Ragyogtak, mint a csillagok – november – Rózsatér 70 éves

Dr. Michna Ottóné, Ablonczy Ágnes sorozata

Azok között, akik hetven esztendővel ezelőtt Isten színe előtt állva összefogtak, hogy Kispesten új református gyülekezet születhessen, voltak ifjak is, vének is, s mert életünk ideje véges, ezek az ifjak közben megöregedtek, vagy a náluk vénebbekkel együtt rég megérkeztek oda, ahová egy életen át igyekeztek… Azoknak, akik az ő örökükbe léptek, nemcsak szabad, hanem isteni végzés szerint is fontos rájuk emlékezni, kik ragyogtak, mint a csillagok… Akik azokban a vészterhes, nehéz  évtizedekben, mikor a hívek számára minden veszni látszott, szívükbe fogadták, s mindvégig őrizték az Istentől kapott világosságot. „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket.” (Zsid. 13:7.) Hadd jelenjen meg itt, a Kispest Rózsatéri Gyülekezet oldalán havonta egy-egy csillag, mely e közösségben kapta, s adta fényét, mely nem kihunyt, csak azóta már nem itt, hanem odaát ragyoghat, az égiek színe előtt, együtt a többiekkel, kiknek neve Isten könyvébe van bejegyezve. És mert ennek a gyülekezetnek első pásztora mindazt, amire hálás szívvel emlékezett, azt le is írta, így az ő szavaival idézhetjük azok emlékét, hónapról hónapra, akik az utánuk következők számára példát adva, istenadta fényt hordoztak szívükben…

November

FODOR LAJOSNÉ – DIÓS JULIANNA

Makó 1909 november 10 – 1983 október 18. Budapest

A Diós család  az ősi makói nemzetségek közé tartozik. A legrégibb ott élő, és név szerint ismert tagja, Diós István, megélte 1686-ban, a, távozó török hadak szörnyű pusztítását. Az ő egyik unokája (1736–1816), kinek neve ugyancsak Diós István, tekintélyes gazdaember volt, ki Szikszay György prédikátorsága idején, tíz éven át volt kurátora (gondnoka) a makói református egyháznak. Rátermettsége, elkötelezettsége révén, igen fontos, nevezetes szerepe volt a templom újjáépítésben, az 1781-es tűzvész után, hisz az ő odaadó, lelkes  közreműködése, fáradozása nyomán született újjá templomuk, annak tornya, amihez toronyórát csináltatott, Budán öntetett harangokat, a templomot kőfallal vétette körül, a torony gombját bearanyoztatta, és az arannyal körbefuttatott keresztelő medence költségeihez, 10 forint adománnyal járulthozzá.  Azt jegyezték fel az akkori krónikások, hogy amikor a templom újjáépítéséhez szükséges pénz elfogyott, Diós István kurátor a város piacterén levetette fejéről a süvegét, azzal járt körbe, adományt kérve, kéregetve a templom felépítésére… Úgy írták, két óra se telt belé, máriásokkal, húszasokkal, tallérokkal telt meg a süveg, és 1790-re már állt a torony… Olvasd tovább →