Ragyogtak, mint a csillagok – július – Rózsatér 70 éves

 Dr. Michna Ottóné, Ablonczy Ágnes sorozata

Azok között, akik hetven esztendővel ezelőtt Isten színe előtt állva összefogtak, hogy Kispesten új református gyülekezet születhessen, voltak ifjak is, vének is, s mert életünk ideje véges, ezek az ifjak közben megöregedtek, vagy a náluk vénebbekkel együtt rég megérkeztek oda, ahová egy életen át igyekeztek… Azoknak, akik az ő örökükbe léptek, nemcsak szabad, hanem isteni végzés szerint is fontos rájuk emlékezni, kik ragyogtak, mint a csillagok… Akik azokban a vészterhes, nehéz  évtizedekben, mikor a hívek számára minden veszni látszott, szívükbe fogadták, s mindvégig őrizték az Istentől kapott világosságot. „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket.” (Zsid. 13:7.) Hadd jelenjen meg itt, a Kispest Rózsatéri Gyülekezet oldalán havonta egy-egy csillag, mely e közösségben kapta, s adta fényét, mely nem kihunyt, csak azóta már nem itt, hanem odaát ragyoghat, az égiek színe előtt, együtt a többiekkel, kiknek neve Isten könyvébe van bejegyezve. És mert ennek a gyülekezetnek első pásztora mindazt, amire hálás szívvel emlékezett, azt le is írta, így az ő szavaival idézhetjük azok emlékét, hónapról hónapra, akik az utánuk következők számára példát adva, istenadta fényt hordoztak szívükben…

Július

BARTHA JÓZSEF

Nagybacon 1880 július 30 – 1941 Székelyszentmihály

Szabad csodálkozni, hogy került ez a név azok közé, kik egykor a gyülekezet indulásakor jelen voltak, összefogtak, és oszlopos tagjaivá lettek Rózsatérnek? Hisz sohasem járt itt!  És mégis, akaratlanul is, köze van az ide tartozókhoz.

Ez a Nagybaconi Bartha József, egyetlen élő fiúgyermeke volt az idősebbik Bartha Józsefnek (1845). Ifjabb Bartha József (1880) 1905-ben kötött házasságot Bardócz Vilmával. Tizenhárom gyermekük született: József, Gyula, Ida, Béla, Gyula, Andor, Julianna, Rózika Margit, Árpád, Katalin, József, Sándor Balázs. Közülük kilenc gyermek érte meg a felnőttkort, négy apró  gyermeket el kellett temetni a szülőknek, akik maguk is korán, alig hatvan évesen távoztak az élők sorából, majdnem egyszerre, egy ugyanazon évben, 1941-ben. Az elárvult legkisebbek a gyámja (József és Sándor 13 ill. 11 évesek voltak akkor), Andor bátyjuk lett.

Először édesapjuk egyetlen testvére, Teréz települt onnan Kispestre a férjével, Szilasi Károly óra ékszerésszel, ott volt a boltjuk (tán ma is ott áll) a Templom tér közelében. A tizenhárom testvér közül először Béla, majd Julianna, Rózsika, Margit, Katalin, József és Sándor is útra kelt. Végül csupán Ida és Andor maradt Erdélyben…

Négyen a tizenháromból: Julianna, Rózsika, Margit, Kató

A legizgalmasabb útja bizonyára Józsefnek és Sándornak volt, kik 1947-ben jöttek, erdőn, mezőn át, s végig reszkettek, nehogy a határőrök elkapják őket. Hogy mertek elindulni? Úgy mondják, abba az isteni ígéretbe vetették hitüket, amivel Ida nővérük engedte el őket, hogy Isten az árváknak és özvegyeknek a védelmezője… Rongyosan, fáradtan és éhesen érkeztek meg Béla bátyjukhoz Kispestre. De megérkeztek! És nem csupán testvérbátyjuk, hanem a felesége, Deák Eszter is megértő szeretettel fogadta őket, az elárvult tizenéves fiúkat. Általa készült-teremtődött hely számukra abban szoba-konyhás lakásban. És étlen sem maradtak, pedig a háromgyerekes kis család is igen szűkösen, egyszerűen élt, hisz akkorra már a családfő súlyos beteg volt egy szerencsétlen baleset miatt. Mégis, befogadták őket, míg megfelelő helyet, más lehetőséget nem találnak…

Bartha Béla 1909-1951

Bartha Béla fiatalon halt meg, három árvát hagyott feleségére. A legkisebb, Katalin, ki már Kispesten született, öt esztendős sem volt még…

A két nagyobb, Margit és Béla, Rózsatéren konfirmáltak az újonnan alakult gyülekezetben, 1948-ban, ill. 1950-ben. Ők később, édesapjuk halála után elmaradtak, de a legifjabb: Katalin, konfirmációja után, a hatvanas évek elején csatlakozott a gyülekezeti fiatalok csoportjához, és annak nyári hetein később szív szerint elköteleződött, így talált párjára is, ifjabb Ablonczy Dánielre.

A hatvanas években, amikor ismerkedtek egymással

Szilasyné Bartha Teréznek nem volt gyermeke, ezért férje halála után, 1953-ban két unokaöccse, József és Sándor hozzá került. Idős korában nem maradt magára, gondját viselték, ápolták, ő pedig rájuk hagyta a házát. Később ott épült, azon az egy portán, testvéri összefogással a két Bartha fiú családi háza.

„Bartha Teréz Szilasy Károlyné, akit 1948-ban, mint valami idegent dobtak ki órás és ékszer boltjából. 1949. nyarán az Ezékiel próféta könyvét olvasva tisztelettel és térdre esve adott hálát Istennek a megfosztatásáért! (Ez 7:19). Akkor értette meg, hogy az Úrhoz tartozni összehasonlíthatatlanul nagyobb érték, mint egy üzlet értékeivel bírni! Ilyenkor éreztem át úgy mélységesen és igazán, hogy Isten kegyelme és isteni ereje képes mindennel megajándékozni, ami az életre és a kegyességre való. (2 Pét 1:3). Értettem Jézus szomorúságát mikor a gazdag ifjúnak felkínálta ezt, de ő elment tőle megszomorodva!”

Ablonczy Dániel – A rendíthetetlen ország kikötői felé

Gyülekezeti énekkar a hatvanas években

„ a munkatársaimra így gondolok, akaratlanul is: “Isten szabadítása él a szívükben és akkor irgalmasság és hűség találkoznak össze ott, igazság és békesség csókolgatják egymást. Hűség sarjad a szívük földjén…” (Zsolt 85:10-12). Talán szabad kimondani, hogy Jóska igazi székely – a javából. Nem azért, hogy másokat becsapjon, szójárása, észjárása, és ami ennél sokkal fontosabb a segítőkészsége szerint! Villamossági szakember, de mindenhez ért, és mindig minden időben rendelkezésre áll és segít. Volt, hogy nagy havazás után, mikor kimentem takarítani, szép lesepert járdát találtam… Öccsével, Sanyival legalább egy éven át Budáról (úgy, hogy érte kellett menni gyalog és vissza is) egy ügyefogyott fiatalembert tolószéken szállítottak át a pesti kezelésre… tette, és teszi mindezt úgy, mind a mai napig,.. És amikor súlyos betegségen esett át (az orvosai le is mondtak róla), mi imádkoztunk érte és úgy tetszett Istennek, hogy épen adja vissza nekünk, családjának és mindenki másnak is, akinek szüksége volt, lesz rá… 

Bartha József és családja

Sanyi és Jóska egy tőről hajtottak, testvérek, székelyek és mégis mások. Mindketten melegszívűek, értik a tréfát, valahogy mégis mások. Egyek a hitben, egymásba kapaszkodva jöttek át, szökve a román határon, azonos ölelés fogadta őket itt, Jóska mégis a keményebb, Sanyi olvadóbb, hajlékonyabb. Nekem nagy gyönyörűség látni, ajándékba kapni őket, ahogy Istennek tetszett kiformálni őket.

     Sanyi is súlyos betegségen esett át, még ifjan, próbában edződött ő is.

Jóskáéknál indult útjára a Családkönyv Szerkesztőbizottsága. Sanyi a férjek bibliakörének a gazdája lett… Istennek úgy tetszett, hogy Jézus Lelkét és erejét adja nekünk, mint saját népének, ezért kaptunk ajándékba hívő atyafiakat…”

Ablonczy Dániel – A rendíthetetlen ország kikötői felé

Bartha Sándor és családja

Miféle súlyú isteni ajándék a gyermekáldás, vagy épp a gyermektelenség, vagy az otthon, a hely, a szülővesztés? Bartha József és Bardócz Vilma, korán elszólíttatott az élők sorából, maguk után hagyva gyermekeiket, kik közül a legifjabb, Sándor még csupán 11 esztendős volt… Mégis, életükre vissza-vissza tekintve szabad látni, hogy ez a Bartha család Istennek mennyire kedves volt, és velük együtt az utódaikban is megáldattak a Rózsatéri gyülekezet számára.

Átnéztem a nagybaconi anyakönyvet, ahonnan elindult a Bartha család, s ahogy összeállítottam, összekötöttem a család ágait, eszembe villant, így is nyilvánvalóvá lehet a hűségesek ezredíziglen nyert áldása! Az első nemzedékből csupán egyetlen egy valaki (Teréz) tartozott a gyülekezethez, a második nemzedékből már négyen (Béla, Margit, József, Sándor), az utánuk következő, áldást nyerő harmadik nemzedék már ennek is a duplája… Az ő nevüket még tán el is tudnám sorolni, de az utánuk következőket, az ő utódaikat, akik itt születtek, itt találtak helyet, itt nyertek bizonyosságot, és innen vihették tovább, őket már nem győzném… És milyen jó, hogy nem, mert hisz ilyen sokan kapták és viszik tovább az áldást…

Harangszó Együttes

Ha a szülőket egykor nem vesztik el, ha nem kelnek útra, ha nem találnak Rózsatérre, reménységgel teli szívű pásztorára, hittel összekapaszkodó lelki testvérekre, nem lesznek, hűségesen munkálkodó tagjaivá az akkor születő, formálódó gyülekezetnek… Mennyi-mennyi csoda, mennyi szívszorító titok, mennyi jaj és küzdelem veszi körül azokat, akik Istennek választottjai! Mégis, hálatelt szívvel ujjongnak mindazok, akiket megszólít, tenyerébe emel, lelkével megérint, és szív szerint elkötelez.

Dr Michna Ottóné Ablonczy Ágnes