Ragyogtak, mint a csillagok – március – Rózsatér 70 éves

 Dr. Michna Ottóné, Ablonczy Ágnes sorozata

Azok között, akik hetven esztendővel ezelőtt Isten színe előtt állva összefogtak, hogy Kispesten új református gyülekezet születhessen, voltak ifjak is, vének is, s mert életünk ideje véges, ezek az ifjak közben megöregedtek, vagy a náluk vénebbekkel együtt rég megérkeztek oda, ahová egy életen át igyekeztek…
 Azoknak, akik az ő örökükbe léptek, nemcsak szabad, hanem isteni végzés szerint is fontos rájuk emlékezni, kik ragyogtak, mint a csillagok… Akik azokban a vészterhes, nehéz  évtizedekben, mikor a hívek számára minden veszni látszott, szívükbe fogadták, s mindvégig őrizték az Istentől kapott világosságot. „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket.” (Zsid. 13:7.)
 Hadd jelenjen meg itt, a Kispest Rózsatéri Gyülekezet oldalán havonta egy-egy csillag, mely e közösségben kapta, s adta fényét, mely nem kihunyt, csak azóta már nem itt, hanem odaát ragyoghat, az égiek színe előtt, együtt a többiekkel, kiknek neve Isten könyvébe van bejegyezve. És mert ennek a gyülekezetnek első pásztora mindazt, amire hálás szívvel emlékezett, azt le is írta, így az ő szavaival idézhetjük azok emlékét, hónapról hónapra, akik az utánuk következők számára példát adva, istenadta fényt hordoztak szívükben…

Március

VÁNDOR (MICHNA) GYULA

Kispest 1929 március 20 – 1998 augusztus 13. Piliscsaba

    Nem mindenki tudja, s főként azok nem, kik később csatlakoztak a gyülekezethez, hogy a születési anyakönyvbe Michna Gyula, László, Ferenc néven jegyezték be. Krisztusnak olyan követője volt, aki nevében is az akart lenni, amire elköteleződött, amit élni vágyott megtérése után. Hiába szerette volna, a Michna család többi tagja, a szülei és a testvérei nem kívántak nevet változtatni, ezért 1955-ös házasságkötésük előtt, csupán önmaga, és kis családja számára vette fel a Vándor nevet. Ének is született benne erről:

„Vándor vagyok, nem ez az én hazám.
Az én Atyám egy más hazába vár.
Ott készített csodás helyet nekem,
hogy gyermeke vele legyen.
Míg itt leszek, mint vándor idegen,
járom utam e földön idelenn…”

  Hogyan, mikor lett gyülekezeti taggá, elkötelezett szolgatárssá, másokat felelősen vállaló, hordozó és tartó oszloppá ebben a gyülekezetben Vándor Gyula? Hadd idézzem a legilletékesebbet, lelkipásztorát, Ablonczy Dánielt:

„Még 1948 telén idekerül egy kisebb hívő csoport a szomszéd Szabó telepi egyházból. Onnan elküldik őket s hozzánk kéredzkednek. Ők maguk ugyan hamarosan tovább kerülnek innen, de itteni rövid tartózkodásuk fiúk megtérést hozza, s később ezeken át is, még újabbak megtérését készíti elő Isten. Ekkor tér meg Pálóczy Károly, Bartha József és Bartha Sándor, majd nyomukban Michna Gyuszi és Czégel Sándor is. Legyen érte áldott Isten szent neve!” (A gyülekezet története) Olvasd tovább →