Ragyogtak, mint a csillagok – augusztus – Rózsatér 70 éves

Dr. Michna Ottóné, Ablonczy Ágnes sorozata

Azok között, akik hetven esztendővel ezelőtt Isten színe előtt állva összefogtak, hogy Kispesten új református gyülekezet születhessen, voltak ifjak is, vének is, s mert életünk ideje véges, ezek az ifjak közben megöregedtek, vagy a náluk vénebbekkel együtt rég megérkeztek oda, ahová egy életen át igyekeztek… Azoknak, akik az ő örökükbe léptek, nemcsak szabad, hanem isteni végzés szerint is fontos rájuk emlékezni, kik ragyogtak, mint a csillagok… Akik azokban a vészterhes, nehéz  évtizedekben, mikor a hívek számára minden veszni látszott, szívükbe fogadták, s mindvégig őrizték az Istentől kapott világosságot. „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket.” (Zsid. 13:7.) Hadd jelenjen meg itt, a Kispest Rózsatéri Gyülekezet oldalán havonta egy-egy csillag, mely e közösségben kapta, s adta fényét, mely nem kihunyt, csak azóta már nem itt, hanem odaát ragyoghat, az égiek színe előtt, együtt a többiekkel, kiknek neve Isten könyvébe van bejegyezve. És mert ennek a gyülekezetnek első pásztora mindazt, amire hálás szívvel emlékezett, azt le is írta, így az ő szavaival idézhetjük azok emlékét, hónapról hónapra, akik az utánuk következők számára példát adva, istenadta fényt hordoztak szívükben…

Augusztus

DECSY KÁLMÁN
1896 szeptember 12 – 1959 november 30. Budapest
házasságkötés: 1918
NAGY PIROSKA
1899 Vértesacsa – 1990 október 3. Bp.

„Decsy Kálmán, presbiter, foglalkozására nézve egy írógépüzlet tulajdonosa. Előbb hivatalból, majd feleségével és családjával együtt a gyülekezet hűséges tagja. Templomi székvásárlásaink döntő kezdeményezője, majd jótállója is volt. Hozzáállása, magatartása példaadónak számít gyülekezetünk életében. Később, amikor üzletét, házát államosították, akkor is hű maradt hozzánk. Családjának Kispesten maradt része, mindmáig buzgó látogatója a gyülekezetünknek. Én is vallom vele együtt: Boldog ember az, “aki az Úr útján jár, és az Urat féli.” (5 Móz 8:6).”

Ablonczy Dániel – A rendíthetetlen ország kikötői felé

„Kitűztük a templomszentelés időpontját és meghívtuk a felszentelés elvégzésére Dr. Ravasz László püspök urat. Akkor kezdtünk el gondolkozni azon, mire is ültetjük le a vendégeinket? Addig annyira elfoglalt a mindennapok ügye, hogy erre nem is gondoltunk… Lélegzetelállító volt átélni, hogy Isten mindenről előre gondoskodott… Decsy Kálmánnak jutott eszébe, hogy neki van régről egy bútorkereskedő ismerőse, de azt se tudja, hogy él-e? Már hét közben jött a híradás, hogy él, van 200 széke. Menjünk be hozzá és nézzük meg. Megnéztük, és örömmel láttuk, hogy a kétszáz szék a Népszínház utcai raktárban átvészelte a háborús időket, senki hozzájuk nem nyúlt, a pince fölött álló házat nem érte sérülés. Ki akartuk bérelni, de a kereskedő azt mondta: vegyük meg az egészet. Mennyi pénzünk van? – tettük fel a kérdést – 500 forint. Ám Decsy Kálmán kezességére megszületett az üzlet, tízezer Ft értékről, 500 Ft előleggel, azzal a kikötéssel, hogy a 9500 forintot 1948 január végéig törleszteni fogjuk. Fel sem merült akkor, hogy miből. A templomban már állt a szószék, s a székek szépen elfértek, és igen jól beleillettek a templomba. Valakinek az jutott az eszébe, hogy székjegyeket kell nyomtatni, és ki-ki egy, vagy több széket vásárolhat részletfizetésre. A gyülekezet a székeket csaknem mind előjegyezte, és az előjegyzett székek ára a következő év közepéig be is folyt.”

Ablonczy Dániel – Jubileum – A gyülekezet első négy évtizede

Az egykori templombelső, azzal a 200 székkel

Ha találkoztam is egykor Decsy Kálmánnal 1959-ben bekövetkezett haláláig, én nem tudom a fentebbi, 1948-as, rózsatéri gyülekezeti képen szereplő férfiak egyikével sem azonosítani, pedig bizonyára ott van ő, a felső sorban…

A feleségét, lányait jól ismertem a templomból, mindig egymás mellett ültek ők hárman. A Surman és a Salamin gyerekekkel, Decsy Kálmán unokáival, egy iskolába jártunk. Közülük ketten, a hatvanas évek elején eljöttek a gyülekezeti ifibe is. Miklós az idősebb, néhány évig rendszeresen, öccse Gyula ritkábban.

Decsi Kálmán unokája, fenn, balról az ötödik, Surman Miklós, a hatvanas évek ifisei közt

Akkoriban persze fogalmam se volt róla, mi közük nekik és nagyapjuknak a mi templomunkhoz… Arra viszont jól emlékszem, milyen kínos volt számomra, hogy édesapám megdorgált miatta. (Nem illik fiúkkal álldogálni a kapuban!) Tán 13 éves voltam. Pedig épp csak kimentem, mert üzent egyik testvéremmel, hogy vár, jöjjek ki. Egy apró virágcsokrot tett kezembe odakinn. Nőnap volt… A nagyanyám, nem sokkal később, éppen azt vetette szememre, miért is nem becsülöm többre ezt a nagyon tisztességes, jó családból való fiatalembert… Nyilván ő, ha nem mondta is, bizonyára jól tudta mindazt a Decsy család felől, amit akkoriban én, a szeles kis bakfis. még egyáltalán nem… Csak évekkel később, mikor édesapám által a gyülekezet története megíródott, és elolvastam, akkor kapcsolódott össze számomra a fiúunoka és az olvasottak alapján immár általam is igen nagyra becsült anyai nagyapa, Decsy Kálmán.

Elől, balról Decsy Kálmán családjához tartozók

„Amit semmiképpen nem hagyhatok ki 1947-ik év krónikájából, azoknak a neve, akik egy, vagy több széket vásároltak”

(Az áttekinthetőség kedvéért betűrendbe szedtem, tán könnyebb felfedezni, ki mindenki szíve mozdult akkor, s engedte nyílni pénztárcáját feleletképpen, a kezességet egyedül vállaló Decsy Kálmán mellé állva, mögé sorakozva … )

Ács Gyula, Ács Gyula, Apponyi Lajos, Bánhidi Pálné, Barabás Dezső, Barabás László, id.  Bauer György, Becske Lajos, Becske Lajosné, Békássy Lajosné, Belánszky Jánosné, Benedek István, Benő Emilné, Benő Emilné, Bereczky Lajos és neje, Berenczki István, Béres Sándorné, Bleier Pálné, Bösztöri József és neje, Chvalla József és neje, Czere István és Istvánné, Czövek Olivér, Csaplár Lajos és neje, Császár Dániel, Cserna Andrásné, Csiffári Jánosné, Csizmadia Sándor, Deák István, Decsy Kálmánné, Délczeg Gergelyné, Dévényi Péter, Domonkos Lajosné, Dósa Istvánné, özv. Elek Endréné, Élő Györgyné, Fajkos Béláné és Margit, Faragó Antalné, Faragó Éva, Faragó Katalin, Farkas Elek Farkas Pálné, Dr Fekete Lajos és felesége,  Fekete Lajosné, Ferenczy Pál, Filótás János és Jánosné, Fodor Lajosné, Gál Ferencné, Gáspár Ernő, Gáspár Pál, Gáspár Sándor és Sándorné, Gáti Károlyné, Gergely Pál, Hargitai Béláné, Hasznos István, Haurik Jánosné, Hencsei  Imréné, Homola Lászlóné, Horváth István, Horváth Jánosné, Iványi Andrásné. Jenei László, Józsa Árpád, Juhász Sándor, Kádár Bálint, Kamrás Antal, Karai Ambrus, Katona  Lajosné, Kelemen Imre, Kemény András, Kernya Dezső, Kertész Mihály, Kiss Ferencné, id. Kiss Gábor, Kiss Gy. Kálmán, Kiss Jánosné, Kocsis Jánosné, Kóródi István,Kóródi László, Kovács Gyula, Kovács Károly és Károlyné, Kozma István, Lajkó Vilmos és neje, Lajtos Istvánné, Lajtos Jánosné, Lénárt Gézáné, Linek Károlyné, Magyari Jenőné, Majsai András, Malárik Gáspárné, Mányoki Sándor, Mészáros Gábor, Mészáros Sámuel, Mikó István és Istvánné, Mikó Sándor és neje, Nagy Benő és Benőné, Nagy Ferenc, Nagy Ferencné, Nagy István, Nagy József, id. és ifj. Nagy Károly, Nagy Lászlóné, özv. Németh Lajosné, Nyári Ferencné, Oláh Dániel, Ordassy Ferenc, Papp Gábor, Papp Gyula, Papp József, Parrag Antalné, Pehán Ferencné, Pellegrini Nátálné, Péntek Bálint és Bálintné, Pócsik Lajosné, Prokopi Tiborné, Rusai Ágostonné, Rusai Ágostonné, özv. Rusz Tivadarné, Salamin Endre, Sásdi Ferenc, Schäffer család, Scheich József és neje, Skiba Gyuláné, özv. Soós Ferenc, Steiner József, Szabó Károly, Szabó Lajos, Szabó László, Szabóné Monda Ilona, Szalai Sándorné, Szalay Sámuel, Szatmáry Ágostonné, Szénási Sándorné, Szentiványi Józsefné, Szilágyi István, Szilos Lajos és felesége, Szilos Zoltán, Szűcs Lajos,Takács Péter, Tarcsi István, Dr Toór János, Dr Toor Jánosné, Tóth Istvánné, Törmösközy Dániel, Törőcsik Lajosné, Török József és Józsefné, Uszpenszky Alexanderné, Vanyó Gyuláné, őzv. Varga Lajosné, Verebélyi Gyuláné, Vigh Pál, Werner Nándorné, Zöldi Mihály, és végül a lelkipásztor, Ablonczy Dániel és neje.

Ablonczy Dániel – A rendíthetetlen ország kikötői felé

Amikor elkészült az orgona, irányt váltottak a székek – 1962