nekem, / Lelkem ujjongva száll be rajt./…
S szólok: ez Jézus tette mind, / Ingyen kegyelme üdvözít, / S szólok ezt Jézus tette mind, / Ingyen kegyelme üdvözít.”
 

Verpeléti Antalné, Czelder Zsuzsannától, földi életútjától búcsúzó kedves család, gyülekezet!

A Szentírásból olvasott versek után, amely bizonnyal sokszor ott volt Zsuzsa néni szeme előtt, egy olyan éneknek a sorait idéztem, amelyet ő maga is jól ismert, s énekelt szívvel, lélekkel, hittel.

Ige és ének. Szentlélektől ihletett, személyes vallomásban gazdag bibliai bizonyság, és ráfelelő, megérintett szívvel adott válasz énekes versekben. Hiteles, tartalmas és szép összetartozásban. Ige és ének.

Zsuzsa néni életútjának – mondhatjuk – igazi nagy tartóoszlopai. E kettőnek az erősségei vitték és hordozták, születéstől testi elmúlásig, át az egész életúton, minden örömben és minden bánatban, minden magaslaton és minden mélységben

88 évet tarthatott az az fizikai életút, amely Isten örök végzése szerint már születése előtt is ott volt Isten titokzatos szívében, a mennyek világában, s amelyet úgy vigyázott, úgy támogatott és úgy terhelt meg sokoldalúan, égi bölcsességgel az Örökkévaló Isten, hogy annak nem lehetett más a lezáródást követő sorsalakulása, mint Isten dicsőséges országa.

Amiképpen a meghatározó dolgok az életünkben nem tőlünk vannak, s mennyi minden felől valóban nem mi döntünk, hasonlóképpen annak vigyázása is, amit Isten szeretete eleve elhatározott, ez sem rajtunk múlik. Olvasd tovább →

Gyászistentisztelet – Jókai Károlyné Margit néni †99

Életének 99. évében, rövid kórházi tartózkodás után elhunyt Jókai Károlyné Margit néni.

Gyülekezetünk első nemzedékének tagja volt. Elmondhatatlan az a sok szolgálat, amelyet, míg ereje bírta, betöltött közösségünkben. Példaadó, fegyelmezett, mindig derűs, élő hitű  asszony volt. Panaszkodni nem hallottuk, ugyanakkor, akiket csak ismert, s nem keveseket a gyülekezetből, gyermekeket, ifjakat, családalapítókat, korosztályának tagjait, éjszaka és nappal, kitartóan hordozott imádságaiban. Élete korábbi szakaszában, s záró éveiben is, amikor ellátogatni a gyülekezetbe nem volt már kellő ereje, értékes kézimunkákat készített, kevesen vannak a gyülekezetben, akiket nem ajándékozott meg. Az úrasztali és szószéki terítők is az ő áldott kezének munkái. Olvasd tovább →

Ablonczy Dániel 69

Ablonczy Dániel, életének 69. évében, türelemmel, fegyelmezetten viselt, hosszan tartó súlyos betegséget követően február 6-án, rövid szenvedés után elhunyt.

Rózsatéri gyülekezetünkben nőtt fel. A gyülekezetet alapító lelkész 2. szülött gyermeke volt. Feleségével néhány évvel ezelőtt Hálaadás hetünkön ünnepelték 40. házassági évfordulójukat. Példaadó, önzetlen, rendkívüli áldozatokra is kész életet élt. Rózsatéri lelki örökséggel lett tagja a tatabányai ref. gyülekezet presbitériumának, majd évtizedeken keresztül ugyanott gondnok is volt. 1994-ben, templomunk felszentelésekor megajándékozta gyülekezetünket a jelenleg is használt úrvacsorai edényekkel, ill. a karzat mellvéden található nagy értékű gobelin szőttessel.  Olvasd tovább →

Séra Sándorné Balázs Éva 76

Szomorú hírünk továbbá, amint  korábban hirdettük, hogy életének 76. évében, hosszan tartó, súlyos betegséget követően, november 23-án elhunyt Séra Sándorné Balázs Éva testvérünk.

Mindannyiunk Éva nénijét nem kell bemutatnunk gyülekezetünk tagjainak. A közösség első, alapító nemzedékének tagjaként élt és szolgált közöttünk, kiváltképpen a gyermekek közösségében. Élete teljesen összefonódott Rózsatérrel. Örömöt jelentett számára, hogy 6 évvel ezelőtt Simeon Otthonunk lakója lett, s közel került a templomhoz, gyülekezethez. Legfőbb példát abban mutatott, hogyan lehet hordozni olykor hordozhatatlan terheket is, s lehet mindeközben megvigasztalt, akár derűs szívvel élni. Temetése december 12-én, de. ¾ 10 órakor lesz a kispesti temetőben. Isten élő Lelke adjon támaszt messzi távolban és közelben élő családtagjainak, Simeon otthonunk lakóinak és munkatársainak, egész gyülekezetünknek.

 

TEMETÉS

Séra Sándorné, Balázs Éva
(1937-2012)
Kispest – 2012 december 12

Énekek: 42,1 / Halleluja – 251,1
Sírhelynél: 422,1-5 / 421,1-2
Textus: Jel 21,1-4 / Zsolt 126,5-6

Kedves testvérek, kedves búcsúzó család, gyermek, unokák, kedves Éva nénit szerető, tisztelő gyászoló közösség!

Jól emlékszem, néhány évvel ezelőtt, az egyik legkedvesebb helyen, ahová mindig vágyakozott, ahol mindig szívesen tartózkodott kedves Éva néni, a gyülekezet szabadságforrási telkén, a kisebb gyermekek hetén, mennyi izgalommal készülődött minden táborozás „ékszer eseményére”, a tábortűz melletti felnőtt mesejátékra, ahol királynőt kellett alakítania. Olvasd tovább →

Copyright ©2011 Kispest-Rózsatér Református Egyházközség | A családbarát közösség.