Csenddé lett – Füle Tamás kiállítása

Azt hittem, időgép repített vissza a múltba, de súlyosan tévedtem, mert nem időutazáson voltam, hanem ténylegesen ott sétáltam a kántortanító házában 1792-ben.
A teknőben éppen megkelt a kérges kéz dagasztotta kenyér, a kemencében tűz ropogott, a tyúk tojást tojt, majd kireppent a barna vesszőből font kosárból. Megcsíptem magam, nem álmodom.
Körbenéztem.
A szakajtóban dió, a konyhai falikendőn népi bölcsesség, a falon kereszt, odébb felirat: imádkozzál! Az apró ablak előtt elsuhant egy árnyék, de mire odaléptem, már nem láttam senkit, csak egy ott feledett kék bödönben akadt meg a kezem. Olvasd tovább →