JÉZUS KÖVETÉSE – 70 év igehirdetéseiből

RÓZSATÉRI IGEHIRDETÉSEK
KISPEST RÓZSATÉR 70 ÉVES 1944-2014

JÉZUS KÖVETÉSE
 Elhangzott 1947 február 23-án

 


Igehirdető a beiktatási ünnepségen: Dániel

Beiktató – Benkő István esperes

Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta neki: Követlek, akárhova mégy. Jézus azonban így felelt: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania. Egy másikhoz pedig így szólt: Kövess engem! De ő ezt kérte: Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat. Jézus így válaszolt neki: Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát. Egy másik is ezt mondta: Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől. Jézus pedig így felelt: Aki   az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”
(Lk 9,57-62)

Ez volt az első bibliai ige, amiről szószékről beszéltem. Most, hogy az Isten és a gyülekezet hivatalosan is megbízott az igehirdetés munkájával, engedjétek meg, hogy újra foglalkozzam vele. Akkor még 17 éves diák voltam, s jól meg kellett tanulnom a „Sallai prédikációt”. Most már a magam mondanivalóját, a szívemben fogant üzenetet tolmácsolom az igén keresztül.Krisztus faluról-falura, városról-vársora jár. Az egyik éppen az imént utasította el. Emberek álltak elébe, és nem engedték be a házaikba, nem adtak neki enni, megtagadták tőle a szeretetet. Egy másik falu felé haladva útközben egy ember áll elébe, és lelkes hangon ajánlja fel magát Krisztusnak: Követlek téged, Uram! Az ember szívében fogadások tüzes paripáját nyergeli az eszme szenvedélye. Az egész ember csupa lobogás. Jézus a szemébe és a szívébe néz. Látja ezt az embert próbák tüzében ingadozni. Látja félelmes szakadékok között, deres hajjal, mikor már többet számít az ész, mint az érzés, a kiszámítás, mint az eszmény. S ezt mondja Jézus: Látod, nem olyan könnyű az én követésem. A rókáknak van barlangjuk, a madarak is raknak fészket, de nekem még a fejemet sem lehet hova lehajtanom. Az én követésem nem verőfényes szép pálya, nem uralkodás, nem karrier, nem álmodozások valóra válása. Az én követésem csupa kockázat. Nekem akkor is szeretnem kell, ha tőrt szúrnak a szívembe. Nekem akkor is szeretnem kell, ha arcul vernek. Nekem akkor is adnom kell, ha kifosztanak. Nekem még akkor is szelídnek kell lennem, amikor útonállók bíráskodnak felettem. Engem szolgálatra, szelídségre, szívem és életem eltékozlására küldött az Isten. Csak akkor kövess, ha te is ezt akarod.

Azután mennek tovább. Jézus szólít meg egy útjába kerülőt: Kövess engem! Az elfogadja a hívást, de feltételt szab. Engedd meg, Uram, hogy elmenjek és eltemessem az én apámat. Jézus válaszából mintha valami türelmetlenség csapna ki: Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat, te pedig elmenvén hirdesd az Isten országát. Sokan azt mondják, hogy Krisztus kíméletlenül felelt. Nem. Ő tudta, hogy az ember a végzet árnyékában él. Ő tudta, hogy az ember sarkában a kígyó és a halál rontása mardos. Ő látta, hogy az ember a halál igézetében él. Fél tőle, s addig akar mindent megélni, amíg itt van. S őt arra rendelte az Isten, hogy ettől az árnyéktól megszabadítsa az embert. Hogy megtanítsa híveit a váltság és az örök élet, egyszóval az Isten országa titkára. Nem a temetés ellen nyilatkozik, nem is azért, hogy megadjuk a végtisztességet annak, akit szeretünk, hanem azt akarja, hogy tanuljunk meg túlnézni a halálon. Szabaduljunk meg annak nyűgeitől. Isten az élet Istene. Aki hozzá tartozik, az élet birtokosa, Isten tulajdona. Az nem temet akkor sem, ha temet. Ne sírj a halottad felett, hanem hirdesd az Isten országát a koporsó mellett állóknak. Te ne temess halottat, hanem keresd a lelkeddel azt, aki él, és soha meg nem halhat.

Azután egy harmadik emberhez fordul oda Jézus: Kövess engem!. Ő azonban először szeretne elbúcsúzni a házanépétől. Jézus azt mondja neki: Aki az eke szarvára veti a kezét és hátra tekint, az nem alkalmas az Isten országára. Sokan félreértik Jézusnak ezt a mondását is. Pedig világos, hogy nem a búcsúzástól akarja eltiltani ezt az embert. Krisztus figyelmezteti őt. Vigyázz, a családod oda ne álljon közéd és az Isten közé. Vigyázz, a világ szerelme el ne ragadjon téged, búcsúölelések közben hivatásod gyakorlása elől. Krisztus nem a családtól akar megfosztani, tehát el sem kell búcsúzni a családtól. Ellenkezőleg, oda helyez a családba. Odahelyez azért, hogy gyakoroljuk azt, amit ránk bízott. Krisztus követése nem búcsúzás után megvalósított program, hanem új élet. Ezt az új életet ott kell élnem embertársaim között. Az apám, a gyermekem, a munkatársaim, a testvéreim között. Nem a búcsúzáson van a lényeg, hanem azon, hogy a cél sose szenvedjen hátrányt. Nem megválás parancsát bízza ránk, hanem a megváltozás szükségességét és a megváltozott élet útján való tántoríthatatlanságot. Egy valamiben nem lehet kárt szenvednie a keresztyén embernek: a cél eltévesztésében. Útközben sok csalódás érheti, elfáradhat, megrestülhet, elbukhat, de alkudoznia nem szabad. A cél lehet sokféle, a szolgálat is, a megbízás mindig különböző a tálentumok szerint, de a hűségnek változatlannak kell lenni. Ha akadály ebben a család, akkor ezt elébe kell helyezni a családnak is. Az eke szarva az újjászületésnek lelkemen átrezgő boldog öröme. Az én döntésem, hogy Isten mellett szeretnék megállani, nem búcsúzkodásban kell, hogy kifejezésre jusson, hanem a régi életembe, a régi körülmények közé, a régi világomba belevitt forradalmi magatartásomban.

Ez a három dolog, amit elkövetkező lelkipásztori munkámban számon kell tartanom elsősorban.

1. Nekem is meg kell tanulnom, hogy Krisztusnak, de a tanítványának is, akkor is kell szeretni, ha bántják. Nem uralkodásra, hanem szolgálatra teremtett minket az Isten. A mi küldőnk nem emberi elismerést szavatol. Megvetetten és megalázottan sem szabad megszűnnünk szolgálni akarni. Látásainkat megosztani a világgal. Dignei püspök példája ilyen. De úgy érzem ezt kell megtanulni gyakorolni a keresztyénségnek is. Becsületünket azért veszítettük el, mert ezt elfelejtettük, s csak ennek gyakorlása hozhatja vissza.

2. Úgy érzem, hogy döntően megváltozna a világ és az élet, az emberek, közösségek berendezkedése, ha megismernénk Krisztust, s rajta át megszabadulnánk a halál igézete alól. Minden prédikáció eljutott addig, hogy könnyeket hozzon a szemekbe, de kevés jutott el addig, hogy a könnyeket mennyei látás reménységével törölje le. Minden mulandó ezen a világon, de van valami, ami elpusztíthatatlan és örök. A mulandóságot majdnem mindenki képes felfogni, de a romolhatatlanságot annál kevesebben. A prédikálásunk tartalma legyen ennek a megszakíthatatlan életfolytonosságnak igézete alatt. Arról kell beszélnem, ami romolhatatlan, ami örök. Csak, aki ezt tudja, az képes megérteni a földi élet értelmét is. Boldogok a lelki szegények. Mi tulajdonai vagyunk egy örökségnek, ami mindenki másnál többé tesz minket: Krisztus él! A halál igézetébe csalogatott élet emberei beszélnek sokat a pusztulás és a halál világáról. Minket az különböztet meg tőlük, hogy mi az életről tudunk és merünk beszélni, ami nem pusztul el, és nem semmisül meg. Ezt kell mondanunk akkor is, ha kikacagnak minket. Krisztus nem ismert halált. Jairus lányára is azt mondotta: csak aluszik. Beszélt a naini ifjúval is, mintha nem is koporsóban feküdt volna. Lázárhoz is úgy tudott bekiáltani, mint aki társalkodhatott Lázár lelkével még akkor is, amikor Lázár már sírban rothadó testtel feküdt.

3. Úgy érzem, Krisztus nem akar kivenni minket a világból. Nem kell sem búskomorságba esnünk, sem a testünket megölnünk és elpusztítanunk. Krisztus minket a világba céllal állít, és céllal rendel. Mi az ő megbízottai vagyunk a családban, a munkahelyen az utcán. Mi róla kell bizonyságot tegyünk a szórakozóhelyeken, baráti beszélgetések között. Nekünk ő a szenvedélyünk és ennek a szenvedélynek a gyakorlásában nem állíthat meg semmi, még a saját emberi gyöngeségeink sem. Krisztus nem azt kívánja, hogy menjek ki a világból, hanem azt, hogy rajtam keresztül jobbá legyen, az én tetteimben jobbá legyen a világ. A vallás nem az én magánügyem csupán, hanem a családomé, a közösségemé, a népemé. Krisztusnak nem gyáva emberekre van szüksége, hanem az élet küzdelmei között megálló és megváltozott életekre. Nem a körülményeimnek kell megváltoznia, hanem nekem magamnak. Hiábavaló a világot mindenestül felforgatni, a régi kötelékeket szétszórni, ha az ember a régi marad.

Ezt szeretném, ezt akarom, ezért imádkozom.

Krisztusnak tábora van. Miközben jár faluk és városok között, miközben egyik helyen befogadják, a másikon kiutasítják, egyik helyen szeretik, a másik helyen gyűlölik, emberek állanak melléje ma is. Az egyik bénán, a másik vakon, a harmadik vérző szívvel, a negyedik kiábrándultan.

Emberek állanak mellette, akiknek eltökélt szándékuk megkeresni azt, aki segíthet rajtuk. Emberek, akiknek nem jó így ez a világ, ahogy van. Emberek, akik még álmodni tudnak, akik elszánták magukat arra, hogy a szeretet legyőzze a gyűlöletet, a jó a rosszat, a szép a csúnyát, az igaz, a hamisat. Emberek, akik fanatikus szerelmesei a diadalmas eszmének, az élet felszabadításának, akik bár maguk türelmesen hordozzák a szenvedést, nem akarják elviselni, hogy mások nyomorogjanak. Ilyen emberekből tevődik össze a Krisztus tábora. Ilyenekből lesznek az apostolok, a vértanúk, a gályarabok, Szegedi Kiss Istvánok, Méliusz Juhász Péterek, Assisi Ferencek, Molnár Máriák, akikre nem méltó a világ.

Mongolvész idején egy elfogott kémet vallattak. A rettenetes kínzások nem tudják megtörni. Sőt büszkén mondja vallatóinak: Az én uramnak én csak hitvány szolgája vagyok. Száz- és százezer különb nálam, és el fognak tiporni benneteket, mint a férgeket. Ez a tatár ilyen nagyon tudott hinni az ő test szerinti urában. A hitetlenkedő és fejcsóváló, és hitetlenkedésével kérkedő világnak én is csak azt mondhatom, amit ez az ember mondott: én az én Uramnak csak nagyon hitvány szolgája vagyok és leszek. De nagy az ő tábora. S ez a tábor győzedelmes tábor. Az én királyomat nem lehet leverni soha, mert ő még a halált is legyőzte. Boldogan és örömmel fogom szolgálni közöttetek ezt a dicsőséges Királyt!

Ámen

 

 

 

 

Nincs még bejegyzés

Komment hozzáadása

Copyright ©2011 Kispest-Rózsatér Református Egyházközség | A családbarát közösség.