Ragyogtak, mint a csillagok – január – Rózsatér 70 éves

 Dr. Michna Ottóné, Ágnes sorozata

Azok között, akik hetven esztendővel ezelőtt Isten színe előtt állva összefogtak, hogy Kispesten új református gyülekezet születhessen, voltak ifjak is, vének is, s mert életünk ideje véges, ezek az ifjak közben megöregedtek, vagy a náluk vénebbekkel együtt rég megérkeztek oda, ahová egy életen át igyekeztek…
 Azoknak, akik az ő örökükbe léptek, nemcsak szabad, hanem isteni végzés szerint is fontos rájuk emlékezni, kik , mint a csillagok… Akik azokban a vészterhes, nehéz  évtizedekben, mikor a hívek számára minden veszni látszott, szívükbe fogadták, s mindvégig őrizték az Istentől kapott világosságot. „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket.” (Zsid. 13:7.)
 Hadd jelenjen meg itt, a Kispest Rózsatéri Gyülekezet oldalán havonta egy-egy csillag, mely e közösségben kapta, s adta fényét, mely nem kihunyt, csak azóta már nem itt, hanem odaát ragyoghat, az égiek színe előtt, együtt a többiekkel, kiknek neve Isten könyvébe van bejegyezve. És mert ennek a gyülekezetnek első pásztora mindazt, amire hálás szívvel emlékezett, azt le is írta, így az ő szavaival idézhetjük azok emlékét, hónapról hónapra, akik az utánuk következők számára példát adva, istenadta fényt hordoztak szívükben…

 

 Január

ABLONCZY DÁNIEL
1915 január 18 – 2010 december 3.

Édesapja, ki szintén Dániel volt, 1914-ben, az első világháború kezdetekor kapott behívót, s alig pár hónappal később, már csak halálának híre érkezett meg húszesztendős, várandós feleségéhez, ki többé nem ment férjhez, hiába kérték, egyedül nevelte fel egyetlen fiát. Mi adott neki ehhez erőt? Istenhez való ragaszkodása, övéinek szeretete, és egy üzenet a párjától, ki halálos ágyán, utolsó órájában, szeretett feleségét és születendő gyermekét, Istenre bízta. Úgy, mint akinek van a Láthatatlan.

danika Kedves Feleségem!

Ha az Úr Isten így végezte el, legyen meg az Ő akarata, amint már többször is írtam, nyugodj bele az Ő végzésébe, hogy és mint lesz, az a jövő titka, úgy igazítsd a sorsod, ahogy jobbnak látod, csak annak a kis árvának viseld gondját kedves feleségem.

 Rakjad az Úrra a te terhedet, Ő megvigasztal tégedet.

 Azt a kis árvát neveld Isten félelmében. Erős lélek legyen benned. Nem kell mindent szívre venned, minden csekélységért ne sírj, nagy búban is magaddal bírj. Csak imádkozzál és megsegít az Isten.

 Isten áldjon meg mindnyájatokat, hű férjed áldást kér rátok                

1914 október        Danyi

Így indult az élete, e keserves hiánnyal megáldva, hogy aztán épp ezzel, oda forduljon, annak kezébe kapaszkodva leljen utat, célt, lehetőséget, aki az őt hűségesen keresők, a hozzá mindvégig ragaszkodók életét, holtukban is, hetedíziglen megáldja. Ebből a reménységből, az Isten színe előtt született szavakból áldás fakadt, és végigkísérte az apja nélkül felnövő kisfiút. Érezte, a huszadik század ezer nyomorúságát, megélte a két világháború rettenetét, tapasztalta a vallást, Istenbe vetett hitet eltiporni kész hatalom erejét, a nincstelenséget, jogfosztottságot, de mindezek közben, már akkor, akarva-akaratlan, valamire kiválasztott, megajándékozott ember volt. Mert Isten hallja a könyörgéseinket, meghallgatja az akarata szerint esdeklőket.

dani_baSok prédikátor és pap volt az Ablonczy családban. Az egyik előd, Menyhért néven szerepel 1560-ban, a wittenbergi bursa lapjain, ki onnan hazajőve Boldván, Aszalón lett gyülekezetet alapító lelkész. Anyai nagybátyja – keresztapja -, Lipták István, sőt, apai nagyanyjának, Lenkey Évának nagybátyja, Zsigmond is pap volt, s még sorolhatnám az e gyökérből származókat. Őt is papnak szánták, hisz huszonévesen elhalt édesapja is efélét álmodott fia felől abban az utolsó levélben. Így aztán a módos apai nagyapától kikönyörgött támogatással Sárospatakra került diáknak. Nem igen lelkesedhetett ezért, hisz szülőfalujában, Alsószuhán se igen kereste a gyerektársaságot. Kert fái közt, szoba mélyén, olvasott, olvasott, olvasott… Ritkán mehetett haza, nehezen találta meg helyét a híres-neves kollégiumban. És nem akart pap lenni. Hamar ráébredt – hisz minden ünnepben menni kellett a kollégistáknak -, miféle szereppé üresedett a gyülekezeti lelkészség. De Isten az övéit nem engedi másfelé menni, mint elrendelte. Engedte csalódni önmagában, másban, de küldött érte, megszólította őt. Végzés után megbízást kapott, belevonták a háború előtti ifjúsági misszióba, s mint SDG titkár Pesten tevékenykedett. Élete párját, Kiss Margitot is ott, az Isten ügyéért folyó országos ifjúsági munkában lelte.És alig pár esztendővel később, 1944-ben kéretlen kapta megbízását is a Kispest Rózsatéri gyülekezet szervezésére… Közben, a háború befejezése után, találkozott egy szíve egészével Jézus Krisztusnak elkötelezett lelkésszel, s beszélgetésük közben ébredt rá, miféle lelki térben épülhet-elevenedhet egy gyülekezet. Utána jelentkezett a Bethánia CE szervezet tagjai közé, mely nem sokkal később, mint annyi minden, kényszerűen megszűnt, de. ez az akkor nyert evangéliumi és missziói küldetés határozta meg azután, s nem csupán saját életét, hanem gyülekezetteremtő munkáját is. Isten különös ajándékaként kapta e gyülekezetet, mely kinevezésekor még nem is létezett, melynek megszületéséért, lehetőségeiért birkózhatott szív szerint elkötelezett társaival. Azokban az Isten népét szüntelen támadó, istentelen hatalom uralma alatti veszedelmes években, az Örökkévaló Isten emberi erők által ki nem oltható, megőrző kegyelmének légkörében.

                                                                     *

dani_bacsiCsak hálakönnyek között gondolhatok Istennek hatalmára, mint az Ő közöttünk végzett csodájára, hogy éppen ebben a században, ennek fojtogató ködeiben, kegyetlenségeiben életteremtő eszközévé szemelt ki és rajtunk engedte végbemenni, szeretetének csodáit és nemcsak elkezdte bennünk a jó dolgot, hanem Jézus Krisztus Lelke ereje által végbe is vitte azt.” (Fil 1:6)
    Nyilván azért is, hogy valamiképpen el ne bizakodjunk, a régi feljegyzésekből kellett megtudnunk, hogy mielőtt Rózsatér dolgában bármi intézkedés, hivatalos elhatározás született volna, már három közösségben imádkoztak érte, anélkül, hogy egymással beszéltek volna róla!
     Így mielőtt én bármit is sejthettem volna Kispestről, annak helyzetéről, vagy körülményeiről, Isten már munkában volt, és mindaz, ami a későbbiekben kialakulhatott, már előre, szinte azt is mondhatnám eleve készen volt Isten terveiben. Nekem csak annyit kellett tudnom, hogy Isten szeretete kiválasztott engem, s céljai szerint kíván használni valamire.”

Ablonczy Dániel – Rendíthetetlen ország kikötői felé

                                                                       *

Te Dániel, nyugodtan indulj útra a minden élők útján a vég felé. Életedben, bármilyen hosszúra nyúlt is az, nem éred meg ezeket. Elpihensz majd és várhatod bizalommal a sorsodat a végső napon. Ezzel a bizalommal búcsúzz emberi sorsodtól. Ne izgulj a jelek és a próbatétel dolgában. Te nem vagy azért felelős. Ábrahám fia vagy, Isten választottja, mint ő, te is ígéretek birtokába jutottál. Bízd magad s néped sorsát Arra, aki egyedül képes azt megítélni. Isten napja és országa közeledőben van, de annak a részletei nem tartoznak rád. Rád az van bízva, hogy tarts ki abban, amire első pillanattól elkötelezted magad. /1:8/”

 Ablonczy Dániel – Isten győzelmeinek könyve ( Dániel könyve)

Nincs még bejegyzés

Komment hozzáadása

Copyright ©2011 Kispest-Rózsatér Református Egyházközség | A családbarát közösség.